Harmadik Évad: Harmincadik Rész

x--- Jade Wyne ---x

Persze, házasodjunk össze, mert az olyan egyszerű. Mert nem kell maffiát vezetnünk, és egyébként az F.B.I. sem akar minket levadászni. Bementem egy esküvői ruhaboltba és abban a pillanatban megláttam három rendőrt elsétálni az ablak előtt, szóval úgy döntöttem sztorno az ötlet. Szimplán vissza osontam a szállásra, amit addigra elfoglalt egy csomó egyenruhás és tekintve, hogy minden telefont ki kellett iktatnunk, fogalmam sincs ki hol van! Ami kicsit idegesítő és aggasztó is. Szóval próbálok találni egy drogdílert, aki elvisz majd az osztójához, aki a főnökéhez, aki megint a főnökéhez... és sikeresen eljutok egy ajtóig ami mögött elvileg a helyi maffia van. Bennel általában ezt szoktuk csinálni, a helyi maffiához fordulunk. Bese nyitok de már hallom a fegyverek jellegzetes kattanását.

- Nemár - csak felsóhajtok míg kinyílik az ajtó és rám fogja mindenki a csőre töltött fegyvert. - Üdv - fintrogok Lukera személy szerint mire egy fintorral leengedi a kezeit. 

- Elbaszott egy szituáció.

- Rémlik mikor még iskolás voltam és nehéznek hittem egy történelem dolgozatot - rávigyorgok míg szerzek magamnak valaki kezéből egy fegyvert és tovább sétálok Luke mögött. - Most meg az F.B.I. keres minden erejével. Nem mondom, hogy szimpatikus az állás.

- Volt már szarabb is - Zoe rám vigyorog én pedig elnevetem magam. Tény, volt már rosszabb is.

- Ideje volt - Zayn felnéz rám, aztán újra vissza a térképre.

- Esélytelen ez a házasosdi, ha érdekel. Aligha léptem be, már jöhettem is ki a zsaruk miatt - legalább egy bocsánatot elvárnék, hogy egy napomba telt megtalálni őket! 

- A terv - mutat az asztalra Dervish egy mosollyal - hogy legyen valami házasosdi.

- Mi az?

- Tudod ki lesz a kulcs alany? - Dave csak vigyorog én pedig értetlenül nézek körbe. - Én - mi a fasz.

- Ki tud törölni minket a rendszerből.

- Túl nagy halak vagyunk, esélytelen. Szerintem jóval több információ él már az agyunkban is rólunk.

- Tény, de körözést nem tudnak kiadni ha nincs vád.

- A vád, hogy nincs vád - tárom szét a karomat.

- Mire jön a vád az hogy nincs vád, az leglább fél év. Tönkre teszem az egész rendszert.

- Van egy kemény vírusa - osztja meg velem Ben.

- Több évig dolgoztam a picikén - von vállat lazán Dave mintha nem az éltünk múlna azon a szaron.

- Értem. És hogy juttatjuk a rendszerbe?

- Egy ottani gép kell, nagy hozzáféréssel.

- Áh értem - nevetek fel leülve egy üres székre. - Szóval betörünk egy fegyveresekkel teli helyre, ahol mindenki kivan képezve az ilyen esetekre, leülünk egy gép elé, aztán kisétálunk.

- Vagy ez, vagy fejbe lőjük magunkat. - Zoe felhördül én pedig megdörzsölöm a fejemet.

- Egyszer már voltál börtönben és ki is jutottál - Zayn halkan jegyzi meg én pedig felnevetek.

- Örsön voltan, nem egy F.B.I. épületben. Teljesen más!

- Hát, nem igazán látok más esélyt az éltere, szóval... - Luke rám néz és felvonja a szemöldökét én pedig nézem az alaprajzot. Ez túl nehéz döntés. Ez túl veszélyes meló.

- Ehhez minimum hat pár fekete szem kell - Ben közbe szól pedig én még éppen hogy csak megfontolom, hogy megfontoljam.

- Ben, ez egy kibaszott F.B.I. Főépület, rengeteg ember. Rengeteg jó ember kiképezve. Mármint, nem csak térden rúgom és meghal a fájdalomban, hanem térden lövőm, eltörőm az orrát, eltöröm a karját és még akkor is nekem jönne fajta ember. Annyi golyónk nincs, hogy eljussak addig a számítógépig...

- Amúgy is késsel dolgozol inkább - veti fel Dervish.

- Persze, kivéve ha hatvanan lőnek rám gépfegyverrel egy irányból. 

- Tereljük el a figyelmüket - Zoe olyan lazán von vállat... 

- Ötletet is mondasz vagy csak jó tanács? - Kezdem úgy érzeni, hogy csak én használom az eszemet ennél a csapatnál. Itt mindenki megőrült! 

- Hagyjuk, hogy lecsukjanak párat közülünk, pár másik keltsen balhét valahol ahova még onnan vezényelnek embereket. A maradék ember beviszi Davet, kiszabadítja azokat akik ott vannak. A másik részleg túlél.

- Csukják le Zaynt, mennek az újságírók - veti fel Dave.

- Akkor vesztünk egy fekete szempárt - ellenkezik rögtön Ben.

- De tény, hogy foglalkozniuk kell az paparazzo tömeggel - Zoe fintorogva néz rám, aztán Zaynra.

- A hírnevem minden amivel segíteni tudok? Hagyjam, hogy mások vigyék a piszkos melót?

- Igen - akkor ő legalább biztos ponton lenne. Az ügynöksége mindenképpen kihozná... nem? Ez jó, ez eddig jó.

- Én megyek túlélni valakivel... Jade te mész Davvel.

- Dervish túlélni megy, az talán nem olya...

- Dervish jól oson, velünk kéne jönnie - vágok közbe gyorsan. 

- Dervish, Jade és én. Zayn és én sitt. Zoe és Luke túlél. Megfelel? - Néz ránk Dave, de most senki sem poénkodik. Ez most tényleg az életünk, de a későbbi életünk is. Hogy egyáltalán lehessen életünk, vagy csak esélyünk arra, hogy legyen. 

- Időinterrvallum? - Kell egy idő keret.

- Amint beviszik őket az épületbe - mutat Zaynékra Dave. - Akkor jeleztek nekünk, adok hozzá eszközt. Akkor szólunk minden lapnak. Utána Zoék mennek műsort csinálni, és amint elindult az első kocsi bemegyünk mi. Fél óra alatt intézzük el. Aztán kihozzuk Benéket, végül elmegyünk Lukért és Zoéért. Megfelel?

- Túlságosan másoktól függ a tervünk.

- Minél gyorsabban mérsz csapást, annál nagyobbat üt Jadey - Zayn széttárja a karjait és rám fintorog.


Kukucs. Tudom, rövidke, de legalább alkottam valamit... azt hiszem...
Sajnálom.

Harmadik Évad: Huszonkilencedik rész

- Miért nekünk kell vissza vinni egy drogos fegyver kereskedőt? - morogja Derivsh.

- Mert igent mondtál - vágok közbe rögtön majd megfogom a kezét és végleg elhasal. A ház alatt vagyunk. Hátamra fordulok, ha felrúgok a lábammal a ház aljára, egyszerűen felreppen a konténer alján a padló. Fegyverek helyett pedig minket találnak itt. Végül is, Zoe szerint ugyan úgy fegyver lesz ott. Csak másé. Azaz mi.

- Fekete kocsi - suttogja Zayn.

- Fehér kell - röhög fel Zoe.

- Mit szólnál ha tovább álcáznád magad függönynek? - szól közbe Ben.

- Te inkább ásd mélyebbre azokat a plusz tárakat - vág vissza rögtön Zoe.

- Hölgyeim - kuncog fel Luke.

- Megtennéd hogy figyeled a kurva kocsit? - mordul fel Zayn.

- Túl messzire mentél, hogy jössz vissza? - kezdek rögtön aggódni Zaynért. Sok konténer ház van itt, és egy hosszú út vezet be. Nekünk egy fehér kocsi kell, amit Luke figyel mikor ér ide. Zayn és Luke az, aki először rajtaütnek. Olyan formán, hogy a házba jöjjenek, mi pedig itt elintézzük a többit.

- A motorháztetőn babe - kuncog fel.

- Tényleg egy fán van - figyelmeztet engem Luke.

- Ez hülye - néz rám Dervish.

- Hamvasztás vagy koporsó? - kuncog fel Zoe én pedig felhördülök.

- Fehér kocsi fehér kocsi! - szól rögtön Luke.

- Koporsó, ne porként gondoljanak rám - mordulok fel.

- Ugrok, hamvasztás. Ne egyenek belőlem bogarak - hördül fel, majd csattanás hangja.

- Meghalt, tuti meghalt - nyögők fel.

- Két gépfegyver... - morogja és tényleg hallom a lövések hangját.

- Megfog halni, megfog halni - módosítom saját szavaimat.

- Fő a bizalom - nevet fel Ben.

- Poénos vagy, mehetnél vissza felé, mert én tuti nem érek oda - lihegi Luke.

- Szerintem húsz másodperc és érkezünk - morogja Zayn. - Baszdmeg! - mordul fel és hallom a törés hangot... te jó ég, ez megörült.

- Meghal - motyogom Dervisnek.

- Meg - ért velem egyet.

- Azt kéne mondanod, hogy nem - hördülök fel.

- Akkor nem - nyög fel. Ahj már... Csikorgó fékek. Pár lövés hang. Ajtó csapódás. Meglökőm Dervisht, miszerint készüljön.

- Most - suttogja Zoe. A konténer alja, amit eddig bámultam most eltűnik. Helyette egy csapzott férfi néz rám. Lehúzom magunkhoz. Dervish máris eltöri a gégéjét. Felállok, térdemig ér a "ház" alja. Oldalra ránt az erős kéz, de addigra Zoe már kezelésbe veszi a férfit. Kimászok, kimegyek... Zayn legyen jól... kérlek. Valakit éppen a kocsira nyom... hasonlít a csávohóz, akit be kell vinnünk. Viszont fegyvert tartanak a tarkójához.

- Hey! - szólok rá a csávóra. Ne szegezzen Malikra senki fegyvert! A cső felém fordul, egy riadt tekintettel együtt. Zayn könyöke anélkül találja orron a férfit, hogy ő megfordulna, és az összeesik. Odalépkedem, elveszem tőle a fegyvert és fejbe lövőm. - Minden oki? - kérdem meg őt mosolyogva.

- Valahol még van egy cica - rázza meg a fejét.

- Remek - fordulok körbe. Aztán elsápadok. - Guggolj - suttogom neki halkan. Oda fordul...

- Az egy rakétavető? - kérdi meg értetlenül.

- Ben! - mordulok fel, ezt nem találta meg?! Apró kattanás... látom, hogy a legalább száz méterre lévő csávó, meghúzza a ravaszt. A fegyvert felemelek és lövök, bele se gondolva. Robbanás... az ereje hatalmas. A házak beleremegnek. A kocsit megdöngeti. Zayn megkapaszkodik a kocsiba de én fenékre huppanok. Jézusomdefájafülem. Felnyögők és kezeimet a fülemre tapasztom.

- Kelj fel! Takarodjunk - szól rám Zayn míg a férfit a kocsi felé lökdösi. Luke segít neki, hogy megkötözzék és a csomagtartóba behajtogassák.

- Fáj a fülem - morgom Zoenak panaszkodva.

- Véletlen szokás a fülvédő szerinted, ha robbantanak? - nevet rám elterülve az ülésen.

- Vicces - morgom neki míg a többiek is beülnek.

- Jól vagy? - dől előre hozzám Zayn a leghátsó sorból.

- Nem - fintorgok rá.

- Majd Shark megnézni - vigyorog rám.

- Ezen aztán van mit nézni - forgatom meg a szemem míg elindulunk. Luke úgy vezet mint egy örült...

- Vendégek - nyög fel Ben, én pedig értetlenül nézek körbe. Egyenesen megyünk előre, egy úton... át az erdőn.

- Hol? - Zoe olyan értetlen, mint én.

- Kapaszkodjatok - suttogja Luka, én pedig értetlenül nézek előre... Három kocsi jön velünk szemben.

- Mindenki balra! - kiabálja el magát Dervsih... Luke balra rántja a kormányt... az egyik kocsi belénk jön... telibe talál oldalról minket... fejem az üveg helyett egy kéznek ütődik... tele van tetkóval... nem nehéz kitalálnom kié. És legszívesebben elsírnám magam, hogy mennyire édes... Aztán a kocsi egyszerűen fordul egyet... a tetején csúszik érzéseim szerint úgy jó tíz métert... de lehet, hogy a másik kocsi tol minket. Aztán fordulunk még egyet... az ajtómon az ablak betörik, a beton kegyetlenül fáj, ahogy ráesek. Én már a földön vagyok, lévén nem kötöttem be magam. A többiek lassan pogyonak le az ülésekből. Zoe éppen rám...

- Remélem az a fasz hátul meghalt! - csattan fel Dave.

- Ha nem, én ölöm meg - morogja Ben, míg kirúgja az ajtót és kimásznak. Zoe is rugdossa, de nem ér vele sokat... végül Zayn tépi ki, és nyúl be Zoért. Kihúzza, értem is nyúl de a golyók hangja miatt inkább leugrik. Oh de fasza.... Már csak ez hiányzott! Áttapogatom magam... de azon kivül, hogy lenyúztam a felkaromat, mást nem találok. Egy fegyvernek jobban tudnék örülni, mint a sebnek magamon. Felsóhajtok, majd kikukucskálók. A három kocsi mint egy sorfal úgy állt be... Lebukok a golyó zápor miatt. Előre mászok, ahol eddig Ben ült. Kinyitogatom a kesztyűtartókat, a legtöbből értelmetlen dolgok esnek ki. Aztán végül találok egy kis marokfegyvert is. Úgy érzem magam, mint azok a sünök... mikor különböző lyukakon bújnak ki, neked pedig le kell ütni őket a kalapáccsal. Most az első ajtón dugom ki a fejem és már lövők is. Két ember elterül... vissza esek ahogy egy golyó pattanva megcsíp. Nézem a piros foltot a vállamnál... Zayn kinyírja őket. Leghátulra mászok... kirúgom a csomagtartót. A férfi farkas szemet néz velem... A férfi akit elfogtunk. De nincs lekötözve. Mellette pedig még két csávó is engem bámul. 

Ez a szopás definíciója, ugye?

Lövők és rúgok. Az egyiknek folyni kezd a vére a torkából... ehh... ez nagyon csúnya és fájdalmas halál... A másik is ilyen sorsra jut, mivel gégén rúgom. A férfi akit elkaptunk viszont felém üt. A fegyver kirepül a kezemből. Reflexből válaszolok egy ütéssel. Kivédi, keze a hajamba talál kapaszkodót és ki is ránt a földre.

- Fuss! - az ordítás lényegét értem... a miértjét nem. Egész addig, amíg meg nem érzem a füst szagot és a hőt... a kocsi ég. 

- A picsába - dermedek le. A férfi is ledermed. Most vagy hozom magammal és itt döglünk meg. Vagy mind ketten futunk. Ő az én döntésemre vár... én is magamra várok. Az F.B.I. nem örülne, ha elengednék. Most már nehezebb lesz begyűjteni, ha hagyjuk elmenni. Rejtőzködni fog és készülni. Nehezebb lesz őt elfognunk, és tuti nekünk kell... akkor a csapatot rakom ki nagyobb veszélynek. 

Döntök...

Felé rúgok, elkapja a lábam ahogy gondoltam. Felemelkedem és a másikkal tarkón sújtom. Összeesik én pedig húzni kezdem. A kocsit kezdik lőni... az emberi kezdik a kocsit lőni... hát nem élve akarják tudni a főnököt?! Ezek idióták?!

- Hagyd és fuss! - Zoe szinte sikít a fák menedékéből. Rohadjak meg ha hagyom itt dögleni ezt a faszt! Magam után vonszolom... Zayn az első aki megindul felém rohanva. Fél úton jár. Én úgy hét-nyolc méterre a kocsitól. Az pedig robban... hangos, forró... és letaroló. Szó szerint... egyszerűen elterülök a földön. Kábán pihentetem a fejemet pár pillanatig... a forróság elönti a hasamat... felnyögők, ahogy felhúznak a földről. Szédülök...

- Mond, hogy ez nem a te véred - Zayn halk... pedig látom rajta, hogy valószínűleg ordít. Túl sok robbanás volt ma a fülemnek. Felhúzza a pólómat, én is kíváncsi vagyok, vajon én sérültem-e meg, vagy más. - Szerencséd - közli a tiszta hasamon végig simítva. Lepillantok a férfira... a hátába állt valami... rázkódik a teste... folyik a vére... nemár! Zayn meredten nézi. Nem tudom, hogy ő is azért akadt-e ki, mint én. Eddig eljöttünk vele. Tök jól alakult minden... erre most meghal! Elvonszoltam direkt eddig! És képes meghalni ez az idióta paraszt! Hát életben maradni sem képes?! Zayn szája mozog... de nem értem.

- Mi? - kérdezek vissza, de a saját hangomat sem hallom... Jézusom. 

- Húsz centire volt tőled az a szar! Húsz centi és halott vagy! - az ordibálása hatásos. Először is, végre meghallom ha koncentrálok, hogy mit mond. Az ideges ábrázolata, ahogy a kezeibe kap és a fák között kezd futni annyira nem jó. De legalább rájövők, hogy majdnem meghaltam, amibe eddig nem gondoltam bele. Kezdek hosszá szokni, azt hiszem. Ehhez hozzá lehet szokni. Zúg a fejem... arcomat a mellkasához nyomom. 

---

Ütemesen rázkódunk... felpillantok. Új kocsi... beugrik minden ami történt. Zayn engem néz. Piszkos.

- Hova megyünk? - kérdem meg értetlenül kipillantva az ablakon.

- Ahova akarjuk - közli ridegen.

- Mi? - motyogom hajamba túrva, de a csomók nem engedik.

- Zayn úgy döntött elege van - osztja meg velem Luke.

- Oh ne - fintorodom el ránézve. Ez... akkor azt jelenti, hogy...

- Igen, leszarom az F.B.I.-t. A maffiát. A bandát. Baszok mindenre! Rohadtul elegem van! - ordítása már rendesen eljut az agyamig... hangos. Erre is elfintorodom.

- Akkor, mit akarsz csinálni? Csoportos öngyilkosság? - tiszta hülye, ha azt hiszi kiléphetünk.

- Kezdetnek? Rohadtul összeházasodunk! - mutat kettőnkre idegesen, én pedig jobban meghökkenek ezen, mint azon, hogy kabbét mutatunk az F.B.I.-nak.

- Mit csinálunk? - kérdek vissza bizonytalanul.

- Vegas elvileg gyorsan lerendezi ezt - szól közbe Ben.

- Hogy mit csinálunk? - újra felteszem a kérdést.

- Összefogunk házasodni. Addig nem halhatsz meg, amíg nem Mrs.Malik vagy. Addig én sem halhatok meg. Szóval legalább tisztességesen had dögöljek meg az isten szerelmére! - mióta lehetek kiütve, hogy ennyire ideges és ennyire megváltozott minden jövőbeli tervünk?

- Összefogunk házasodni? - neki erre lehet, hogy órái voltak... nekem perceim vannak felfogni. Összeházasodunk?

- Persze csak ha akarsz - néz rám értetlenül. Zayn meg én? Ajkaimat összepréselem... összeházasodunk.

- Lehet ruhám? - kérdem meg halkan és félve.

- Akármilyen - morogja a nyakamba míg az ölébe húz.

- Szmokingba leszel, meg minden? - kérdezgetek tovább... - Csak úgy megyek bele. Leszarom mibe vagyok, de szmokingba kell lenned! - kötöm ki rögtön. Úgy érzem magam mint egy örülten szerelmes húszas évei elején járó romantikus lány. Lehet hogy majdnem igaz rám.

- Abba leszel, amiben akarod, hogy legyek - vigyorog rám. Máris nyugodt. 

- Anyukádék is jönnek? Meg a haverok? Meg ilyenek?! Mármint, komolyan rendesen összeházasodunk vagy...

- Felőlem Vegast is megveszem neked, ha kell - kuncog rám halkan. Fogai közé szorítja a nyelvét, én pedig elolvadok... soha... nem gondoltam volna, hogy mi tényleg... hogy egyszer...

- Várjunk - akadok meg. Ő pedig kérdőn vonja fel a szemöldökét. - Mennyi időnk lesz a nászútra? - halkan kérdem tőle, nem akarom, hogy mások is hallják. Ő felröhög... mindenki elmosolyodik pedig azt sem tudják miről van szó.

- Annyi, ameddig bírjuk - az ajkaimra motyogja. 

- Kisujj eskü? - kérdem a csokibarna szemeibe bámulva.

- Akármilyen eskü - akasztja kisujját az enyémbe míg megcsókol... Vegas nem rossz...

Minden utálatot szívesen fogadok. Nem ígérek semmit, de azért igyekszem... komolyan... Imádás van(?)! <3