Blog avagy egy apró próbálkozás

Kukuuucs! Tudom-tudom, új részt vártatok. Már írom:) Egyenlőre nem azt hozom, hanem a másik blogomat. Ott aktívabb vagyok (azt hiszem már mind tudjuk miért). Sokaktól megkaptam, hogy elkezdték, és abba is hagyták az olvasását. És mikor ismét elkezdték, már tetszett nekik. Csak annyit kérek, hogy olvassátok el mondjuk a tizedik vagy ötödik részig az egész storyt, és ha akkor sem jön be, megértem:) KATT IDE <- ez oda dob arra a blogomra.
Aki esetleg nem érzi a késztetést, hogy elolvassa, ide másolnék alább egy nagyon tömör blogajánlót amit szintén Klau csinált nekem:) Csak ennyi lenne most, illetve kérném azokat, akik olvassák azt a blogomat is, hogy kommentbe biztassák a többieket, hogy annyira nem förtelmes, mint látszik:D Imádás van! A résszel pedig igyekszem:)

Prológus

- Ha ő vissza költözik, én el költözöm. Megmondtam neked aznap mikor kiléptünk a ház ajtaján. Ha vissza fogadod, elmegyek... - írom le neki, míg beharapom alsó ajkamat.
- Már pedig vissza fog hozzám költözni! - írja le, mire szemeimet lehunyom és remegve kifújom a levegőt. Nem mindenki való anyának... Bezárom a chatablakot és tovább meredek a gépre. Nincs miről beszélnünk többé, úgy érzem. Az éltem eléggé elbaszodott. És hogy mindezt mikor?! Óh, röpke tizenkét évvel a születésem előtt.
- Jay vissza költözik - fordulok hátra, mire apám szemei elnyílnak. Felállok, mikor a kopogás ketté szakítja a dermedt csöndet. Nagyot nyelek és lelkiekben készítem magam arra, hogy mi lesz, mikor kinyitom az ajtót. Légy erős Zoe. Kell neki hogy erős légy. Az ajtót kinyitom és Lilith rám néz könnyes szemeivel és látom, hogy próbálja tartani magát. Szomorúan rá mosolygok, majd felzokog, én pedig behúzom, majd átölelem remegő testét. Megilletődve ölelem, tovább mikor nyakamba temeti az arcát. Soha nem szoktam hozzá az ilyen kitörésekhez, ő is mindig rideg szokott lenni. Persze testvérek vagyunk, de kevés olyan alkalom volt mikor zokogva ölelt volna magához. Fordítok rajta, és könnyedén veszem le válláról a táskát. Lábammal rugóm be az ajtót és így kezdem simogatni a hátát.

2. rész

-Kate leküldött boltba- morogja Li míg felkapaszkodik hozzám- lejössz velem?- kérdi fintorogva mire rögtön bólintok. Szar környék, nem hagyom hogy egyedül mászkáljon Lilith. Ő nem olyan mint én, ő törékeny, ő nem verekszik, ő csak aláz hidegvérrel. Féltettem mindig is a huszonkét éves nővéremet de most csak még jobban féltem. Hisz én hallottam minden fenyegetést amit Jay ordított. Nem értem hogy felejtheti el mindezt Anya- Úgy érzem rosszba leszünk még ezzel a nővel- sóhajt fel Li magára húzva a cipőt.
-Már most rosszba vagyok vele- nevetek rá halkan.
-Léptünk!- kiálltja el magát Li majd kilépünk a lépcsőházba. Látszik hogy gettó, teljesen lelakott, szemetes és piszkos. Kilépünk az útra és a kis csoportok máris megbámulnak minket az utcákon. Bárki aki felénk néz rögtön szemkontaktust teremtek és megvárom míg elfordítják a tekintetüket. Visszahúzódó és csendes vagyok, de a nővéremet senki nem baszogathatja majd. Márpedig ezen a környéken mindenki baszogatnak, gyengén vagy durván de baszogatnak. Előre is kíváncsi leszek milyen szar helyzetekből kell kihúznom majd a seggem. A kérdés a következő, melyik banda a legerősebb? Ki a helyi fasza gyerek akinél be kell vágódnom vagy le kell aláznom hogy meglegyen a tekintélyem csak hogy Lilithez hozzá se merjenek szólni. De még rá nézni se merjenek...

4. rész

Mély levegőt veszek majd beírom a keresőbe azt hogy Omegle. Rögtön kiad egy csomó találatot mire rá megyek az elsőre. Két lehetőséget ad. Szöveges beszélgetés vagy webkamerás, már most jobb mint chatroulette. Megtekintem magam a tükörben majd megigazítom a hajamat és végül az órára nézek. Este tíz van...én meg unatkozom. Mély levegőt veszek majd rá kattintok a kék gombra. Alul rögtön megjelenik az én képem míg felül egy csajé. Rám néz, elfintorodik és már el is tűnik a képe.
-Ribanc- morgom az orrom alatt míg a next gombocskára megyek.
-Szia gyönyörű- jön rögtön az üzi egy harmincas éveiben járó férfitől. Szemem kikerekedik és most én lépek tovább. Duplán klikkelek hogy rögtön ki adjon valaki mást is és ne csak megállítsa a csevejt. Egy kattintással kilépek a beszélgető partnerrel folytatott csevegésből és minden kapcsolat megszűnik, a második kattintásra bedob nekem egy új embert.
-Hello- írom le a kis köszönésemet- Camod van?- kérdem míg értetlenül nézem a fekete képernyőt. Kamerája az van. Alsó gatyája? Az nincs. Fejemet megrázom és tovább klikkelek. Kezd tele lenni a faszom, bár ezen az oldalon nem nagyon van más csak fasz. Rosszabb mint valami szexchat. Vagyis körülbelül ez pont az, csak még kamera is van. Rá nézek az órára ami már tizenegyet mutat. Feltekintek a képernyőre ahol ismét egy mosolygós srácot látok, ádámkosztümben. A kamomat kikapcsolom így már az enyém is csak egy fekete kocka.
-Ezt nem mutogatnám- írom le neki még mérgesen majd klikkelek. Nekem elég volt ennyi mára! Ez az oldal szar...újabb fekete kocka. Na ne...duplán klikkeltem! Felsóhajtok míg szememet megforgatom. Taps Zoe, hiszen csak nekem nehéz megtanlni mi is a különbség egy és kettő között.
-Ahoy- írom le unottan. Ez lesz ma már az utolsó, és ennyi. De tényleg. Én ezt már nem bírom ami ezen az oldalon megy, ennél még a chatroulette is esztétikusabb.
-Hello:)- kapom a választ mire szemöldököm felszalad. Nem igazán szoktak itt köszönni.
-Mizu?- pötyögőm le lassan a karaktereket.
-Unalom:/ Arra?- válaszol rögtön gyorsan mire még inkább elcsodálkozom.
-Úgyszintén.
-Hogy hívnak? Kamod van?:3- jön az újabb üzi mire elfintorodom. Tuti fasz lesz.
-Zoe, és van- írom neki kelletlenül.
-És miért nem kapcsolod be?:D
-Így előbb túl lépnek a faszverősök- írom le neki felnevetve kissé.
-Oké, ez jogos érv...:/- kapom rögtön a választ.
-Kapcsold be a kamod- kérem alsó ajakamat rágcsálva. Könyörgöm ne legyen fasz...ne legyen fasz...
-Előbb te- olvasom el az üzijét mire szememet megforgatóm.
-Én kértem előbb- írom le neki nevetve.
-Én kérdeztem előbb!:P- mérgesen fújom ki a levegőt az orromon válasza láttán.
-Ez így sokáig fog tartani- pötyögőm le neki. Tuti fasz lesz.
-Na jó, akkor óra tizenháromkor mindketten egyszerre?:D- az órára pillatok amin most óra tizenegy van.
-Okés- írom a válaszomat mikor tizenkettőre vált. A kurzort a kis kockámhoz viszem és a kamerám bekapcsoló gombja felé. Tizenhárom. Megnyomom mire ő is feltűnik.
-Egyébként, Zain vagyok- olvasom el rögtön az üzijét. Rám mosolyog, míg int nekem a kamerán keresztül mire én is kissé kábán intek neki egy félszeg mosoly kíséretében.
Nagyon uralkodnom kell magamon hogy ne tátsam el a számat. Nem fasz, határozottan nem fasz...

6. rész

Érzem hogy telefonom rezegni kezd mire magam elé emelem.
-Jó reggelt cica:3- fejemet lehajtva mosolyodom el míg hajamba túrok és át dobom azt bal oldalamra csak hogy takarjon a lányok elől.
-Neked is, bár nem mondanám az enyémet éppen jónak...:D- alapvetően nem mondanám senkinek sem hogy bajom van de ő más. Tudom hogy ő felfog vidítani. Már ha van rá ideje.
-Karma! Amiért nem vetted le te is a pólódat tegnap este. Mondtam én hogy a sors elintéz emiatt:3- szememet megforgatóm míg veszek egy mély levegőt. Minden kamozásnál elérem hogy levegye a pólóját, sőt egy hete már automatikusan dobja le magáról mikor bekapcsolj a kamját. Egy hónapja minden áldott nap beszélünk és szinte minden nap kamozunk. Rutinná vált számomra hogy ha haza érek akkor leülök a gép elé és már hívom is őt vagy ő engem skypon. És minden sejtésem beigazolódott, java részt legalábbis. Sérült személyiség. De ő is megmondta, én is az vagyok. Bár nem is tagadom hogy nem lennék az, tudom hogy elég sok mentális problémám van. Ő volt az első akinek elmondtam anyámat és ő kapott idegrohamot mind attól ami történt. Majd közölte velem hogy muszáj megölelnie engem, találkozunk kell.

11. rész

- Önmagaddal mész szembe, jó hogy félelmetes és nehéz. Egyetlen szabály van az ősidőktől kezdve, életben maradni. Egy beléd ivódott, több ezer éves ösztönt kell legyőznöd, hogy megtedd - hadarom neki egyre inkább belemerülve a témába. Félő, hogy ez a beszélgetés túl nagy lesz. Olyan ez, mint a mindent eldöntő párbaj. Kitudom-e húzni végleg a gödörből, vagy sem. És én ki akarom, mindenkinél jobban.
- Legyőztem már Zoe - feleli keserves hangon.
- De itt vagy - súgom halkan.
- Köszönd Dannynek - hunyja le a szemeit, míg arcára kiül egy szomorú mosoly.
- Most, ebben a pillanatban, megtennéd? - kérdem kíváncsian, mire szemei kipattannak.
- Nem, mert látnád - rázza meg a fejét határozottan.
- Csak mert látnám? - kérdem szomorúan, mire rám néz még, ha csak kamerán keresztül is.
- Csalódnál, azt pedig nem akarom. Így is eleget csalódtál - rázza meg a fejét össze szorított ajkakkal.
- Én... - nem folytatom a mondatomat, nem tudnék mit mondani - Te tényleg azt hiszed, hogy az lenne az első érzelmem, hogy csalódott lennék? Te hülye vagy Malik! - hördülök fel sértetten.
- Miért? - kérdi értetlenül.
- Aggódnék, bűntudatom lenne, szomorú lennék én csak... én nem akarom, hogy így lásd az életet - rázom meg a fejemet. Ez annyira rossz érzés, tudni, hogy itt van ő, előtte az élet. Minden szempontból és... ő nem akarja. Ő boldogtalan így és ő inkább... inkább lenne öngyilkos.
- Édes - mosolyodik el.
- Zayn, mit szólnál, ha holnap megkapnád a hírt hogy este öngyilkos lettem? - kérdem mérgesen, mire megdermed és rám néz... Félve.
- Te nem - rázza meg a fejét, mire értetlenül felvonom a szemöldökömet - Te nem tennéd meg. Túl... erős vagy ahhoz. Ez csak a gyengék módszere. De te Zoe Fable - nevet fel keserűen - Te ehhez túl erős vagy. Nem tennéd meg, már csak azért sem, mert tudod, hogy mások is vannak, akik megtennék. És nem akarod hagyni, oda lenne minden, amiről eddig beszéltél. Te túl jó vagy egy ilyen mocskos dologhoz - mosolyog rám... Büszkén? Talán...
- Érdekes elképzelés, de ha megkapnád a hírt? Mégis... - kérdem hunyorítva csak, hogy jobban koncentráljak az arcára.
- Verekednék, aztán elmennék oda ahol vagy. Aztán magamat okolnám, vissza fordulnék. Még szarabbul érezném magamat, aztán végül ordítanék veled, majd a bocsánatodért esedeznék és féltenélek. Jobban, mint valaha, egy szabad lépésed nem lenne nélkülem - nevet fel harsányan, mintha nem is a képzeletbeli öngyilkosságomról beszélnénk. Mintha mindennapi témákat vennénk elő.
- Édes - utánzóm le a szót, mintha csak ő mondaná, mire felnevet.
- Ugyan már, mindenki sokra tartja az életét, de minek? Ez csak...
- Mert az életed vagy te magad. Bármit megtehetsz. Tény, hogy korlátozott körülmények között lévén a társadalom fejlődésének, de bármit megtehetsz. Ha ölni akarsz, ölsz. Ha teremteni akarsz, teremtesz, ha...
- Ha öngyilkos akarok lenni, öngyilkos leszek - villant rám egy fintort, majd hasra fordul, én pedig megszemlélem pár pillanatig a szálkás felsőtestét.
- A halál vissza vonhatatlan és végleges. Egy halott már nem tud változtatni semmin, egy halottam nem történik semmi érdekes - mordulok fel, szinte sértve érezvén magamat.
- Fáj beismerni, de ott a pont - nevet fel.

12. rész

- Vacsora van! - jön be az ajtón Trisha, majd meglát engem és a szájához kapja a kezét - Gyerünk lefele! - mondja sürgetően, mire Zayn villant felém egy fintor és már nyúl is a laptop felé, hogy lehajtsa, mikor az anyja rá szól - Hagyd, csak menj! - rántja el onnan, mire látom, hogy Zayn össze zavarodik de Safaa rá ugrik Wali pedig kifele kezdi rángatni. Trisha pár percig áll Zayn ajtajában, majd felém fordul - Fogalmad sincs mit tettél a fiamért és a családomért. Én... a minap kivittem a szemetet és láttam benne egy össze tépett és égetett papírt - mondja hadarva, mire értetlenül nézek rá, kissé félve - És én kivettem, hiszen a gyerekeim nem szoktak ilyeneket csinálni a papírral. Amúgy is tudni akartam melyik jutott gyufához vagy öngyújtóhoz és... - egyszerűen elsírja magát és tenyereibe temeti az arcát.
- Ne haragudj, de nem értem - felelem félve, mire feltekint rám könnytől csillogó szemeivel és kissé elfolyt sminkjével.
- Zainé volt a papír... az ő búcsú levele volt. Annyira köszönöm Zoe! Fogalmad sincs milyen érzés volt olvasni azt a levelet, ahol bocsánatot kér mindenkitől és...- zokog fel keservesen, mire nagyot nyelek és elhűlve eresztem le a vállaimat. Majdnem öngyilkos lett... Zayn...jó ég... Kezemet szám elé viszem lassan és megdörzsölöm a fejemet, mintha ezzel kimenne minden kétség belőlem. Mintha elfelejthetném, hogy egy hajszál választott el attól, hogy elveszítsem Zaynt - Tudom, hogy már tárgytalan úgymond, de szeretném a levélben kérteket teljesíteni és az anyai szívemnek is engedelmeskedni. Azt is írta a levélben mindazok mellett, hogy sajnálja, hogy köszönjük meg neked, hogy eddig itt maradt. Sokat segítettél neki, de nem akarta, hogy esetleg te zuhanj a mélybe... Köszönöm neked hogy éltetted, és köszönöm, hogy megmentetted. Mert megmentetted a fiamat! Ha bármi kérésed lenne felém, nyugodtan írj vagy, ha beszélni akarsz! Elmondhatatlanul hálá...
- Szerintem elég lesz Anyu, érti - szólal meg bátortalanul Zayn, mire a laptopomra kapom a fejemet és meglátom, hogy az ajtóban áll. Gyorsa törlöm meg a szemeimet, nem igazán szeretek sírni.
- Inkább öleld meg te idióta - mondom szipogva egy aprót, mire félszegen elmosolyodik és átkarolja a síró anyját.
- Ne haragudj - hallom meg tompán Zayn hangját.
- Szeretlek! - szorítja jobban magához Zaynt, mire elmosolyodom. Édesek... - Lent megvárunk, nyugodtan... uhm... lent megvárunk - legyint mély levegőt véve, majd szemeit törölgetve elhagyja a szobát.
- Melyik napra tervezted? - kérdem halkan rá nézve.
- Ne haragudj, soha nem akartalak megsiratni - mondja fészkelődve, szomorúan, míg engem bámul.
- Melyik napra? - kérdem újra szomorúan.
- Arra mikor elég bátor leszek, de miután... beszéltünk és ígéretet tettem képtelen voltam ránézni a gyógyszerekre, pengére... kötélre… - morogja halkan mire szemeimet hitetlenkedve lehunyom. Kötél... penge... gyógyszer... Mély levegőt veszek, majd mosolyogva felnézek rá.
- Köszönöm, hogy megtartottad az ígéretedet - bólintok kimerülve érezvén magamat... túl sok volt nekem ez az információ.
- Tartsd be te is - rántja meg a vállát szomorúan.

13. rész

- Haver, ő egy lány - mordul rá tippen szerint a második legidősebb.
- Gyűlöli a nőket az anyja miatt, szívesen megütne - felelem halkan míg őt nézem - az igazság kegyetlen de jobb beismerni mint elhallgatni. Nemde? - fintorodom el. Bármi is lesz, ezután átértékel mindent. És egy kis szerencsével még viheti is valamire. Többre mint egy drogos utcakölyök. Félre löki a két gyereket nekem pedig megragadja a felkaromat és ránt rajtam egyet.
- Azt hiszed okos vagy?! - ordít rám mire rezzenéstelenül nézek rá.
- Azt hiszed nagy és félelmetes vagy? Szánalmas vagy - szűröm a fogaim között. Sokan azt hiszik a pszichológiában kedvesnek és megértőnek kell lenni. Pedig ez nem igaz. Mi értelme ha elmennek hozzád és te is kegyes hazugságokat mondasz? Ő tényleg azt hiszi hogy hatalma van. És meg fogják ölni, ha ezt csinálja sokáig. Kézfeje csattan arcomon mire arcom elfordul az ütés erejétől és felnyögök. Légzésem gyorsul míg meredten bámulom az aszfaltot.
- Velem nem packázhat egy ilyen kis kurva mint te! - ordít a képembe de addigra már a többiek hátrább rántják rémültem. Érzem amint elkezdek remegni... a sok szabályom közül egy megsemmisült. Soha nem üthet meg senki többé. Lassan indulok meg apámék háza felé és újra átváltok futásba.

16. rész

- Ott van Zayn! - szólal meg halkan Chris, mire arra kapom a tekintetem és meglátom fekete szempárját. Nagyot nyelek és egy pillanatra elfeledem, hogy Ashton mindjárt eltöri a karomat.
- Ki? - kérdi értetlenül, míg ő is elnéz abba az irányba, ahova én. Szorítása enyhül, én pedig kitépem karomat a kezéből.
- Valamikor találkozunk - vetem hátra nemtörődő stílusban, míg megindulok Zayn felé. Ahogy lépkedem, a haragom úgy száll el.. ő ott... magasabb, mint hittem... Fekete halász gatyája kétségkívül jól áll neki. Fekete-piros kockás ingét pedig legszívesebben leszedném róla... a gondolatra az ajkamba harapok, majd megállók vele szemben. Köztünk az állatkert rácsa, ő pedig csak néz engem, én pedig őt. Barna, csoki szerű szemei végig futnak rajtam. Fekete haját kissé megmozgatja a szellő. Zsebre dugott, izmos karját most előhúzza és átnyújt nekem egy apró cetlit. Míg felvont szemöldökkel érte nyúlok, kezünk össze ér, engem pedig kiráz a hideg. Nem szólók semmit, kétlem, hogy menne anélkül, hogy hangom elcsuklana. Kihajtogatóm a kis papír lapot és meglátom benne az apró kis szavacskát: "Kukucs". Felnevetek, hiszen sokszor köszöntem neki így. Ő ezt mindig édesnek találta, a végén pedig már ő is sokszor így köszönt nekem. A táskámba nyúlva előveszek egy régi buszjegyet és a falnál írni kezdek egy tollal. "Kukucs". Oda adom neki, ám azt a lapocska darabot, amit ő adott, már el is süllyesztem a táskámban, egy biztonságos részen. Leül a rács elé és elővesz egy egész lapot. Követem a példáját és én is leülök. A térdünk össze ér, még így, a rácsokon keresztül is. A lapot ketté tépi és nekem adja az egyik felét, amit el is fogadok. Rögtön rá pedig egy újabb fecnit nyom a kezembe egy féloldalas mosollyal; "Elképesztően gyönyörű vagy". Érzem, amint arcom lángba borul és zavartan köhögni kezdek, csak, hogy eltakarhassam magamat. Remegő kezekkel tűröm el a hajamat, hogy ne lógjon az arcomba, majd írni kezdek... próbálok. Az izgalomtól túlságosan remeg a kezem. Végül letépem a papír darabkát és oda nyújtom neki a következő kis üzenettel; "Édes vagy, köszönöm <3". Alsó ajkát beharapja és rám kacsint, mire mindketten felnevetünk. A hangja kissé más, mint a gépen, vagy a telefonban, de sokkalta kellemesebb. Már most félek, hogy többet nem hallom ezt a hangot és hogy el fogom felejteni... utálom az emlékezetemet már most, hogy meg fog halványulni ez az emlék... amit még át sem éltem igazán.
- Menj el! - feleli hidegen Zayn, mire szemöldökömet össze ráncolom. Most hallom élőben először a hangját úgy igazán... és az az első mondanivalója hogy menjek el? - Addig tegyél hátrább három lépést, amíg nem megyek be és töröm el pár csontodat! - néz mögém újra, elsötétülő szemekkel. Óh... lehet nem is engem küld el... Hangjától kiráz a hideg, szememet nem tudom levenni megfeszülő állkapcsáról és kezéről, ami ökölbe szorul. - Komolyan mondom, őt is megkérdezheted, hogy képes vagyok-e megtenni! - int felém lágyan, mire most már hátra nézek. Szembe találom magamat Ashton mérges tekintetével, én pedig előrébb mozdulok... mintha Zayn megvédhetne.
- Zoe...
- Haver - sóhajt fel Zayn, míg feláll. Én is rögtön felállok és zavarta nézek a két srácra.
- Ki ez? - kérdi Ashton fájdalmas arckifejezéssel, mire Zaynra nézek.
- Zayn - szólalok meg előtte most először. Arcvonásai meglágyulnak, rám mosolyog. Tekintete újra Ashtonon van és végig méri a srácot.
- Menj! - feleli neki újra. Bólintok hozzá, azt akarom, hogy elmenjen. Mérgesen morog valamit, majd megfordul és elvágtat. - Meg fogom még verni! - állapítja meg Zayn, míg a távolodó alakját nézi. Elfintorodom, nem akarom, hogy ez legyen a témánk.
- Nem akarom, hogy verekedj! - nyögöm ki és érzem, hogy ismét elpirulok... ennél szánalmasabb dolgot nem is tudtam volna mondani!
- Tudom - nevet fel harsányan - Meg akarlak ölelni! Gyere ki! - néz rám kétségbe esetten.
- Itt bent van a gyülekező, ha kimegyek, nem tudok vissza menni! - eresztem le a vállaimat szomorúan. Kétlem, hogy ő jobban várna arra, hogy megöleljen, mint én.
- Most jön a Zoe pszichológia. Muszáj megöleljelek! Bekérőzöm, vagy fasz tudja! - mordul fel és megindul a pénztár felé. Karba tett kézzel, mosolyogva figyelem őt, amíg a biztonsági őrt győzködi és rám mutogat.

19. rész

- Ez az egyik kedvenc számod! - röhög fel Veron és tökéletesen hallom a hangját. Remekül van kialakítva a tér.
- I need to move a I need to fight, I need to lose myself tonight!
Mozdulnom kell, Harcolnom kell, El kell veszítenem magam ma este - nevetek fel Zaynre gondolva. Ő küldte ezt a zenét.
- Hogy mindened a körül a srác körül forog! - mordul fel Veron, míg kissé félve lépked mögöttem. Ám engem elkap egy igazán dühítő, de megnyugtató érzés. De nem, még magamban sem merem kimondani! Ez ő... ezt tuti ő! Ők a csapat... nem....
- Most szopatsz, ugye?! - kérdem meg a mosolygós Zaynt ugyan olyan hanyag stílusban mellettem tartva a fegyvert, míg a hat idegen srácra nézek, akik füttyentenek egyet.
- Meglepetés! - lépked felém egy sunyi mosollyal. Ajkamra nyom egy puszit, de a figyelmeztető kiáltások, amik a haverjaitól jönnek, már nem jut el hozzá, mikor hasba lövöm. - Zoe! - förmed rám sértetten.
- Kint felhúzták, én vigyáznék vele! - nevet fel kínosan Veron, mikor elfutok mögötte. Jobb kanyar, bal kanyar. Lépcsőn fel, majd megállok. Új zene...tetszik. Zayn stílusa, ezek szerint sokat járnak ide. Nem volt nehéz nekik időpontot szerezni. De, hogy miért nem szólt róla! Viszont Veron szavai is eszembe jutnak... "mérgesen jött be ide". Ashton. Mit is képzel ő magáról?! Nekem jön, beszólogat?! És még lekezelően is akar velem bánni?! Talán hagynom kéne, hogy Zayn megverje...Zayn! Zaynt én fogom megverni! Fegyveremet két kézre fogom és halkan lépkedni kezdek. Megállok egy folyosó végén, hátamat a falnak vetem. A tükör velem szembe van. Látom, hogy jön egy sárga ellenfél. A fegyverek lézerrel működnek... Mély levegőt veszek, majd a tükörbe lövők. Úgy tűnik az elv gyakorlatban is működik, a srác meghal!




Nem csak 1D, azaz Zayn Malik rajongóknak ajánlom az oldalt! Mindenkinek érdemes benézni. Már csak azért is, mert olyan problémákkal küzdő fiatalokról szól, akik a saját környezetünkben is megtalálhatóak. Sőt! Maga az alap helyzet is előfordul az életben! Hihetetlenül jól megírt történet, ami igaz, hogy nem rózsaszín ködfelhőbe borul, de megtalálod benne a szerelmet, igaz ott vannak mellette a negatív érzelmek is. Csalódások, remények, és természetesen nem hiányozhatnak az élet nagy pofonjai sem. Eléggé komoly alaptéma, de nem nehéz olvasmány! Megtudhatod belőle azt is, hogy milyen jelekre figyelj valakinél, ha úgy gondolod, hogy baj van! Nem kicsi baj...
Olvass bele, ha felkeltettem az érdeklődésedet! Nálam ez a történet a favorit, pontosan azért, mert valósághű történéseket ír le, amik bár nem minden esetben a legkellemesebbek, de mégis könnyen olvasható formában, oly módon, hogy csak azt érzed: Még, még, még...

A történet bár jóval előrébb jár, úgy érzem megér egy próbát, köszönöm, hogyha elolvastad és szántál rám ennyi időt:) Imádás van! <3

Harmadik Évad: Huszonhetedik Rész

Fintorogva nézek fel a nagy épületre, az elején még csak titkolni való sincs... FBI... remek.

- Jöjjenek - szól ránk a férfi, míg megindul a lépcsőn felfelé.

- Várjunk már egy kicsit, haver! Ez nem úgy megy, hogy menjünk rögtön... több oka is van. Maffiózók vagyunk. Minden hitelességünket elveszítjük, ha oda belépünk és amúgy is, fél lábam van csak - hördül fel Dave, míg ő is bámulja a hatalmas épületet. Vajon mit hihetnek rólunk mások? Egy csapat eléggé tépett kinézetű fazon áll és bámulja az FBI épületét. Ahol persze Zayn Malik is ott van. Fejemet megrázom, majd elindulok felfelé a lépcsőn. Mindenki megindul, de Dave-nek azért segít Luke és Zayn is.

- Ugye minden nyilvános dolgot eltüntetnek rólunk? - kérdem halkan, mellé lépve.

- Mr. Malik miatt jobban, mint szükséges lenne - biccent nekem.

- Tegeződhetnénk, sokáig egymásba fogunk kapaszkodni - nézek vissza magam elé. Az undor minden egyes lépéssel jobban átjár. Soha az életbe nem jöttem volna ide. És tudom, hogy mindegyikünk így van ezzel. Tudom, hogy nem vállaltuk volna el, ha Stan élne. Akkor leszarnánk, mert akkor Zoe is leszarná.

- Oké - villant rám egy rideg mosolyt és még csak meg sem próbálom viszonozni. Kinyitja az ajtót, én pedig a hajamba túrva lépek be... elsőnek. Esküszöm, érzem, ahogy minden karrierem, amit felépítettem az alvilágban, az összedől. Árulók lettünk, bejöttünk segíteni. Ebből újabb bandaháborúk lesznek és ezt tudjuk mindannyian, de persze mi jó emberek vagyunk, önfeláldozók... csak éppen bűnözők. És amúgy önfeláldozók sem vagyunk. Ez is, mint érdek számunkra, Stan féle érdek. Na meg persze Dave fél lába. Vagyis a fél lábának a fele. A combja... szóval... baszki. A lényeg, hogy nem teljesen kellett levágni és a combja nagy része még... megvan. Ennyi kell. Kellően felcukkolom magam ezen ismét. Annyira kellően, hogy már nem érdekel, hol vagyok, csak öljek meg olyanokat, akik erről tehetnek.

- Rögtön ennyire bele? - kérdi morogva Dervish, mire fejemet kissé megrázom, ahogy felocsúdok.

- Mi? - kérdezek vissza reflexből, míg végigsimítok zavartan a nyakam vonalán.

- Kiképzés - néz rám Uriel, én pedig felsóhajtok.

- Miért kell kiképeznünk embereket? - kérdem értetlenül, míg bepréseljük magunkat a liftbe. Mindannyian...

- Mi képzünk ki titeket - néz rám értetlenül, mire olyan szinten hökkenek meg, hogy teljes testtel és eltátott szájjal felé fordulok. Ahogy mindenki a liftben. Az ajtó kinyílik a döbbent percek után, de mi nem mozdulunk, csak ő.

- Mármint, hogy minket? - nevet fel Luke elsőnek, kilépve idegesen.

- Igen - biccent nekünk a férfi, én pedig továbbra is hitetlenkedve meredek rá. A legjobbak vagyunk... mit akar ez kiképezni rajtunk?!

- A lófasznak is van ám vége - néz rá értetlenül Dave, amíg biceg mellettünk.

- A szabályok szerinti kiképzésen részt kell venniük, mive...

- Adja oda a legjobb emberét és még Dervish is leveri - mordul rá Zayn idegesen.

- Önök szabályokat állítanak fel, mi nem. Ezért vagyunk mi jobbak - magyarázza meg Luke, ahogy egyszerűen kitárja előttünk Uriel a kétszárnyú ajtót és meglátok egy jó kis edzőtermet. Vagyis, majdnem olyan. Oldalt edzeni lehet, középen meg a küzdősport.

- Tudod, miért élünk? - csap a vállára Ben, míg lazán belépdelünk a felszólítása nélkül. - Mert mi nem versenyzünk, nem azt tanuljuk, mi sportszerű. A túlélést tanítom - súgja halkan, majd megindul. Én pedig még csak nézek. Felfog törni bennem a feketeség... zsaruk. Nem tehetek róla.

- Ne próbáld megcáfolni - szólók rá halkan, ahogy Ben után szólna. - Higgy nekünk - közlöm vele egyszerűen és én is elsétálok mellette. A tekintetek végig követnek, de nem nézek rá senkire. Odasétálok Benékhez... frusztrálna, ha most szétválasztanának minket. A szőnyegen épp megy a küzdelem. Kemény. De nem hiszem, hogy ne tudnám leverni.

- Matt! - mordul fel Uriel, mire a két srác, aki verekedett lelépdel a szőnyegről és felsétál egy másik srác. Kopasz fején látszik, hogy amúgy barna lenne, csak borotválja. Mosolya kedves, eléggé nagydarab. Olyan, mintha kötött lenne, de jól tudom, hogy valószínűleg ő a legkeményebb. Barna szemei alatt karikák vannak, talán úgy, mint a mieink alatt. Nem állítom, hogy az ő munkájuk könnyű, de azt se, hogy a miénk az lenne.

- Nekem mindegy, tőlünk ki megy - vonja meg a vállát Ben.

- Választhatok? - kérdi Matt. Hangja mély, hideg... rázósan mély.

- Bárkit a kölykön kívül - szólók bele Dervish felé biccentve. Ő nem reagálja le, nem fintorodik el, nem hördül fel és rám sem pillant. Tudja, mik az esélyei. És nem akarom, hogy a legjobb ellen ő menjen.

- Nőt nem ütök meg - néz rám a srác, mire Zoe előrébb is lép és azzal a lendülettel húzza vissza Luke.

- Fekete szemes vagyok - vonom meg a vállam, ahogy rálépek a szivacsra.

- Mi? - kérdi rám pillantva értetlenül és kissé zavarban. Fejemet oldala biccentem, a leszarom érzés átjár... pislogok egyet és a cinikus énem, akit úgy emlegetnek mások, hogy tökéletes bérgyilkos, karöltve elhelyezkedik bennem az alap énemmel. Magyarán ők annyit láthatnak ebből, hogy a szemem sötétebb lett, szürke... Látom, hogy Uriel elmosolyodik, rá sem kell néznem. Fáradtan pillantok fel Mattre, ő pedig megrázza a fejét.

- Nőt nem - zárja le ismét.

- Hagyd! - sóhajt fel Zayn mellém lépve. Vállamat megrántom és lelépdelek a szőnyegről. Még le se érek, de hátam mögött az első ütéshangok elcsattannak. Megfordulok, még éppen időben kapom el a jelenetet, ahogy Zayn kitér egy ütés elől és bevisz egyet a csávó oldalába. Bordák... nem akarja húzni az időt. Senki nem ordibál, mint odahaza, senki nem szurkol senkinek. Mindenki csak feszült csendben nézi, ahogy kitérnek egymás ütései elől, vagy éppen bevisznek egy sikereset.

- A maffiából vagyunk - szólalok meg halkan és mindegy lenne, milyen hangerővel tenném, akkor is mindenki hallaná.

- Hm? - kérdi értetlenül Uriel, amint felém pillant.

- Ha ez most éles helyzet lenne, Matt már halott lenne. Már megöltem volna, miközben ők verekednek - jegyzem meg lazán, mire ők ketten a szőnyegen abbahagyják a verekedést.

- Jogos - fújja ki magát Zayn, ahogy otthagyja a csapzott és kissé vérző Mattet.

- Rendben - biccent nekünk komoran Uriel. - Ki, milyen szinten áll különböző területeken? - motyogja, míg a mappájába néz, ahova oda se kell pillantanom, hogy tudjam, ezeket az adatokat kéne beírnia.

- Nálunk Skillek vannak - hördül fel Luke a fejét rázva. Nem csodálom, hogy kezdi mindenki sokalni ezt a túl hivatalos dolgot.

- Skillek? - pillant ránk értetlenül a drága aktakukacunk.

- Igen - neveti el magát Zayn. Eléggé fura ez a szitu...

- Ő leszed egy fegyverrel akárhonnan akárkit, akármilyen körülmények között - mutat Zoe-ra Ben. - Ő közelharcban verhetetlen és éles helyzetekben - mutat Zaynra most. - Ők bárhol elrejtőznek és bárhova bejutnak - mutat most rám, majd Dervish-re. - Akármi, ami kés, az nála tökéletes - húzza ujját vissza rám. - Fekete szemük van, ha előjön, akkor mindenkit megölnek - hadar tovább Ben, amíg végigmutat ismét rajtam, Zaynon, majd Luke-on is. - Ő volt egykor a legjobb, mindent megcsinál. Fő Skill inkább a támadás - néz felé Ben.

- Én meg betörök mindenhova és tervezek. Ben olyan, mint Luke - veszi át a szót Dervish. Uriel meredten bámul minket, majd minden szó nélkül megfordul és egyszerűen ott hagy minket.

- Szerintetek kiakadt? - kérdi Zayn utána nézve, mire elfintorodom én is a férfi hátát figyelve.

- Fasz tudja - közli lazán Zoe.

- Valószínűleg igen - adja meg a választ Dave, bár azt hiszem, mindegyikünkben ugyan ez a kis mondat fogalmazódott meg.

- Meg fogunk halni - veti fel az egyik apró problémát Dervish.

- Hát... talán - röhög fel Luke.

- Előtte még el akarom őt venni! - emeli fel a kezeit Zayn, mintha csak az időt kérné, meg, hogy álljunk már meg egy rohadt pillanatra.

- Biztos? A pénzeteket költhetnénk piára is. Egy gyűrű ide, vagy oda. Ha meghalsz nem mindegy? - kérdi Ben felvont szemöldökkel.

- Ha esküvő van, pia is van - emeli fel az ujját Zoe, csak, hogy megjegyezze ezt a kis dolgot nekünk.

- Nem gondoljátok, hogy ez nem pont alkalmas időszak egy esküvőre? - kotyogok közbe.

- Miért, az életünknek lesz időpontja, mikor az lesz? - néz rám értetlenül Zayn.

- Hát, nem azt mondom, hogy biztos, de talán - vonom meg a vállam.

- Mindenki úgy van itt, hogy meghalunk és te azt hiszed, lesz ennél a pontnál nyugodtabb életünk a maradék óráinkban? - néz rám értetlenül Dave, mire elfintorodom.

- Én mondtam, hogy ne vállaljuk el. De úgy dobálózunk a saját életünkkel, mintha lenne még a farzsebembe másik kettő - hördülök fel, elvégre ők akarták ezt, nem én.

- Kilépjünk? - veti fel az ötletet Zayn, mire egyszerűen ráütök a hasára.

- Az FBI épületében bejelentenéd, hogy kilépünk és az első az lenne, hogy letartóztatnak. Nem tudom, melyik a jobb. A börtön, vagy a halál - nézek rá felhördülve. Ezek hülyék?! Most jut eszükbe, hogy; hmm, lehet nem kéne részt venni ebben az egészben.

- Börtön, ott még elvehetlek - nevet rám.

- Kikészülök - nyögök fel, ahogy tenyerembe temetem az arcom.

- Adom - biccent nekem Dervish.

- Akkor most mi van? - sóhajt fel Luke, ránk nézve.

- Meghalunk - rántja meg a vállát Zoe.

- Remek - csapom össze a tenyereimet.

- Csak próbáljuk meg túlélni valahogy - tárja szét a karjait Ben.

- Hogyan? - néz rá értetlenül Zayn, míg a fejét megrázza.

- Hát... segítünk nekik. De mindig kell, hogy legyen "B" terv is, nem? - néz ránk Dervish egy sunyi mosollyal.

- Egy menekülős terv? - kérdi halkan Zayn. Én bólintok helyette, mire Ben rám néz, ahogy beharapja az alsó ajkát.

- Vissza a menedékhelyre? - körbenéz rajtunk és én indulok meg elsőnek.

- Hova? - néz rám értetlenül Uriel, előtte jó pár mappa, mire villantok felé egy mosolyt.

- Haza. Szólj, ha terv van, nincs mit tanulnom itt - intézem el őt gyorsan és már kétszer akkora sebességgel igyekeznék kifelé, mint befelé, amikor visszaránt. Dühösen figyel engem, a légkör megfagy és tudom, hogy nem jutunk ki.

- Meló, kint a kocsi. Két emberes. Nők - mordul rám, majd el is enged, én pedig hátranézek Zoera. Mi vagyunk ketten nők...

- Elsőre? Felejtsék el! - röhögi el magát Zayn, míg beáll elém, bár sokat nem ér vele.

- Nekem csak egy aktatáska kell, hozzák ki, hozzák ide, csinálják végig csendesen és élve. Aztán mehetnek, amíg nincs következő feladat. - ujját egyenesen Zayn mellkasába döfi, mire ő lenéz rá egy értetlen fejjel. Mind tudjuk, hogy egy mozdulata lenne eltörni azt az ujjat. - Mert hát, ugye, önöknek nem kell kiképzés - köpi felénk a szavakat most már, míg Zayn lesöpri a kezét magáról.

- Fegyver nélkül is végigcsinálom,  bassza meg! - üvölt rá Zoe, mire mindenki megdermed. Végül pedig csuklómra fonja a kezét... és már rángat is kifele. Visszanézek a bezáródó ajtón egyenesen arra a jelenetre, ahogy Ben a tarkójára simítja a kezét, Luke a plafonra üvölt és Zayn csak megcsóválja a fejét.

- Fegyver nélkül? Én azért vinnék, Zoe - motyogom neki, míg beülünk hátra a kocsiba.

- Leszarom, jobbak vagyunk ezeknél a kis puha pöcsöknél - mordul fel, ahogy a fegyverét tényleg ledobja a lábunk mellé.

- Két nőt küldenek be oda, miért? - szólok előre a sofőrnek, de nem szól semmit.

- Tesztelnek, nem mindegy? - kérdi morogva, míg elveszi tőlem a fegyveremet és azt is odadobja.

- Hát nem is tudom, azért annyira nem - hördülök fel, ahogy megigazítom a pólómat. - Előre szólok, bemegyek és szerzek fegyvert attól, hogy te most elvetted - motyogom neki, míg kissé lejjebb csúszok az ülésen, hogy pihenjek. Legalább addig, amíg odaérünk... Túl gyorsan megyünk... lazán kiszúrhatnának minket.

- Az engem nem érdekel - nevet rám, míg a lábait felrakja az ülésre. És ez az egyetlen, amire a sofőrünk még reagálni is tud... felmordul. Mindössze ennyit tesz. Jobban tudtam volna értékelni, ha a kicseszett kérdésemre adna egy választ. Kegyetlen élet.

- Téged csak a bosszú érdekel - súgom neki, míg oldalra pillantok rá.

- Nem érted - csóválja meg a fejét.

- Stant elvesztetted. De minket nem, Zoe - rázom meg a fejem.

- Elvesztenéd Zaynt... de minket nem. Oh, könyörgöm, Jade! Meghalt, érted?! - ordít rám ismét, én pedig kissé hátrahőkölök.

- Sajnálom - félve nyögöm ki az egyetlen szót, amit jogosnak tartok. Mert képtelen vagyok neki azt mondani, hogy igaza van, makacsságból sem. Megölnék mindenkit, ha megölnék Zaynt. Zoe is ugyan ezt teszi. Megöl mindenkit, mert megölték Stant.

- Azon az ajtón menjetek be, lefelé vezet egy lépcső, ott van a helyiség. Többet nem tudok - hadarja el nekünk a sofőr, amikor a kocsi megáll, mi pedig kiszállunk, majd odasétálok Zoe mellé. Ez csak egy szimpla ajtó... semmi extra.

- Ha bent szerzel fegyvert, akkor is fegyvertelenül mentél be... mutassuk meg, hogy jobbak vagyunk. Oké? - pillant le rám.

- Oké - sóhajtok fel, míg kissé magamhoz ölelem. Lazán sétál az ajtóhoz, majd bekopog. Vállal nekidőlök a falnak, míg ő lazán áll az ajtó előtt, majd kinyílik és meglátok egy fél talpat lent.

- Igen? - kemény hang szólal fel, elfintorodom. Nem piskóták hang alapján.

- Kéne valami aktatáska, itt van? - biccenti félre a fejét Zoe hanyagul. Ennyi kell, a férfi előre lendül, Zoe pedig elmosolyodik... ez a férfi már halott lesz. Ellépek mögöttük és megindulok lefelé a lépcsőn. Kilenc fok... befordulok balra. Csak erre lehet. Egy asztal, kártya, pókereztek. Kár a party-ért, de ahogy a lapokat nézem, a fenti mindenképpen vesztett volna. Lazán indulok meg felé, jobb oldalt. Kezemet elé viszem, majd felhúzom és hátra rántom a fejét. Jobb kezemmel belenyúlok a cipőmbe,ahogy lábamat kissé felemelem, majd a pengével elvágom a torkát. Fejemet elfordítom, amíg kicsit tartom a fejét, hogy kivérezzen, majd fintorogva elengedem és egyszerűen ráhanyatlik az asztalra. Ujjaimat ráfonom a fegyverre, ami mellette pihent, majd kibiztosítom. Hallom Zoe lépteit, amint leér hozzám, mire felé pillantok, csak a biztonság kedvéért, hátha a halálvágya miatt mégis csak az ipse jött volna le. Végül viszont tényleg ő küld felém egy halovány mosolyt, míg a fegyvert megszemléli a kezemben. - Látom szereztél magadnak fegyvert...

Sziasztok!

Des Tiny kérésére kijavítottam a részt és most ki is tettem nektek. Remélem mindenkinek tetszett a fejezet. Nekem nagyon. Kíváncsi vagyok, mit is akar ebből kihozni a drága írónőnk. Remélem, hogy nem öleti meg az összes főszereplőt... bár tőle még ez is kitelik. Szerintetek? Véleményeket szeretettel várom! :D

Kellemes szünetet nektek!

Puszi: Klau