Harmadik Évad: Huszonegyedik Rész

- Komolyan, hány srác smárolt le?! - kérdi idegesen felnevetve. Feszülten tekintek fel rá a fotelből, míg ő a falnak dől háttal és keresztbe font karral tekint le rám.

- Három - vallom be, mire fejét oldalra fordítja és kinéz az ablakon. Látom, amint állkapcsa megfeszül és nyakán kidagad egy ér. - És te hány lánnyal kavartál? - kérdem vissza rántva a rideg valóságba. Mert nem csak én voltam az, aki ugyebár megcsalta!

- Körülbelül hatot vittem el a hotelszobámba. Ebből egy jutott el az ajtóig is. És azt a sztorit ismered - mordul fel mérgesen.

- És képtelen lettél volna elmondani akkor, mikor odamentem?! - kérdem értetlenül és dühösen.

- Mert elhitted volna? - kérdi gúnyosan elmosolyodva.

- Talán, ha annyit üzensz valakinek, hogy élsz - vágok vissza mérgesen.

- Talán, ha nem léptél volna le egy másik országba! - üvölt rám mérgesen.

- De én jelentkeztem! Baszki, azt hittem meghaltál abban a három napban! - ordítok rá mérgesen én is és idegességemben felpattanok.

- Szerinted engem eltudott volna kapni valaki, hogyha...

- Kinyomtál - vágok közbe, mire elakad a szava, majd ajkait összepréseli.

- Ki - ismeri be, mire fájdalmas mosoly kerül arcomra. - És aztán visszahívtalak, rögtön. Te pedig kinyomtál - rántja meg a vállát.

- Nem nyomtalak ki - rázom meg a fejemet.

- Jade, ne akard nekem bemagyarázni, hát megszaka....

- A falhoz basztam, te meg pont akkor hívtál - vonom meg a vállamat egyszerűen. Szeme elkerekedik, majd két tenyerével megdörzsöli arcát.

- Akarjam tudni, hol kerestél és hogy? - kérdezi halkan, mire felröhögök. Visszagondolok arra a raktárra, hogy megöltem ott mindenkit.

- Nem - jelentem ki rögtön gondolkodás nélkül, mire félve felnéz rám. Oda lépked hozzám és lelöki a vállamról az ingét, a szoba gyér megvilágításában néz most végig a testemen és elfintorodik. Ujját végighúzza hasamon egy hosszas vágáson. Tekintete ide-oda ugrál a zöldes-kékes foltokon és sérüléseken. - Kapóra jött valamelyik szervezetnek, hogy téged kereslek és beveszek mindent - adok magyarázatot, mire felpillant rám.

- Hogy... mennyi... - nem tudja, hogy kérdezze meg azt, amit akar, én pedig nem tudom pontosan, mit akar kérdezni. - Sok embert öltél meg? - kérdi feszengve.

- Nem akarod tudni, Zayn - sóhajtok fel fejemet csóválva.

- De akarom - förmed rám, én viszont állom kőkemény pillantását.

- Én nem ártatlan embereket öltem meg ott. De te ártatlan embert öltél meg a másik hotelban - terelem el a témát aljasan.

- A te szemedben ártatlan volt, de nem az enyémben - morogja kissé elszürkülő szemmel.

- Én is kibírtam, hogy ne lőjem fejbe a csajt, akivel röhögcséltél, mikor oda mentem a kocsmába - fintorodom el.

- Először is, láttam, hogy megindul a kezed. Másodjára, szarul emlékszel. Egyáltalán nem röhögcséltem - rázza meg a fejét makacsan.

- Bocs, lehet lefoglalt az, hogy egy kurvával láttalak? - kérdezem ironikusan.

- Te azt láttad, hogy átkarolom és kisétálnék vele. Én meg azt láttam, hogy rajtad fekszik egy nyomorék és olyan dolgot csinált, amit...

- Amit? - kérdem mérgesen.

- Amit kurvára csak nekem kéne! - préseli ki ajkai közül. - Szerinted mikor fogom elfelejteni, hogy félmeztelenül fekszel egy pöcs alatt, aki a lábaid között térdel és... jesszusom! - ordít rám, elfordul tőlem és el is sétál mérgében. A falba üt mire az konkrétan beszakad, én pedig elhűlve nézem. - Szerinted milyen, mikor azt hallom, hogy egy idegen országban valakivel smárolgatsz?! Én meg azt hittem, megviselt és ezért léptél le így - röhög rám csípőre rakva kezeit, mint aki nem bírja már el a saját súlyát sem, vagy éppen az érzései súlyát. Esetleg hogyha nem a saját bőrébe markol akkor szét barmol még valamit.

- Szerinted nem viselt meg?! - kérdem ledöbbenve. Ez teljesen meghülyült?! - Szerinted nem viselt meg, mikor három nap kétségbeesett őrlődés után ott talállak egy kicseszett kocsmában egy kurvával?! - kelek ki magamból az idegösszeomlásom szélén.

- De én láttalak mással! Te nem láttál, te csak eltudod képzelni! - tárja szét a karját.

- És szerinted az nem elég? - kérdem leeresztve a vállaimat.

- De... csak én... most komolyan, te élvezted velük?! - kérdi kétségbeesetten.

- Mi? - kérdem értetlenül, megrökönyödve a kisebb témaváltástól... de inkább csak a kérdés mivolta miatt.

- Azért szedtél össze ennyi mindenkit, mert jobb volt velük? - kérdi halkan, én pedig megnémulok.

- Nem - nyögöm ki elképedve. Hogy hiheti, hogy jobb volt velük?! Válaszomon meglepődik, én pedig azon lepődöm meg, hogy ő meglepődik ezen. - Miért lett volna jobb? Ők nem... én... baszki! - nyögök fel zavartan.

- Szóval nem volt jobb és nem élvezted? - kérdi szemöldök ráncolva.

- Az első csak lekapott, és még az se ment elsőre. Ráadásul szar volt. A második elvitt kocsikázni és lekapott. Az már jobb volt, de baszki, mikor ott állok a tengerparton, lekap valami egész helyes csávesz és még akkor is az jár a fejemben, hogy te mit csinálnál, akkor szerinted élvezem?! - kelek ki magamból idegesen. - Arról nem is beszélve, hogy... jó, oké, hagyjuk ezt - legyintek egyet, ezzel lezártnak tekintve a témát.

- Arról nem is beszélve, hogy...? - kérdi kíváncsian, közelebb lépve felvont szemöldökkel.

- Nem volt jó, oké? Szar volt. Egyáltalán nem élveztem, sőt, le is ütöttem... - vallom be, mire olyan bociszemeket mereszt rám, hogy tenyerembe temetve az arcomat kétségbe esetten felnevetek. Túl abszurd ez a beszélgetés!

- Leütötted? - kérdez vissza pár másodperc döbbentség után.

- Igen, mert durva volt és nem élveztem, és szar volt, amit csinált és egyáltalán nem tetszett és csak megijedtem, mert hát mégis valami idegen faszi volt! És nem hagyta abba, mikor mondtam, szóval maradt az a lehetőségem, hogy leütöm, mert, hát hagyni mégse hagyhattam volna! - kezdek össze-vissza hadarni, ő pedig értetlenül bámul rám.

- Bántott? - kérdez vissza, mire homlokon csapom magam.

- A lényeget ragadtad meg - röhögök fel keservesen.

- Jade, most komolyan. Valaki bántott? - kérdi felemelve a fejemet, míg félve figyel. Szomorúan nézek a szemébe és nem tudom, hogy kéne neki elmondanom, hogy igen, konkrétan az utolsó két faszi talán lazán megerőszakolt volna... de hát persze nem, mert meg tudom magam védeni. Vagyis gondolom. Az a srác, akit Zayn szedett le rólam, én... nem tudom, talán megtudom magam védeni, ha nem blokkolok le. - Oké, akartak bántani? - kérdezi feszülten. Félve bólintok, mire komolyan látom, ahogy valami megváltozik benne. Egy pillanat alatt. Tekintete elréved, és félek, hogy átvált feketébe, de nem... ez most olyan magába zuhanó tekintet. Valami megváltozott benne, és fogalmam sincs, mi.

- De tudod, hogy kemény csajszi vagyok és nem tudtak - motyogom zavartan, mire ismét lát is, nem csak néz. Tudom, hogy most már lát is, mivel a szemembe bámul, ez pedig elég intenzív, szóval... uhm.

- Tudom - bólint, míg halkan csak ezt az egy szót mondja ki.

- Most... akkor... mi van velünk? - kérdem halkan és félve.

- Nem tudom - közli egyszerűen és lehuppan a fotelba. Az ölébe pedig én.

- Haragszunk? - kérdem eltűnődve.

- Azt hiszem, igen. Én legalább is igen, bocs - rázza meg a fejét.

- Én is haragszom - rántom meg a vállamat fintorogva.

- Vége? - kérdi halkan és félve, míg felnéz rám. - Ha most azt mondod, hogy kaptam egy búcsú szexet és igen, akkor... - nem fejezi be. Azt hiszem, fél befejezni. Vagy miattam nem fejezi be, mivel én félek a végétől. Búcsú szex lett volna? Nem.

- Békülős szexnek gondoltam közben - vallom be őszintén, mire lehunyja a szemeit és kifújja a levegőt.

- Szóval akkor... nem szakítunk? - kérdi meg magához húzva.

- Nem szeretnék - rázom meg a fejemet. Ő a nyakamba fúrja az övét és egyszerűen magához  húz. - De nem vagyunk jóban - emlékeztetem, mire felkuncog.

- Nem bizony - csókol meg, mire a gyomrom megremeg. Óvatosan húz úgy, hogy lovagló ülésbe legyek rajta. Pihegek, mikor elhúzódik tőlem és szám szélét rágcsálva figyelem őt. - Mondd! - szólal meg egyszerűen.

- Nem tudom - rázom meg a fejemet tanácstalanul -, ilyen még nem volt köztünk - felem zavartan.

- Nekem is fura - mosolyog rám, míg tenyereibe fogja arcomat.

- Tuti nem élvezted a csajjal? - kérdem elpirulva, mire elmosolyodik.

- Még azt is jobban élvezem, hogy egy fényképet nézek rólad - hajol oda hozzám egy gyenge csókra.

- Ha ez igaz lenne, akkor attól elmennél, hogy hozzád érek - kuncogok rá.

- Ez igaz is - dörmögi a nyakamba.

- Ez kamu! - förmedek rá kuncogva.

- Próbáld ki - rántja meg a vállát, ám felszisszen, mikor valóban melegítő gatyája alá nyúlok és rámarkolok.

- Látod, kamuztál - villantok rá egy magabiztos mosolyt.

- Lehet, hogy egy kicsit tenned kell érte, de éppen, hogy csak egy nagyon keveset - morogja nyakamba, míg megfogja derekamat.

- Képzelem - forgatom meg a szememet, ahogy kihúzom a kezemet gatyájából.

- Szóval most így hagysz? - kérdi félig ágaskodó tagjára gondolva.

- Te is úgy hagytál - rántom meg a vállamat, csípőmell leírva egy nyolcast. Kínzottan elmosolyodik és feltekint rám.

- Tudod, azt hiszem, már rég szét mentünk volna, ha nem lennél ennyire szexéhes - nevet rám.

- Még, hogy én?! - hördülök fel sértetten.

- Vissza veszed a gyűrűt? - kérdi hirtelen, mire értetlenül összeráncolom a homlokomat.

- Uhm... - nyögök fel. - Hát, végül is... igen - mondom félénken, mire elmosolyodik. Zsebéből előhalássza a rég látott zöld jade köves gyűrűt és könnyedén az ujjamra húzza. Másik kezemmel oda nyúlok és kissé megforgatom. Szóval jegyben járunk... de haragszunk egymásra... viszont szeretjük egymást. Tök átlagos szituáció!

- Mikor szeretnél haza menni? - kérdi végig simítva hajamon.

- Soha - rázom meg a fejemet kedvtelenül. Akármennyire is gonoszul hangzik, nem akarom őket látni. Senkit nem akarok, egészen addig, amíg mi rendbe nem jövünk. De tudom, hogy ez sajnos nem lehet így. - Benne vagy a maffiában? - kérdem feltekintve rá.

- Akarod, hogy benne legyek? - kérdi feszülten.

- Nem, de ha te benne szeretnél, akkor nem ellenzem - nyögöm ki fájdalmasan.

- Akkor benne - húz oda mellkasára. Én pedig összeszorítom a szemeimet.
- De... ugye vigyázol? És nem lesz semmi gáz? Mert, ha igen, akkor...
- Akkor mi, Jade? Kivégzed egész Londont? Ez mindig így volt. Eddig sem volt bajom, most sem lesz - simít végig arcomon.
- Azért ez így nem igaz. Én emlékszem arra az idegméregre - nyögök fel, ahogy visszagondolok arra. Majdnem meghalt... Zayn majdnem meghalt!
- Négy évig kómába voltál, és nem kértem, hogy lépj ki - mosolyog rám, mire felnézek rá.
- Ha kérnéd, kilépnék - vallom be őszintén, mire látom, hogy meghökken.
- Ez komoly? - kérdi halkan.
- Azt hiszem, igen. Képes lennék abba hagyni, ha kettőnkről lenne szó - vonom meg a vállamat.
- Sajnálom, azt hiszem, én még nem. Ebbe letudom vezetni a feszültséget - fintorodik el, ahogy kezei csípőmre csúsznak.
- Azt hiszem, rájöttem - nézek rá fancsalian.
- Talán egyszerűbb lett volna, ha közlöm - mélázik el, mire felröhögök.
- Több, mint valószínű - bólintok egyetértően.
- Több, mint valószínű, hogy nem hallgattál volna meg - fintorog rám. - Csomagolj, már ha van cuccod. Elindulunk haza - áll fel engem arrébb tolva a fotelben.
- Most? - kérdem értetlenül, nem is leplezve a meghökkenésemet.
- Igen, otthon támadások vannak - néz rám felhúzva a bőrdzsekijét.
- Támadások?! - kérdem értetlenül felpattanva, mire óvatos félmosolyra húzza a száját.
- Szerinted, oda mész megölni egy épületnyi embert, és heccből küld oda valaki más, felhasználva engem, hogy elérjen valamit nálad? Na meg az a szervezet majd nem hagyja tettek nélkül, amit tettél? Jade... igen. Támadások vannak. Mindenki támad mindenkit, és mindenki hátba szúr mindenkit. Ha alig jöttél el pár napra is, otthon áll a bál. Nem is kicsit - rántja meg a vállát, majd kilép az ajtón. Igyekszem emlékeztetni magamat, hogy együtt vagyunk. Valahogy mégis annyira idegen az egész. Látszik, hogy haragszik rám, hogy néha nehezen bír velem beszélni, vagy egy légtérben maradni. És ez rám is igaz vele kapcsolatban. De még sem szakítunk. És ilyenkor nem értem, miért is nem. Viszont ismételten maffia. Mikor nincs gáz a maffiával? London nagy része a miénk, és még mindig megy a balhé. Nem értem, mi van a mai világgal, egyszerűbb lenne, ha beállnának hozzánk. Arcomat megdörzsölve állok fel és lépek ki az ajtón én is. Találomra lépkedem a folyosókon, aztán le a lépcsőn. Előbb-utóbb csak ki jutok egy hotelből, nem?! És végül de, tényleg ki tudok jutni. Látom Zaynt a kocsiban, az ujjaival dobol a kormányon, míg az üvegen át rám néz. Szemét elkapja és inkább a hotel melletti utat kezdi vizslatni. Egy szó nélkül ülök be mellé, ő pedig elindul. Azt hiszem, azért is mérges rám, mert ott hagytam a srácokat. Nem mintha ő nem tette volna ezt... talán annyi az én bűnöm pluszba, hogy mikor én hagytam ott őket, akkor balhés lett minden. És nem mentem vissza segíteni, sőt! Nem is érdeklődtem. Felhívtam Zoet, elmondtam neki, amit akartam. És semmit sem kérdeztem velük kapcsolatban. Zayn nem mond semmit, de ha nem is mond, akkor is érzem. Haragszik ezért is, ez már biztos. Idegességemben járni kezd a lábam, és akárhányszor eljut a tudatomig és abba hagyom pár pillanat múlva észre veszem, hogy megint elkezdtem. Zayn értetlenül rám néz, majd vissza az útra. - Mi a baj? - kérdi az utat szuggerálva. Fejemet megrázom, nem mondok semmit. Mit mondjak? Az igazat... azt kéne. - Jade - mordul rám, kissé mélyebb hangon. És én rá nézek, ő meg rám. Egy röpke pillanatra, és ő ismét az utat kezdi figyelni, mire elmosolyodom. Fájdalmasan.
- Csak annyi, hogy hiába egyeztünk meg abban, hogy nem szakítunk. Most komolyan... szerinted ezt kibírja a kapcsolatunk? Rám sem bírsz nézni. Olyan érzésem van, mintha csak gépekre kötnénk egy agyhalottat, hogy kicsit nyújtsuk az érzést, hogy még él és velünk van, holott mindenki tudja, mekkora egy kicseszett hazugság az egész! - hadarom el fejemet megrázva, és most én is elfordulok tőle. Egyenesen az ablakon kezdek el kifelé bámulni. Nem nézek rá, nem és nem. Hiszem, hogy letudom kötni a figyelmemet a tájjal, a sötétséggel. De mikor még az ablakban is látom a körvonalait... az nem éppen nyugtató érzés. Vagy legalábbis nem most.
- Szóval, szerinted nem fog összejönni? - kérdi meg jó pár perc múlva.
- Szerintem szenvedünk - motyogom halkan.
- És ez mit takar? Hogy nem akarsz tovább szenvedni? ... Velem? - kérdi felém pillantva, azzal a mosolyával, amit gyűlölök. Amitől zokogni tudnék. Az a gúnyos, idegesítő, "mond csak ki" mosolya.
- Ez nem takar semmit, csak az aggályaimat - motyogom halkan.
- Értem. Azért döntsd el, mit akarsz. Mert ha nem akarsz szenvedni, akkor inkább elfogadom... mintsem, hogy azt nézzem, hogy mindjárt bőgsz - feleli szárazon, én meg felröhögök.
- Ezzel baszol el mindent - rázom meg a fejemet.
- Mindig én baszok el mindent, nem? - kérdi rám pillantva fájdalmasan.
- Meddig fogjuk ezt csinálni? - kérdezem élesen, ahogy érzem, hogy kezdem felhúzni magamat.
- Szenvedni? - kérdez vissza gúnyosan, mire lassan ránézek.
- Zayn... - kezdem halkan, lehunyva a szemeimet. - Nem akarsz szakítani, ezt már közölted. De akkor azt se akard elérni, hogy én szakítsak végleg - mondom ki halkan.
- Te lehetsz faszfej, én meg fogjam vissza magam?! Faszom, Jade! Mindig ezt csináltuk. Ha szerinted elbasztam valamit, te soha nem gondoltál bele az én helyzetembe. Aztán valahogy össze jöttünk a következő szakításunkig. És ne merd azt mondani, hogy a nagy része az én hibám volt, mert kurvára nem! Persze, mintha neked könnyű lenne kimondani, hogy vége, játszd meg nyugodtan, leszarom! Ha könnyű lenne, most nem mellettem ülnél a kocsiban. A kapcsolatunk úgy el van baszva, ahogy senki másé! - üt a műszerfalra, míg szinte kiabál, én meg csak összerezzenek. Kezeim ökölbe szorulnak, de nem mondok semmit. Az ablak felé fordulok, szinte teljes testtel. Nem mondok semmit, mert valahogy tudom, hogy az lenne a vége, hogy szakítunk. Helyette ökölbe szorult, görcsös kezekkel meredek kifelé az ablakon és igyekszem annyira kifelé fordítani a fejemet, hogy ne lássa a könnyeimet. - Nem mondasz semmit?! - kérdi még mindig túl erőteljesen, mire szemeimet lehunyom pár pillanatra.
- Nem - ejtem ki az egyetlen egy szót, de még ezt is nehezen.
- Nyugodtan fűzz hozzá véleményt, nem gáz. Az se, ha azt mondod, hogy én basztam el mindent mindig, hozzá szoktam - nevet fel gúnyosan.
- Hányszor gondoltál bele az én helyzetembe te? - kérdem halkan de nem jön válasz. - Tudod, az egyetlen dolog amit bánok, hogy nem tudlak nem szeretni. Mert biztos van jobb nálad, ha eltudnák vonatkoztatni az érzelmektől. De gondolj át mindent, amit te tettél, meg amit én. Szerinted még szeretnem kellene téged?! Mert szerintem már gyűlölnöm. És örülnék neki, ha már így lenne. Mert akkor nem ülnék melletted ebben a kibaszott kocsiban - nézek rá ridegen, és nem érdekel, hogy akkor most megtudja, hogy sírtam. Mert ezt csak a szemébe vagyok képes elmondani. Azt, hogy nem érdemli meg a szeretetemet. És tudom, hogy én sem az övét. Nem érdemeljük meg egymást, és még mindig szeretjük egymást. És bárcsak ne így lenne. Komolyan.
- Hidd el, örülnék, ha tovább tudnánk lépni egymáson - motyogja halkan, ahogy kezét a combomra rakja, és végig simít lábamon.
- Akkor lépj tovább - rázom meg a fejemet, ahogy megtörlöm a szemeimet.
- Még szeretlek, addig nem megy - rántja meg a vállát.
- Idióta barom - morgom el neki két szipogás között.
- Még te is szeretsz, addig mind ketten azok vagyunk - sóhajt fel, az út szélére állva. - Jesszusom, Babe, ennek soha nem lesz vége - nevet fel keservesen, ahogy hajamba túr és oda húz magához. Minden veszekedés után, valahogy szükségünk van egy csókra. Nem bocsánatkérésre, nem megbánásra, csak csókra. Kezeim idiótán heverésznek ölemben, hasam össze-össze rándul, ahogy nyelve végigsimít enyémen. Szeretem, ahogy csókol.
- Szeretlek - motyogom zavartan, ahogy elhúzódik tőlem.
- Én is szeretlek - bólint mosolyogva és újra megindul velünk a kocsi. Keze vissza tér combomhoz, hüvelykujjával tovább simogat, én pedig arcának élét nézem. Remélem, tényleg túljutunk ezen. Minél hamarabb. Mert sokáig ezt egyikünk sem bírja idegekkel. Óvatosan simítom kezemet az övére, mire rögtön összekulcsolja őket. És a gondolataim egy pillanat alatt megváltoznak. Talán örökké bírjuk majd együtt, kicsit nehezen. Kicsit szenvedősen. De nem tudom elképzelni, hogy külön.


Kukucs! Boldog karácsonyt minden tüneményesen drága, és szépséges olvasómnak! Tudom hogy részek nem igen vannak, de igyekszem. Viszont karácsonyra mindenképp hozni akartam egy részt. A helyesírást felelőseget NEM vállalok!:D A világ legédesebb "bétája" is el van havazva, így nem is akarom terhelni plusz ilyen dolgokkal, de ilyenkor azért el kell mondjam hogy nagyon sok mindenben megkönnyíti a dolgomat. Szóval itt is köszönetet nyilvánítanék drága Klaumnak! Még egyszer boldog karácsonyt, imádás van!:3

Harmadik Évad: Huszadik Rész

Az első utam hova vezetett? Hova máshova, ha nem egy bárba? És igen, szánalmas, hogy a bánatomat koktélokba fojtom, de úgy érzem, most ez kell. És ha ezt érzem, ezt fogom tenni. Három órája vagyok itt és már azon gondolkozom, hova tovább? Szerintem Peru. És azon belül is Lima. Oda még kocsival is eltudnék jutni, unom a repülőutakat. De talán leginkább az időt, amit semmittevéssel kell töltenem és így akaratlanul, vagy akarva is gondolkodnom kell. És mi máson gondolkodnék, ha nem rajta, vagy rajtam. Vagy rajtunk... gáz. Talán már nincs is olyan, hogy mi. Miért is lenne?!

- Szia - ül le mellém egy vörös hajú srác. Haja kissé hosszú, kócosan mered mindenfelé. Szeme sötétbarnán csillog. Komolyan helyes.

- Hello - mosolygok rá.

- Mi járatban erre fele? - kérdi a poharamra mutatva.

- Nincs kedvem beszélgetni - rázom meg a fejemet, mire felnevet.

- Oh, akkor mihez lenne? - kérdi közelebb lépve a székemhez.

- Neked mihez? - kérdezek vissza felnézve rá, míg a szívószálat kezdem rágcsálni.

- Kint a kocsim, elmegyünk valamerre? - kérdi felmutatva a kulcsokat.

- Oké - rántom meg a vállamat és már le is ugrok a székről. Kezemet megfogja és kifelé húz. Szembe találom magam egy sima fekete, de szép kocsival. Viszont, ha fegyvert tartanának a szemem közé se tudnám megmondani, ez milyen típus. Beülök az anyós ülésre, ő pedig a kormány mögé. Padlógázzal indulunk és elmosolyodom. Sötét van, éjjel. És bírom ezt. Az ablakokat lehúzza ő, lévén automata a fél kocsi... hajamat felkapja a szél és végre úgy igazán szarok mindenre. Megbabonázva figyelem a tengert mellettünk, mire érzem, hogy felém pillant. Élesen kanyarodik le, mire felnevetek, ahogy a homokba kapar a gumi. Lefékez a tenger mellett, én pedig kiszállok. Kit érdekelnek az erkölcsi szabályok, ha lehet így is élni?

- Még mindig nincs kedved beszélgetni? - kérdi mellém állva, ahogy én a sötét tengert nézem.

- Nincs, és ne baszd el a pillanatot - nézek fel rá fintorogva.

- Fura vagy, de szexi - röhög rám, majd egyszerűen megcsókol. Én pedig hagyom... sőt. Visszacsókolok. Maga elé húz, csípőmet magához rántja, én pedig nyaka köré fonom a karomat. Jól csókol, tényleg. Nem is olyan rossz! - Ugorj! - súgja ajkaimra, mire rögtön ugrok. Megfog a combjaimnál, én pedig hagyom, hogy tartson. Zayn ilyenkor már rég a fenekemet fogná és szemtelenül mosolyogna... Erősebben csókolom meg Zayn gondolatára. Pont, hogy őt akarom elfelejteni. Eljövők egy vadidegennel kocsikázni, engedem, hogy lekapjon és ennyi még mindig nem elég az agyamnak! Megindul velem és csak gondolom, hogy a kocsihoz visz vissza. Képes vagyok valakivel lefeküdni... aki nem Zayn? Elhajol tőlem és kinyitja a hátsó ajtót, majd szinte bedob. Szemem elkerekedik, de addigra már újra rám mászik. Pólómat lekapja rólam egy könnyed mozdulattal. Végignéz rajtam, aztán ismét megcsókol. Keze birtoklóan járja be a felsőtestemet, majd kezd lent, anyagon keresztül dörzsölni. Kissé felsóhajtok, a hideg kiráz az érzésre. De lehet, hogy a gondolatra, hogy ezt nem Zayn csinálja. Szememet kinyitom, nem akarom elhinni azt, amit csinálok. Nem vagyunk együtt és mégis olyan, mintha éppen megcsalni készülném. Nem... ez nekem még nem megy.

- Ne - nyögöm ki idegesen, mire értetlenül rámnéz. Nyakamat kezdi csókolgatni és egyre inkább rosszabb érzés minden egyes csók nyoma. Nem élvezem, nem jó...! - Mondom ne! - szólok hangosabban, mire egyik kezemet lenyomja az ülésre, a másik kezével pedig torkomat szorítja az üléshez és ismét megcsókol. Szemem elkerekedik és gondolkodás nélkül térdelem hasba, majd könyökkel sújtok arcára. Az ütés olyan erősre sikerül, hogy egyszerűen kidől a kocsiból. Lihegve mászok ki és csapom be az ajtót. Remegve állok félmeztelenül Chile partjainál... bepattanok a kormány mögé és egyszerűen elhajtok a kocsival. Ott hagyva a vörös hajú és barna szemű pasit. Nem bírok mással lefeküdni. Én szeretem durván a szexet... Zaynnal. De bepánikoltam most, mikor ő akarta durván. Ő... azt sem tudom, hogy hívták ezt a faszfejet. Szóltam, hogy ne és ő nem állt le... és én... zokogva húzódom félre és egyszerűen elhagyom magam. Kapkodom a levegőt, szipogok és bőgők. Semmi nem érdekel. Semmi nem jó. Semmi nem elég. Semmi nem úgy van, ahogy akarom, hogy legyen! Zayn megcsalt, én meg nem vagyok képes valakivel lefeküdni. Beparázok, ha más akarna úgy lefeküdni velem, mint Zayn. Soha nem féltem nála és csak izgatott, most meg itt bőgök! Egyszerűen elordítom magamat,  majd a kormányra dőlök és rendezem a légzésemmel együtt az idegrendszeremet is. A gázra lépek és a következő úti célomhoz tartok. Peru; Lima. Nem húzom fel az ablakot, még ha fázok se. Hiába fázok! Azt érzem, megfulladok. Légzésem még mindig szapora, de képtelen vagyok, hogy ennél jobban megnyugodjak... Csessze meg, miért csinálta ezt?!

~~~~

Egy megkönnyebbült mosollyal sétálok ki a tengerből. Második napja vagyok itt, és egész jó. Körülnéztem a városban első nap és már az ágyba is zuhantam... egyedül. Most pedig a második estén lejöttem a partra is. És ki nem hagyhattam volna egy éjszakai fürdőzést. Magamra kapom a rövid gatyámat és az egyszerű szűk toppomat. Már most átáztatta a bikinim, de nem érdekel. Kissé lelkiismeret furdalásom van, mivel elég sokat loptam, hogy jól érezzem magam ezekben a napokban, de most még ez sem érdekel. Majd később vezekelek érte. Betérek a szállodám aljába, ami történetesen egy mini szórakozóhely. Mint minden hely ezen a környéken. De konkrétan itt mindenhol buli van. Eléggé tetszik, eltudnám képzelni, hogy itt élek egy ideig. A zene dübörög, én pedig beharapom alsó ajkamat. Körbe nézek és pár sráccal szemezek is egy darabig, majd megindulok a táncparkettre. Győzzön a dominánsabb hím... játszanak csak. Táncolni kezdek, nincsenek sokan a tánctéren, de még pont nem a kellemetlenül kevés. Valaki a derekamra fonja a kezét, mire elmosolyodom. Egy végigtáncolt szám alatt már le is rendezte szavak nélkül a pár srác. Megfordulok hogy meglessem a győztest. Fekete haj, fekete szem, hófehér bőr és a szívem félre dobban. Hasonlít Zaynra. Kicsit, csak a hajszín miatt... de... hasonlít.

- Hello - nyögöm ki zavartan, majd újra elkezdek mozogni.

- Hello - húz magához közel a derekamnál fogva. Engedem neki, míg tovább rázom magam a szar tuc-tuc zenére. Legalább, ha jó zenéket játszanának... Három szám után a srác megfordít, mire neki is bevetem a jól bevált pasi szédítő mozdulatomat. Csípőmmel nyolcasokat leírva leguggolok, majd lassan kiegyenesedem. Amint felérek, magához húz és érzem gatyáján a kelletlen dudort. Elmosolyodom, ahogy ő a nyakamba puszil. Undorodom magamtól, hogy csak azért képes vagyok hagyni és kicsit élvezni, mert hasonlít egy kicsit Zaynra... de élvezem. Tetszik. Hátha végre sikerül lefeküdnöm valakivel. Megfordít a karjaiban és megcsókol. Vissza csókolok és hajába túrok, de az ő haja túl pici hogy megtudjam tépni neki egy kicsit.

- Van itt szobám - ajánlom fel motyogva, kissé félénken.

- Nekem is - kerül ajkaira perverz vigyor és már meg is ragadja a kezemet és húzni kezd. Komolyan meglepő, hogy mennyire gyorsan szexre lehet invitálni embereket. Alig fél órámba telt! Az ajtaját szinte betöri, majd beránt. A pólómat egyszerűen széttépi rajtam, mire hátrább lépnék.

- Hülye vagy?! - kérdem megremegő hangon, míg a szakadt anyagot nézem. Nincs más ruhám! Fürdőruhába menjek ki az utcára?!

- Hagyd már - nyögi ki és máris az ágyra lök és maga alá temet. Újra megcsókol, én pedig egy pillanatra belefeledkezem a nem is rossz csókba. Keze végig simít derekamon és lábaim közé térdel. Érzem, hogy hozzám dörzsöli magát, mire alsó ajkamat megharapja és megtépi. Fájdalmasan... érzem, hogy a vér serken, mire kezeimet a mellkasára rakom, hogy ellökjem, de... nincs mellkas. Értetlenül ülök fel és szemem elkerekedik, ahogy azt látom, hogy Zayn ott áll, az én ál, pótló Zaynemmal szemben és lefejeli.

- Takarodj ki! - mordul rá mérgesen, megfeszülve. A srác szinte remeg. Zayn rám pillant és arca eltorzul. A srác után nyúl, aki már elindult és egyszerűen elgáncsolja és a földre küldi. Torkára rúg és hallom a reccsenést mire összerezzenek.

- Zayn! - ordítok rá és már le is ugrok az ágyról. Meghűlve figyelem, ahogy a srác agonizál kicsit a szálloda padlóján, majd meghal. - Te jó ég - nyögök fel, ahogy beletúrok a hajamba. Komoran szemlél engem és végignéz rajtam. Ajkait összeszorítja, majd lenéz a halott srácra. - Te megőrültél - súgom magam elé és már ki is rontok a folyosóra. Még jó, hogy az ajtót nem kell kinyitnom, mivel ki van tépve. Zayn itt van... vajon a többiek is itt vannak? Zayn megölte a srácot... te jó ég! Erős kéz ránt vissza és lök neki a falnak. Könnyes szemmel nézek fel Zaynra, ahogy ő ott áll előttem és engem figyel hatalmas barna csalódott szemeivel. Talán én is így figyeltem akkor őt?

- Megcsaltál... - jelenti ki fájdalmasan. Arca keservesen szánalomra méltó, karikás szemek. Beesett arc.

- Megölted, te... megölted! - nyögöm ki fojtott hangon. - Én nem... te... én... miért nem tudsz végre békén hagyni?! - kérdem tőle értetlenül és ellökve magamtól ismét megindulnék, de ő megint csak visszaránt és a falnak lök.

- Ezért jöttél el? Hogy pasikkal dugasd meg magad mindenhol? - kérdi mérgesen, mire hátamat rendesen neki vetem a falnak. - Megcsaltál, bassza meg! - ordít rám fájdalommal tele. - Cseszd meg, Jade! Kurvára cseszd meg! - nyögi ki fejét rázva, míg hajába túr és kétségbe esve rám néz.

- Tudod - kezdem halkan felnézve rá. - Nem csaltalak meg - mosolyodom el keservesen. - Smároltam másokkal. De senkivel nem feküdtem le... tudod miért? Mert én nem voltam rá képes - röhögöm el magam tehetetlenségemben. Megrökönyödve néz rám, szája kissé elnyílva hívogat egy finom és tökéletes csókra.

- Jézusom... - nyögi ki vissza nézve a szobára, ahol a halott srác fekszik.

- A baj, hogy nem változtat a tényen, hogy te viszont megcsaltál - szólalok meg újra, mire rám kapja a tekintetét.

- Esküszöm, csak egy volt és csak leszopott - nyögi ki hadarva, mire szemöldökömet felvonom.

- Csak leszopott? Szánalmas vagy - nézek rá undorodva. El akarom lökni, de nem tudom.

- Könyörgöm. Szeretlek, komolyan. Babe, te vagy a mindenem - szorítja kezei közé arcomat. Könnyeim mindenféle megerőltetés nélkül kezdenek végigfolyni az arcomon.

- Utállak, Zayn - nyögöm ki remegő hangon. - Kurvára gyűlöllek, takarodj már el innen! - üvöltök rá zokogva. Szinte látom, ahogy a kreol bőrű srác lefehéredik és engem bámul hitetlenkedve. Egész testem rázkódik, ahogy sírok, saját csupasz felsőtestemet ölelve görnyedek meg. Hajam arcomba hullik, ő pedig magához ölel. Érzem remegő kezét, lassú szívverését és testének melegét.

- Tudom - nyögi ki halkan, mire még inkább sírni kezdek. - Sajnálom, annyira nagyon sajnálom - suttogja a fülembe, én pedig csak fejemet rázom. De nem is tudom, miért. Talán, hogy ne szóljon semmit, hogy ne próbálkozzon, mert utálom, hogy menjen el... vagy csak mindent tagadni akarok ezzel a fejrázással. Mindent, ami történt.

- Miért csináltad? Miért nem voltam elég jó? - kérdem felnézve rá.

- Ne... minden téren tökéletes vagy. Csak mérges voltam és leginkább dühös mindenre, és nem gondolkoztam, csak csináltam... még el se mentem, komolyan! - bizonygatja, mire értetlenül ránézek és még ha szívesen kitörne belőlem a röhögés... akkor sem megy. Nem csalt meg rendesen... megint csak félig. És nekem ez megint elég ahhoz, hogy eldöntsem. Ő meg én... nem.

- Ha az lennék... nem ezt csináltad volna - felelem szárazon. - Átbasztál, megcsaltál és egyedül hagytál. Vége, nem bírom veled... - rázom meg a fejemet újra a könnyeimmel küszködve. Mintha csak egy bábot löknék arrébb. De most nem visszahúz, hanem elém áll. Egy félmeztelen Malik. Nagyot nyelek, míg végignézek rajta. Kezében meglátom a fekete ingét, ami eddig rajta volt. Felém nyújtja, keze remeg, arcát uralja.

- Legalább csak addig vedd fel, amíg nem veszünk új ruhát neked... nem akarom, hogy megfázz... könyörgöm, csak vedd fel - nyögi ki egyre halkabban. Megdermedve nézek rá, mire bénán, remegve rám adja. Látom, amint fogait összeszorítja. - Komolyan... azt akarod, hogy vége legyen? - kérdi halkan, mire szomorúan nézek rá. Megcsalt, és azon kívül, hogy jelenleg azt érzem, mindjárt megpusztulok... tudom, hogy ezt kell tennem. Mert bár utálatom nagy része azért van, mert szeretem és ez ellen tenni nem tudok... mégis... a maradék utálatom, az az apró cseppnyi azért van, mert képes volt ezt tenni velem. És ezt nem bírom. A képet sem, ami az agyamba beleégett, még ha nem is láttam. Azt, ahogy egy idegen csaj éppen leszopja. Kikerülöm és megindulok kifelé. Levegő... levegőre van szükségem. Rögtön lihegni kezdek, szinte ahogy kiérek... a part csendes, csak a benti zenéje szűrődik ki. Arra számítok, hogy itt vannak a többiek. De nincsenek... csak Zayn jött ide. Értem. Nem szól semmit, egyszerűen beül egy terepjáróba és beindítja a kocsit. Nézem, amint a fényszórók felvilágítanak, majd mellém gurul. Az ablak eltűnik és meglátom, amint rám néz. Kérdőn. Nem szólal meg, de tudom, mit kérdez. Hogy vele megyek-e. Fáradt vagyok, szomorú és csalódott. Félek és magányosnak érzem magam. Beülök mellé, mire óvatosan rám néz. Padlógázzal indulunk és be se kötöm magam. Magam elé meredek. A zene üvölt a rádióból és ő csak még gyorsabban hajt. De nem félek, mellette nem.

- Próbáltam, nem fog menni - motyogom halkan, de biztos vagyok benne, hogy ő megértette. Én is próbáltam, hogy olyan gyorsan megyek, ahogy csak tudok, hátha magam mögött hagyok mindent. A gondolattal is eljátszottam, hogy elengedem, vagy éppen félre rántom a kormányt. Üvölt a zene, hátha kitisztul a fejem. De nem. Egyik sem jön be. Vállát megrántja, de nem csökkenti a sebességet. Egy órát utazunk kocsival... össze-vissza, de az ő keze még mindig remeg. Én még mindig könnyezem és nem szólunk egymáshoz. Talán egyikünk sem mer. Vagy talán nincs mit mondanunk. Félve pillantok felé, mikor ismét egy éles balkanyart veszünk. Nem amiatt félek, hogy bajunk lesz, miatta aggódok. - Zayn, nyugodj le - kérem halkan, mire röhejesen hamisan felnevet.

- Ne... kurvára ne kérd ezt, mikor kidobtál. Bocs, hogy épp mellettem vagy, de... baszki, ne - rázza meg a fejét, míg a kormányon kezd dobolni és ha lehet, a kocsi jobban megugrik a sebesség miatt.

- Én...

- Egyszer dobtalak ki téged. Oké, felfogtam, mennyire kicseszettül, kurvára szar. De azért tettem, hogy észhez térj, te barom! Kómába voltál és négy évet végig vegetáltam, mint valami kicseszett zombi azért, hogy most leszopassam magam valakivel, hogy te kidobj?! Baszki, szeretlek! - csap a műszerfalra, mire összerezzenek.

- Ha szeretnél, akkor nem csi...

- Ha szerettél volna, nem kezdtél volna füvezni. Ha szerettél volna, nem kényszerítettél volna olyanra, amit nem akartam, ki kellett lépnem a maffiából! Ha szerettél volna, akkor nem smároltál volna több faszival is! Még csak meg se pusziltam a csajt! - lép rá a satu fékre, míg egyik karját elém tartja. A kocsi rögtön megáll és előre fejelek, de a keze megtart. Mérgesen szál ki és csapja be az ajtót, mire újra összerezzenek. Lábaimat felhúzom és átkarolva ringatni kezdem magam, míg elbőgöm magam újra. A legszarabb, hogy igaza van... kurvára igaza van. Hüppögve szállok ki a kocsiból, mivel úgy érzem, most először félek a sötétben. Megindulok az erdős rész felé, amerre ő ment. Kissé botladozom a sötétben, de nem érdekel. Hallom az ütés hangjait és rögtön arra fele indulok meg. Remegek a hidegben, ami eddig talán fel se tűnt... vagy talán csak az agyam játszik velem.

- Kérlek - nyögök fel, ahogy meglátom, hogy a fát üti teljes erőből. Meg se hall, a kéreg csak úgy pattog. Oda futok és egyszerűen elrántom a kezét, míg ráordítok. - Hagyd már abba! - egyszerűen elbőgöm magam. Szeretem és gyűlölöm így látni, ennyire szétesve. De fáj minden. Talán saját magam is, hogy ismét elfelejtettem, mennyire szarul viszonyultam az ő dolgaihoz és érzéseihez. - Kérlek, ne - nyögöm ki hüppögve. Látom testét, ami meg-meg remeg. Alig van fény, ami van, azt is csak a gyéren világító hold adja. Kezei ökölbe szorulnak, látom, ahogy csöpög róla a vér és torkom összeszorul. Meredten bámulunk egymásra. Ő szuszog, én pedig hüppögve sírok.

- Szállj vissza a kocsiba, megfázol - nyögi ki végül rekedtes, mély hangon.

- Gyere vissza te is - kérem hisztisen.

- Jadey, kérlek - sóhajt fel. - Nem bírok beülni melléd és ott lenni kussban - rázza meg a fejét és látom, ahogy teste megint megfeszül. - Nem tudok melletted lenni, ha azt mondod, vége - rántja meg a vállát.

- Zayn, kérlek - nyögöm ki újra, míg szemem könnybe lábad.

- Nem érted, hogy te vagy a világom? - kérdi elkeseredetten. - Tudod mit? Le is szarom a világot, ha azt mondod vége. De komolyan - nyögi ki elkeseredetten.

- Ne mond ezt - kérem lehunyva a szememet.

- Te majdnem öngyilkos lettél, amikor szétmentünk, vagy durván összevesztünk. Te kidobsz és mosolyogva keressek más után? - kérdi cinikusan, míg közelebb lép. Számat kinyitom, de nem tudok mit mondani. Nem akarom mással látni, és ezt mégsem mondhatom ki, ha már kidobtam. - Tessék, felőlem fejbe is lőhetsz! - nyomja a kezembe fegyverét. A hideg fém érzése soha nem volt rám ilyen hatással, most mégis elejtem ijedtemben.

- Te megörültél?! - kérdem hitetlenkedve.

- Jade, fogd már fel, hogy képtelen vagyok erre! Ha azt mondod, vége, egyszerűbb, ha fejbe lősz! - ordít rám, míg újra a kezembe nyomja a fegyvert. Markomat rá fonja és csuklómat megragadva a homlokához irányítja a fegyver csövét. Minden fajta fegyvert fogtam már szinte. Tudom hogy kell velük bánni. A megszállottjuk vagyok. És most? Életem első fegyvere, amit bizonytalanul fogok. El akarom dobni, utálom a létezését és sírásra késztet. Zayn fegyvere... az ő homlokának szegezve, az én kezem által.

- Zayn - sírom el magam keservesen ismét. Lábam remeg, úgy érzem, hányni fogok... undorodom a gondolattól, hogy kénytelen vagyok rá fegyvert fogni. Zayn a szemembe néz és ajkait összepréselve vár. Megölné magát? Engedné, hogy megöljem? Nem... Zayn nem... - Miért játszod ezt velem, ha a fegyver nincs is... - oldalra irányítóm és meghúzom a ravaszt, hogy bizonyítsam igazamat. Felsikoltok, mikor a fegyver eldördül és egyszerűen eldobom. Kétségbe esve nézek Zaynra, aki engem figyel továbbra is.

- Megvan töltve. Maradt benne még négy töltény. A következőt a fejembe inkább - sziszegi ki élesen a szavakat. Ha nem rántom el a fegyvert és úgy lövök, most halott lenne! Megöltem volna Zaynt... a gondolatra egyszerűen lerogyok a földre és sírni kezdek. Nem bírom, kikészülők tőle. Vagy attól, hogy így látom. Attól, hogy szeretem - Ne haragudj - nyögi ki halkan, mire fejemet megcsóválva sírok tovább. Megpróbál felhúzni, de nem segítek neki, egyszerűen visszahuppanok és átkarolom magam. - Jadey - kérlel halkan. - Felhívjam Bent, hogy jöjjön érted? Vagy Zoet? Maximum négy órába telne és itt lennének, ha...

- És Te? - kérdem értetlenül felnézve. Ajkai szorosabban összezárulnak, ahogy szemembe néz.

- Majd haza megyek - hajtja le a fejét. Érzem, hogy szám sarka legörbül. - Ne sírj, könyörgöm. Gyűlölöm, ha sírsz - sóhajt fel magához húzva. Csupasz mellkasa meleg, én pedig hozzá szorítom arcomat, és ő átölel. Felnézek rá, kiráz a hideg. Szemeivel engem vizslat. Karjaival próbál melegen tartani, de még mindig remeg. A különbség, hogy ő a düh miatt. Egy pillanatra néz le ajkaimra, de mint aki bűnt követ el, már vissza is néz szemeimbe. Nagyot nyelek és tudom, hogy megbánom. Vagy épp ellenkezőleg. Fogalmam sincs. De ha továbbra is ilyen közel marad... lekapom. Hiányzik és szeretem. De utálom. Paradox... Mondana valamit, de nem teszi. És én is mondanék valamit, de nem teszem.

- Gyűlöllek - suttogom neki félénken. Ahogy a szót kimondom, a szeme egyszerűen megtelik könnyel. A kezét elhúzza tőlem, én viszont oda hajolok és szájára nyomom ajkaimat. Érzem, hogy megdermed, hogy egy pillanatra lefagy. Keze ott marad a levegőben félúton. Alsó ajkát kissé megszívom, mire felnyög, szája pedig kissé szétnyílik. És most úgy igazán megcsókolom. Ölébe lendülök és végre észhez tér. Fájdalmasan szorít magához és mohón, vadul csókol vissza. Hajamba túr és megtépi, míg másik kezével szorosabban húz magához, szinte levegőt sem kapok, na nem mintha érdekelne. A csókunk túl vad, annyira vad, hogy érzem a vérének az izét, vagy az enyémet. Vagy mindkettőnkét. Hajam megtépi, én pedig jobban ölébe simulok. Ez csak vele működik, másnál pánikolnék, nála azt akarom, hogy legyen durvább.

- Rohadtul szeretlek - hadarja ajkaimra és épp csak ennyi szünetet ad, ismét magához húz. Kezem végig siklik kettőnk között, csókja úgy gyorsul, szívverése úgy lesz egyre hevesebb, ahogy kezemmel elérem férfiasságát. Akarom őt. Leszarom hol, leszarom mikor. De kell. Mindezek után rohadtul kell. Felszisszen, ahogy ujjaim végig futnak rajta, miután kissé hátrább csusszanok róla. Nyakamba csókol, én pedig ráfonom a markomat és megszorítom. A nyakamba nyög és elmosolyodom. Tudom, hogy nem tud vele más ilyet. Nyakamba harap, mire én alsó ajkamba. Keze végig fut oldalamon, majd gatyám alá nyúl és úgy markolja meg a fenekemet. Felnyögök és nyakába temetem az arcom. - Tudod, hogy szeretlek, ugye? - kérdi a levegőt kapkodva. Szomorúan nézek rá, majd bólintok.

- Tudom - mondom ki végül. Kérdőn néz rám, tudom, mit vár. Kezemet kihúzom gatyája alól és átkarolom a nyakát. Fél, de tudni akarja. Én viszont nem tudom.

- Szeretlek - mondom ki végül, mire annyira megkönnyebbül, hogy érzem, amint teste kienged. - De nem tudom elfelejteni - teszem a tenyeremet mellkasára.

- Én sem, de te szeretsz engem. Én pedig téged szeretlek. Nekem most ennyi elég - fordít maga alá a hideg fűre. Megcsókol és a hideg fű talán már nem is olyan hideg. Keze dörzsölni kezd alul, mire felnyögök. Olyan rég éreztem már ilyen kicseszettül jót. Érzem, hogy elmosolyodik és újra megcsókol. Egy kézzel gombolja ki a farmergatyámat és ráncigálja le rólam. És csak olyan gondolatok járnak a fejemben, hogy kint, éjjel a szabadban, a semmi közepén fogunk lefeküdni. Lábaimat kissé jobban szét nyitom, mikor a gatyát lerugdosom lábaimról. Inge gombjait rajtam egyszerűen széttépi és látom, amint az éjszakába szétpattogva elrepülnek úgy egy-két méteres távolságban. Gyors puszikkal halmozza el a felső testem, én pedig csak alsó ajkamba harapva igyekszem megőrizni az érzést. A fürdőruhám alsó része eltűnik és megcsap a hideg... majd a meleg, Zayn nyelvének személyében. Torkomból elhaló nyögés szakad fel. Kezem hajába túr, lábaimat felhúzom és megtépem őt édes kínomban. Csípőm akaratlanul is meg-megrándul, mire egyik kezével lazán a földhöz szegez. Szabad kezemmel valami kapaszkodót keresek, de csak a fűt találom. Hát azt tépem ki csomóstul, míg Zayn alatt vergődöm. Légzésem jobban gyorsul, ahogy alhasam összerándul. Nyöszörögve jutok el a csúcsra, míg csípőmet jobban nyomom Zayn felé. Felemel a földről, míg én tovább lihegek kulturáltan. Sietve indul velem vissza a kocsiig. Kezemet nyakára fonom mire ő változtat a pozíciómon és engedi, hogy lábaimat csípőjére kulcsoljam. Az, ahogy farmerján keresztül hozzám dörzsölődik, apró nyögésre késztet. Kezemmel sliccével kezdek szenvedni és mire végre enged a gatya, addigra hátam már a kocsi oldalának csapódik. Ő sürgetően megcsókol, én pedig viszonozom ezt. Alsógatyájától próbálkozom megszabadítani, de így képtelen vagyok rá, ezért lerak. Könnyedén tolóm le rajta és ha már ott vagyok, végig is nyalom az egész hosszát. Felhördül és a hajamba túr. Engedelmesen ott maradok és nem játszok vele, bekapom az egészet. Férfias morgása zene füleimnek. Fejemet mozgatni kezdi magán, én pedig ezt is hagyom. Váratlanul ránt fel és csókol meg újra. Imádom a békülős szexeinket. Könnyedén kap fel, hátam a kocsi oldalának feszül ismételten. Combjaimat megtartja úgy, hogy lábaim szétnyitva állnak előtte. Kissé leereszt mire megérzem ott lent őt. Vállába harapok már erre az apró dologra is. - Gyorsan vagy lassan? - kérdi lihegve, mire elengedem fogaimmal vállát és ránézek és fejemet megrázom, miszerint nekem aztán kurvára mindegy. Könyörgő tekintetemet látva lassan kezd magára engedni, én pedig fejemet hátra vetve felnyögök. Alig van bennem, de már most nem bírom abba hagyni a nyögést. Olyan gyorsan ejt magára, hogy megmerem kockáztatni, átéltem egy orgazmust már most. Felsikoltok a hirtelen élvezettől és egyszerűen a hátamat így vetem neki a kocsi oldalának. Zayn megfog és a motorháztetőhöz visz és az egyetlen kérdésem, ha tudnék normálisan beszélni, az lenne, hogy tud ő még járni, mert hogy én itt már meghaltam az tuti. Elfekszem a motorháztetőn, mire ő lassan, de erősen lökni kezd, én pedig minden egyes lökésnél felnyögök. Tenyereivel mellettem támaszkodik meg a fekete kocsin. Testem fel-le mozog lökései erejétől, bár a kocsi is. Nyakamhoz hajol és egyszerűen megharap, amitől ismét csak nyögni tudok. Őt figyelem, ahogy ritmusosan mozog és még inkább élvezem a helyzetet, tudva, hogy egy út szélén vagyunk... akármikor erre jöhetne egy kocsi, de még ez sem érdekel. Lejjebb húz magához a motorháztetőn és egyszerűen belém nyomja magát tövig, de nem kezd mozogni. Csak bennem marad. Oda hajol hozzám és megcsókol. Csípőmet mozgatni kezdem még több élvezetért, mivel így, hogy csak bennem van olyan, mintha valami nem engedne el az orgazmusig, csak izgatna. Csípőmet erősen lefogja, én pedig nyöszörögni kezdek frusztráltságom miatt. Még csókolózni sem bírok vele. Viszont átvált valami igazán izgatóan kellemesbe. Szememet lehunyom és lihegve élvezem ezt a szituációt. Erre hirtelen kihúzza magát belőlem, a testem pedig összerándul a szörnyű érzésre. Nyögök is egyet, mire féloldalas, pimasz mosollyal néz rám. Azt hiszem, nagyon is élvezi, hogy ennyire szenvedek a hiányától.

- Csinálj már valamit, Zayn! - kérem könyörgőre fogva a dolgot, mikor csak ott áll és néz engem. Felkap és kinyitja a hátsó ajtót, majd berak óvatosan az ülésre.

- Mit szeretnél? - kérdi suttogva.

- Akármit - vallom be őszintén. Nekem mindegy, mit csinál, csak csináljon valamit. Hasamra fordít, így pedig lábaimat letudom rakni a földre. Kisebb terpeszt veszek fel, mire hallom, hogy felkuncog. Farkának végével végigsimít rajtam, mire megremegek és felmordulok. Végül pedig megszán és újra belém vezeti magát. Kissé bepucsítok neki, csak, hogy még inkább jobb legyen. Ismét teljesen belém vezeti magát, míg felém hajol. Nyöszörögve próbálok hátra nézni rá, de nem igazán tudok, mivel félek, akkor kicsusszanna belőlem. Megfogja a rajtam lévő ingét és megpróbálja rólam lehúzni de karjaim hátrafeszülnek. Hallom, ahogy felnyög, mire elmosolyodom. Jó tudni, hogy izgatja így a látványom. Nagy nehezen leráncigálja rólam az anyagot és ledobja a földre. Fürdőruha melltartómat kikapcsolja és ezt már én veszem le. Felkönyökölve maradok az ülésen és most hátranézek rá. Kihúzódik belőlem, mire ajkaimat összepréselem és lábam kissé összeszorítom. Ő pedig így nyomul újra belém. Lábaimat kissé szétnyitja, én pedig csak lehajtom a fejem és igyekszem nem kapkodni a levegőt. Tempója egyre gyorsabb és egyszerűen képtelen vagyok könyökölve is tartani magamat. Fenekemtől kezdve simít végig hátamon, majd túr bele a hajamba. Kissé felemeli a fejemet, de továbbra is elhagyva magam élvezem az ütemét. Felnyögök, ahogy testemet ívbe hajlítja konkrétan. Még gyorsabban kezd lökni, én pedig úgy érzem, lábaim össze rogynak. - Nem bírom - nyögöm ki, mire kicsusszan belőlem és máris azt gondolom, hogy emiatt inkább bírtam volna. Hátamra fordít és megkönnyebbülök, hogy lekerül rólam a feladat, hogy tartanom kéne magam. Lábaimat nem is kell szétnyitnia, nyitom én magamtól is. Lassan vezeti belém magát, mire hátam így is ívbe feszül és alsó ajkamat harapdálva várom, hogy végre a lénye egészét magamban tudhassam. Megfogja bal lábamat és egyszerűen bal vállára rakja. Én így kissé elfordulok, de ő sokkal mélyebbeket lök rajtam. Kezemmel az ülést markolom, vagy éppen karmolom. Keze végig simít mellemen és hasamon, majd lábaimon is. Érzem, ahogy alhasamban a nyomás nő, mire szemeimet lehunyom és türelmetlenül várom, hogy végre elérjen újra az orgazmus. Talán Zayn is észreveszi, mivel erősebbeket kezd rajtam lökni. Nyögésnek indul, de egyszerűen robban bennem a bomba és sikítássá válik. Nem hagyja abba a mozgást, így végig sikítom az egész jó pár másodperces orgazmusomat, hála neki. Hallom, hogy felmordul és érzem, ahogy elmegy bennem. Kábultan hümmögök az érzésre és élvezem még a levezető lökéseit. Lihegve és fáradtan nézek fel rá. A kocsinak támaszkodik és ő is kapkodja a levegőt. Látom, hogy leizzadt és azt kell mondjam, nem is csodálom. - Szeretlek - nyögöm ki halkan, mire látom, hogy elmosolyodik.

- Én is szeretlek - hajol oda hozzám egy csókra. Magamnál tartva hosszabbítom meg a csókunkat. - Haza? - kérdi elhúzódozva tőlem, míg gatyáját magára rángatja.

- Hotel, mindegy hol - húzom vissza magamra fürdőruha alsómat. Kiszállok a hátsó ülésről és becsukom az ajtót. Zayn átölel, én pedig hozzá bújok, lehúzom magamhoz és ismét csókba hívom. Hiányzott, nem tudok mit tenni! Lusta csóknak indul, de nálunk minden lassan indul és a végén mindig nyögés a vége. Ahogy most is, Zayn keze persze, hogy a bugyim alá csúszik, én pedig persze, hogy a hirtelen és nem várt érzés miatt a szájába nyögök, mire ő kiröhög. Lép velem egyet hátra, mire fejemet megcsóválom zavartan, ahogy hátamnál megérzem az ajtót. Ujjai rendíthetetlenül köröznek ott lent, én pedig próbálom visszanyelni a nyögéseimet. - Zayn, ennyi orgazmust nem hordok ki lábon - nyögök fel zavartan, ahogy nyakamat kezdi szívni. Hátra húz, kinyitja az ajtómat és beültet. Leguggol a kocsi elé, kezével félre húzza bugyimat és ismét nyalni kezd. - Zayn! - sikkantok fel hirtelen. Lábaimat megfogja és vállaira rakja. Igyekszem ülve tartani magam, de egyre nehezebben jön a levegő megint. - Cseszd meg - hördülök fel, ahogy megérzem magamban, tippem szerint három ujját. Lábaimat köré fonom és csak szorosabban húzom magamhoz és haját tépem, ahogy egyre kegyetlenebbül mozog bennem és nyal. Elhúzódik tőlem, mire zavartan és értetlenül nézem, ahogy hátra engedi az ülésem támláját. Befelé fordít és rám csapj az ajtót majd beül a vezetői oldalra és elindítja a kocsit. - Szopatsz - jelentem ki, mire féloldalasan elmosolyodik. - Zayn - hördülök fel kétségbe esve.

- Egyszer már sikerült magadnak, hajrá - kacsint rám nevetve, ahogy elindul a kocsival.

- Ezt most nem mondod komolyan, ugye? - kérdem pánikolva.

- Oké - sóhajt fel, mire megnyom a műszerfalon egy gombot, nekem pedig elkerekedik a szemem, ahogy alattam az ülés rezegni kezd. Valószínűleg ez valami masszírozó program, én mégis felmordulok.

- Kérlek - nézek fel rá remegve.

- Soha nem érünk el egy hotelbe így - nevet rám, mire karon csapom.

- Te idióta, ha már elkezdted, ne hagyj így! - förmedek rá, mire arcára kiül a féloldalas mosoly.

- Vezetek Jade, mi van, ha fába hajtunk, te sem akarod, ugye?! - kérdi élesen, mire hisztisen feltérdelek az ülésre és hátra nyúlok a hátsó ülésen hagyott fürdőruha felsőmért. Megérzem kezét, ahogy végig simít csupasz combomon, mire ajkaimat összepréselem. Visszahuppanok előre és felveszem a fürdőruha felsőt, majd arra Zayn ingét. Számat rágcsálva nézek rá, míg folyton mocorgok az ülésen.

- Most direkt csinálod, ugye? - kérdem beletörődve abba, hogy így hagy.

- Mondhatni - bólint kimérten.

- Miért? - kérdem értetlenül.

- Csak, hogy mérlegeld, kivel milyen a szex - néz rám szomorkásan, míg leparkol egy hotel előtt.

- Leszopott téged más, és nem kínoztalak - szólalok meg halkan.

- És én akkor tudtam, hogy rábasztam veled, mert a csaj csinálhatott akármit, akkor sem mentem el - villant rám egy szomorú mosolyt, míg kiszáll. A lelkiismeret furdalás rám tör, de kiszállok én is a kocsiból. Tudom, hogy a vitánknak még nincs vége, annak ellenére, hogy úgymond együtt vagyunk. Vagy olyasmi. - Igen is kínoztál. Jade, egy szó nélkül leléptél egy idegen országba - torpan meg és néz rám fejét csóválva.

- Nem adtál életjelet arról, hogy hol vagy három napig! - förmedek rá idegesen. Na nehogy már csak az én hibám legyen!

- Jelentkezzünk be, és a szobában folytassuk ezt a beszélgetést... - suttogja halkan, míg megragadja a kezemet. Vitatkozunk, megcsaltuk egymást, de az ujjainkat összefonja és ettől a sírás is majdnem feltör belőlem. Tudom, hogy jelenleg gyűlöl, úgy, ahogy én őt. Mérges rám és csalódott, mint én. De, még ha túlhevült állapotban is hajlandó kimondani nekem, hogy szeret, az sem számít. Kurvára nem, mert ezt szavakkal nem lehet leírni. Utánam utazott több országon át, mivel ő megcsalt... és azért kellett idejönnie, mert én itt akartam megcsalni. Konkrétan utánam jött veszekedni, és itt marad veszekedni, csak, hogy elmondja, hogy utál és csalódott bennem, úgy, ahogy én elmondtam ezt neki. De a kezemet megfogja és nem engedi el. Azt hiszem, ez a szerelem... ha utálod is, nem bírod ki nélküle!