Második Évad: Huszonharmadik Rész

Itt is a rész, kétlem hogy valaki még ma elolvasná ezért olyan mintha holnap raknám fel. De azért ma szóval ismét tök jó fej vagyok:'D Örülök hogy tetszett mindenkinek az előző rész:) Viszont lehet ritkábban fogok részeket hozni mivel elkészült a másik blogom desingje. És vissza olvastam azt a pár részt amit megírtam és elöntött a pánik. Rossz, kegyetlen rossz és hanyag. Egyszerűen azt sem tudom hogy álljak neki és azt is tudom hogy depressziós leszek míg be nem fejezem azt a történetet és megint úgy vagyok vele hogy azt nem kéne megírni de valahogy mégis. Elhatároztam magam, megcsinálták a designet...szóval jahm. Tehát ha esetleg csúszok valamiben előre is sajnálom csak gondoltam inkább előre szólók hogy mire számítsatok. Imádás van xoxoDestiny



-A déli és a keleti szövetkezet- ront be a próbára Ben idegesen.
-Mi?- akadok meg a táncban és Zayn rögtön felugrik a fal mellől míg én csak lemeredek ezért mindenki más is megáll a táncban- Ems mehetnék?- kérdem hadarva mire felsóhajt és int kezével.
-De ha nem fog holnap pontosan menni a tánc akkor megetetem a májad a keselyükkel- dörmögi mire rámosolygom és már ki is futok a teremből. Zayn elkapja a derekam és az ellenkező irányba fordít.
-Erre Jadey- kuncog a fülembe mire szégyenlősen elmosolyodom és gyors léptekkel beérünk a nappaliba.
-Gáz van- feleli tarkóját vakargatva Luke.
-Hallottuk- bólintok és leülök a kanapéra mellém pedig Zayn.
-Várható volt- feleli fintorogva Zoe.
-Még egy hete se kezdtük- hördül fel Ben.
-Ugyan kérlek az első nap tudták már hogy mire készülünk- legyinti le Stan.
-Oké térjünk a lényegre- rázza meg a fejét Ben- Le akarnak vadászni minket. Egyesével- feleli komoran mire mély levegőt veszek és közben kinézek az ablakon míg arcom fintorba rándul bele gondolva mit is jelent ez. Lassan kezdem felfogni a teljes vele járó dolgokat.
-Megint vadásznak ránk?- kérdezem felnevetve és csalódottan vissza nézek Benre.
-Hozzá szokhattál- feleli Dave egy fancsali arccal.
-Hát persze- mondom komolyan. Zayn keze átöleli csípőmet és magához húz.
-Nyugi- suttogja fülembe. Hogy legyek nyugodt mikor vadásznak ránk?!
-Felfogtad hogy most is fejbe lőhetnének?- kérdezem aggódva és félve.
-Ahogy a színpadon is téged- feleli halkan Luke.
-És ahogy őt is- vágok vissza.
-Tény hogy ez nektek a legveszélyesebb- mondja halkan Ben.
-Akkor most jogosan ki akadhatok?!- kérdezem felvont szemöldökkel gyorsuló légzéssel.
-Jade- néz rám kérlelően Zoe.
-Oké, terv?- kérdezem túl téve magam a haragomon. Vagyis inkább csak elfojtva magamba. Ha Zaynnak baja lesz olyan világot csinálok amit évekig emlegetni fognak.
-Nem tudom hogyan tervezik. Egyenként szednek le minket vagy egyszerre csapnak le- mondja hátra dőlve a fotelban Ben. Zayn a hajába túr majd rám néz és vissza társaságba. Fél. De valószínűleg attól hogy nekem bajom esik ahogy én is attól félek hogy neki baja esik.
-Remek- mondja Stan és látom ahogy Zoe-t nézi.
-Ez így nem oké. Nem várhatunk támadásra- rázom meg a fejem.
-Mit csinálsz akkor?- kérdi Dave.
-Támadunk mi. Kárt okozunk amivel megbénítjuk őket. Csoportokban megyünk mindenhova. Esetleg csali- mondom váll rántva.
-Nem- vágja rá rögtön Zayn- Szó se lehet csaliról!
-Nem lenne hülye ötlet- állapítja meg Dave.
-Zaynnak igaza van. Senki nem lesz csali- rázza meg szem forgatva a fejét Luke
-Akkor várunk?- kérdezi halkan Zoe.
-És vigyázunk egymásra. Bármi gyanús van még ha nem is biztos mindenki figyelmezteti a másikat. Járjatok nyitott szemmel, nézzétek a háztetőket és az ablakokat. A koncertekre pedig ezentúl elmegyünk- sóhajt nagyot Ben. Jobb kezemmel megdörzsölöm szememet és Zayn vállára hajtóm a fejem. Tegnap jöttünk össze de már újra probléma van. Lassan simogatja a hátam és mindenki csöndben feldolgozza a tényeket. Két maffia akarja a fejünket. És ez kegyetlen lesz. Az is elég szar mikor egy maffia üldöz de most hogy kettő egyesült. Övék fele London és miénk a másik.
-Intézzük el először a most megszerzett részek rendbe tevését- sóhajt fel Luke míg továbbra is az asztalra mered- Erősebbek vagyunk egy rendezett területtel mint egy káosszal ami három részre bomlik.
-Van vagy ötven ember akit át kélne vizsgálni és követni, már akiket érdemes lenne bevenni- temeti kezeibe arcát Ben.
-Mindenkire jut körülbelül hét ember- mondja Stan.
-Elvállaljátok?- kérdezi Ben.
-Zoe, Stan, Luke, Jadey meg én bevállaljuk őket. Mindenkinek jut körülbelül tíz. Küldjük az adatokat Davenek. Ő elintézi azt te pedig a többit ha kell- sóhajt fel Zayn míg rám néz. Ez annyit tesz hogyha szerencsénk van akkor egymás mellett alszunk és ennyi lesz a napi találkozásunk. Na meg a próbák, egyre jobb. De persze megcsinálom, segítek Bennek csak egyszerűen szerettem volna Zaynnal lenni. Sokat és ketteseben. Van mit bepótolnunk.
-Szét küldöm a neveket- mondja a laptopján pötyögve Dave.
-Rendben lesz minden- suttogja a fülembe majd hajamra ad egy puszit.
-Mint mindig- sóhajtok fel és elmosolyodik- Azért jobb véget akarok mint négy éve- felelem zordan és bólint.
-Nem történik meg még egyszer- hajtja fejét fejemnek.
-Nem is fogunk találkozni szinte- felelem csüggedten mire fancsalian rám mosolyog.
-Megoldjuk- nyom puszit a számra de el is húzódik. Vissza fogjuk magunkat mások előtt de most olyan nehéz hogy tudom nem fogom látni őt. Telefonom felcsendül ahogy mindenki másé is.
-Stan és Jade. Mindegyikőtöknek az egyik embere tíz percre van jelenleg- mondja lustán mire egy sokat mondó pillantást vetek Zaynra. Apró puszit nyomok most én a szájára és felállok majd elsétálok szobámig. Lassan és unottan szúrok gatyám zsebébe egy sima pisztolyt. Másik oldalamra elrejtek két kést majd az ajtó felé sétálok de Zaynba ütközők.
-Vigyázz magadra- suttogja ajkaimra és már meg is csókol. Testemet az övének préselem és mint egy gumibaba hagyom hogy csókoljon. Kezeit körém fonja és én megnyugszom.
-Mindig vigyázok- mondom rekedtesen mikor elhúzódik tőlem. Ujjait össze fűzi enyémekkel és kisétálunk.
-Elviszlek odáig ha gondolod- mosolyog rám Stan mire bólintok egy aprót.
-Este találkozunk- suttogja Zayn majd a homlokomra nyom egy puszit és kacsint. Rá mosolygok majd kilépek az ajtón.
-Minden rendben lesz- lök meg mire rá mosolygok.
-Mindig mindenki ezt mondja és mindig mindenki tudja hogy nem így lesz- nevetek fel keserűen.
-Miért ne lenne?- kérdezi felvont szemöldökkel míg beül a kocsiba és én el foglalom az anyós ülést.
-Akarta már Maffia a fejedet?- kérdezem ironikusan felnevetve.
-Nem- feleli nagyot sóhajtva.
-Remek, nekem igen. Kettő is. De most kettő egyszerre akarja, nem ússzuk meg sértetlenül- mondom kifelé bámulva az ablakon míg előhúzom a telefonomat és megnézem az első embert. Frank Fable, középkorú. Mester lövész, barna haj barna szem jellegtelen arc. Remek.
-Szerintem legyőzhetetlenek vagyunk- mosolyog rám.
-Mikor utoljára így gondolkoztam Bent lelőtték és kómába esett aztán engem is lelőttek és én is kómába estem. Négy évre- mondom fancsalian míg kiszállok a kocsiból.
-De élsz- mered rám és ebbe nem tudok hova belekötni.
-Igaz- mosolygok rá hálásan mivel teljes mértékben igaza van. Nem haltam meg...csak ki iktattak egy kis időre, mosolyogva becsukom az ajtaját. Elhajt én pedig a szürkülő utcákat kezdem szemlélni. Pár perc alatt megtalálom az emberemet amint előttem sétál ugyan abba az irányba. Kezeimet zsebre dugom és lemaradozva sétálok tovább a kirakatok üvegéből szemlélve őt, a legjobb álca. Nem szembetűnő és míg mások szerint a ruhákat nézem igazából követek valakit. Látom amint átmegy egy zebrán én pedig addig megállok az egyik kirakat előtt és megnézem merre indul meg. A következő zöldnél átmegyek és újra utána indulok jobbra. Betér egy kisboltba én pedig kint várok a falnak támaszkodva. Telefonom megcsörren és látom Zayn számát. Gyorsan kapom fel tudva hogy csak úgy nem hívna fel meló közben hogy hogyan haladok. Alig húsz perce követem a fazont, ezért mégis fura azt hinnem történhetett valami.
-Jól vagy?- kérdezi hadarva.
-Mi történt?- kérdezem idegesen körbe pillantva.
-Stanra rá álltak- feleli- Nincs körülötted senki? Követtek?- kérdezi aggódva.
-Merre van Stan?- kérdezem ellökve magam a faltól.
-Delid Street- feleli- Azt mondta a tetőn követik.
-Két utcára van tőlem. Megyek. Szeretlek- hadarom el neki és már le is rakom. Futva megyek át a piros lámpán, rám dudálnak de nem érdekel. Stan veszélyben van és ő a csapatom része! Három perc alatt az említett útra érkezem és meglátom ahogy Stan a legforgalmasabb területeken araszol a tömegben. Fölnézek az épületekre és meglátok megcsillanni valamit jobb oldalt a harmadik emeletes ház tetején. Hangtompító. Telefonomat előkapom miközben már a lépcső ház lépcsőjén futok felfele.
-Mi történt?!- kérdezi aggódva Zoe amint felveszi. Tisztán hallani az aggodalmat a hangjában.
-A háztól ha beértek az útra a jobb oldalon van fent egy hangtompítós. Szólj Stannek hogy maradjon ott ahol van így nem tud célozni. Elintézem de siessetek- hadarom és már le is rakom. Neki feszülök az ajtónak de az nem nyílik ki. Vállal meglököm de semmi. Még egyszer neki rugaszkodom és végre kinyílik és kilépek a tetőre. Mély levegőt veszek majd előhúzom a fegyveremet. Kipillantok és meglátom a férfit amint a fegyver felé hajol. Kilépek és kitámasztom a fegyvert. Meghúzom a ravaszt és a férfi oldalra dől, holtan. Látom ahogy Stan felpillant a hangra. Előttem pattan a beton és meglátom a bal oldalon lévő mesterlövészt. Szemem elkerekedik és megköszönöm a szélnek azt a pár centit amivel arrébb térítette a golyót és még élek. Futni kezdek és reménykedem hogy elég gyors vagyok.
-Kurvára nincs minden rendben- ordítom saját magamnak míg átugrok a következő emeletes házra és bukfenccel tompítom az érkezésem. Akárcsak mikor Jackkel harcoltam. Be kuporodok a perem mellé közvetlen. Az adrenalintól remegő kezekkel hívom fel újra Zoet.
-Vigyétek ki Stant. Van még egy lövész. Valószínűleg számítanak ránk, óvatosan és ne maradjatok sokáig- mondom szapora légvétellel.
-Add ide!- hallok felmordulni egy hangot- Meg vagy?- kérdezi Zayn hadarva.
-Elintézem csak menekítsétek ki Stant alulról és várjatok meg valahol messze- mondom mélyeket lélegezve.
-Fel megyek, segítek- mondja rögtön.
-Nyugi- mondom nevetve- Ennyit talán még meg tudok oldani- felelem hetykén és kilesek de rögtön golyó pattan a peremen.
-Ez golyó volt?!- kérdezi idegesen.
-Zayn, jól vagyok- mondom míg előre kezdek araszolni.
-Egy perc és ott vagyunk- mondja feszülten.
-Nem kell hogy többen bajban legyünk. Megoldom- felelem határozottan és kinyomom. Meg fogom a fegyveremet majd kidugom és lövők. A Fegyver kirepül a kezemből de fel is ordít valaki. Nem nézek ki, ha el is találtam még tud célozni. Túl messze repült a fegyver. Hogy az istenbe találja el onnan az én fegyveremet?! Talán úgy hogy mesterlövész...ah istenem...Mérgesen kúszok tovább és rájövök hogy a következő épületen van a mesterlövész puska. Azzal le tudom lőni. Késemet előhúzom. Felemelkedem és eldobom felé. A fegyvere csövét eltalálom mire az elfordul, neki rugaszkodom és ugrom közben. Látom befordulni Ben kocsiját gyorsan. Ahogy Zoe elnyílt szemeit is rajtam de mire tehetnék valamit már földet érek és újra perem szélére húzódom. Gyorsan kezdek mászni. Megfogom a mesterlövész puskát majd kitámasztom míg fekve maradok. Imádom a zárt irányzékúakat, lehet meg kéne tartanom ezt a fegyvert. Össze illesztem a távcsőben hogy a körök pontosan a homloka közepére mutassanak majd meghúzom a ravaszt. Teste kissé felemelkedik majd hátra dől homorítva. Ki egyenesedem és körül nézek. Meg látok egy ablakból egy másik férfit amint éppen a kocsira céloz. Olyan gyorsan mozdítom a fegyvert hogy a nagy része kilóg az utca főlé. Lövök és az üveg apró darabokban az utcára hullik Alul üvöltözés míg bent látom ahogy a férfi vére a függönyre fröccsen majd eldől. Ben felnéz rám és bólint, viszonozom gesztusát. Telefonom csörögni kezd és felveszem.
-Látsz még valakit?- kérdezi Luke.
-Nem, de maradok amíg kimentek. Vegyetek fel ott ahol kirakott engem Stan- mondom míg a felbolydult utcát kezdem nézni.
-Rendben- feleli majd kinyom. Telefonomat vissza csúsztatom a zsebembe majd azt nézem mozdul-e valami a kocsi után. Percekig várok mielőtt abba hagynám a figyelést. Pólómmal törlöm át a fegyver markolatát ha esetleg megtalálnák. Lassan állok fel majd elkezdek neki futni a peremnek és elrugaszkodom. Nem állok meg mikor földet érek, ugyan úgy futok és a következő épület tetejére ugrok. Amint átérek és meg tudok állni veszek egy mély levegőt majd még egyszer körül nézek. Ez nem lesz jó ha már most támadnának. Az emberek kezdenek megnyugodni az utcán. Egy rendőr autó is megérkezik majd bemegy a szemközti házba. A nap is kezd eltűnni én pedig csak állok ott a ház tetején. Mi az istenbe keveredtem már megint? Itt állok nyugodtan egy emeletes ház tetején miután megöltem három embert. Annyira felfoghatatlan minden. Nem tudom elhinni még most sem hogy bérgyilkos vagyok. tetőn ugrálok, embereket lövők fejbe rutinból és ez a munkám. Lassan fordítok hátat a látképnek és indulok el lefele a lépcsőházban tudván plusz három lélek íródott a számlámra. Gyorsan futok lefele mégis nyugodtan lépek ki és fordulok be rögtön a sarkon. Lustán lépkedem előre, nem kell a feltűnés. Az emberek elsietnek mellettem, néha nekem jönnek de nem teszek semmit. Mit csinálunk a következő támadásnál. Mi lesz ha nem lesz ott valaki a közelben?! Szemem előtt feltűnik a kocsi és lépteimet megszaporázom. Gyorsan ülök be hátra és Zayn rögtön magához húz.
-Szép volt- mosolyog hátra rám Luke.
-Az bizony- feleli rögtön Ben mire elnevetem magam.
-Nem vagyok kezdő- mondom szem forgatva Zayn pedig apró csókot ad.
-Dehogynem- nevet arcon majd vissza dől az ülésre.
-Ezt még lerendezzük- mutatok rá hunyorogva.
-Kezdődik- sóhajt fel Ben.
-Olyan gyorsan felnőnek- Nevet Benre Luke és együtt röhögcsélnek míg a kocsi elindul.
-Stan és Zoe jól van?- kérdezem Zaynt ő pedig mosolyogva bólint.
-Holnaptól kezdjük ezt az utána nézösdít- tájékoztat halkan és én bólintok- Láttalak átugrani a tetőn. Durva volt- mondja lenézve rám.
-Mert durva vagyok- húzom mosolyra a számat és elnevetem magam.
-Főleg az ágyban- súgja a fülemben mire elvörösödve meredek magam elé.
-Több mint négy év telt el- felelem halkan.
-És?- kérdezi vissza fogva nevetését.
-Hát tudod a csípőm már néha fáj és a hátam sem a régi- nevetek fel mire kezével megszorítja a combomat. Tudja hogy viccelek és hogy félek ettől. Tudom hogy már ő is fél tőle mivel annyi idő telt és mégis tudunk rajta viccelődni.
-Hogyne- feleli még mindig nevetve.
-Az elmúlt négy évben nem nevettél ennyit- mosolyog ránk a visszapillantó tükörben Ben- Egyébként Stan nagyon köszöni és személyesen akart szólni csak hát Zoe elrángatta.
-Bepótolom- feleli magához rántva Zayn én pedig csak aprót bólintok a nekem címzett részre. Mosolyog mindenki és csak a rádió szól halkan. Zaynhoz bújva nézek ki az üvegen. Olyan mint régen. Zayn, én, maffia. Azt hiszem ez az én normális életem. A kocsi lelassul majd megáll és kiszállunk. Hátul sétálunk Zaynnal és nézzük ahogy Ben és Luke belépnek. Zayn előre enged az ajtóban és mi is végre haza érünk. Mélyet sóhajtok míg lerúgom magamról a cipőt.
-Elmentünk aludni- feleli Zayn egy intéssel és megragadja a karomat.
-Ne hangosan aludjatok- röhögi el magát Dave a pultnál támaszkodva Laptopjával.
-A szádon fogom kihúzni a beleidet- mutatok rá de Zayn csak nevetve húz maga után- Hova ilyen sietősen?!- kérdezem rá nevetve míg belök a szobája ajtaján. Alig lépem át a küszöböt tenyere már derekamnál fogva lök a falnak míg ajkaimra tapad.

Egyik kezével derekamat fogja a másikkal pedig becsukja az ajtót. Keze átvándorol csuklómra és a falnak szorít míg a csókot nem hagyja abba. Testemet ellökném a faltól de erősen fog. Én vagyok aki kezd durvulni és többet akarok a csókból és belőle. Elmosolyodik és keze végre elengedi az enyémet, egyik lábam derekára fonom és érti a célzást. Könnyedén kap fel, végig simít oldalamon míg én hajába markolok.
-Semmi nem változott- suttogja ajkaimra.
-Csak hogy négy éve nem voltunk együtt- felem míg nyakát meg harapom.
-Most gyengéd akartam lenni- nyög fel és fenekembe markol.
-Legyél gyengéd akkor- kuncogok nyakába és megszívom az érzékeny pontját. A kulcscsontja felet.
-Így?- kérdezi rekedtesen.
-Szeretlek- szorítom magamhoz míg csak puszilgatom a nyakát. Hirtelen indul meg velem mégis óvatosan fektet le az ágyra. Mélyen megcsókol majd áttér nyakamra. Lábaimmal még mindig körül kulcsolom és nem tervezek ez ellen tenni mégis lazítok rajta míg meg fogom pólója alját és lehúzom róla. Csillogó szemekkel simítok végig mellkasán és kockás hasán. Erősen lököm a hátára és mászok rá. Óvatosan simít le mellemtől pólóm aljáig kezeivel majd kissé meghúzza pólómat. Megragadom az alsó szegélyét és áthúzom fejemen. Elsötétülő szemekkel és beharapott ajkakkal figyeli mozdulatomat. Kezeit hátamra vezeti majd lehúz magához. Lustán csókolom meg és nem hagyom hogy eldurvuljunk. Ujjait megérzem melltartóm kapcsánál és az anyag már szét is pattan. Megdermedek mire ő rögtön kinyitja szemeit.
-Uhm- nyögök fel kellemetlenül.
-Ne haragudj- mondja egy biztató mosollyal. Fel egyenesedek míg rajta ülök és látom szemében milyen nehéz vissza fognia magát. A sóvárgó tekintetét- Megértem, tényleg- ejti le maga mellé kezeit. Feszengek. De én vagyok a barátnője, voltunk már együtt. Nem..nem a barátnője vagyok. A Nője vagyok. Fogalma sincs mennyit jelent nekem egy apró megfogalmazás. Lassan csúsztatom le a pántokat a karomon és dobom arrébb az anyagot- Jadey nem kell- feleli rekedtes hanggal.
-Csak ne engedj gondolkozni- harapom meg fülét. Hátamra fordít míg egyik kezével mellemet kezdi masszírozni és megcsókol. Teste lábam között van és tudatosan dörgölőzőm hozzá mire felmordul és jobban megszorítja mellemet. Számon kiszalad egy nyögés mire rám mosolyog. Száját végig húzza mellkasomon majd mellemre tapad. Fejem hátra vetem és felsóhajtok. Megérzem ahogy meleg nyelvét végig húzza melleim között le a hasam aljáig és megremegek. Ujjait beleakasztja gatyám derekába és felnéz rám. Tekintetem tudom hogy elkínzott és ezért rögtön le is húzza rólam. Lábammal próbálom magamról lerugdosni a gatyát csak hogy megszabaduljak tőle minél előbb. Mosolyogva hajol újra fölém míg tenyerével végig simít belső combomon. Mohón kapok ajkaiért és ő pontosan úgy kezdi tépni az ajkaimat ahogy négy év kihagyás után illik. Érzem amint bugyim szegélyét megmarkolja de nem tépi le rólam csak görcsösen szorítja. Kezeimmel kitapogatom gatyáját és könnyedén kigombolom. Lábammal kezdem lerugdosni róla mire elmosolyodik és elhúzódik tőlem. Könnyed mozdulattal szabadul meg gatyájától és néz rajtam végig. Én is szemre veszem hosszú izmos testét, a zöld boxerét amitől el kell mosolyodjak hogy már most szűkös. Felülök és felbámulok a csillogó szemeibe.
-Gyönyörű vagy- suttogja halkan mire fejem lehajtom és engedem hogy a hajam arcomba túrjon- Komolyan gondolom- feleli újra mire kínosan elmosolyodom. Ujjamat boxere szegélyébe akasztom és lerántom az ágyra. Halkan nevetve dől el mellettem- Négy éve ábrándozok erről az alkalomról és most félek hogy elbaszom- sóhajt fel elgyötörten míg kezével végig simít hasamon és mellem alján.
-Óh szóval Perrievel töltött idő alatt is ezen járt az agyad?- kérdezem vissza fojtva a nevetést míg ledöntöm a hátára és lassan ráülök hasára.
-Soha nem volt vele olyan jó mint veled- feleli halkan és fülem mögé tűr egy tincset de az vissza esik. Lazán dobom a másik oldalra az egész hajamat mire megjelenik arcán egy kívánatos fél mosoly.
-Ne hazudj nekem- mosolygok rá míg le hajolok hozzá. Mellem mellkasának préselődik és apró puszit hagyok kulcscsontján.
-Ilyenben nem szoktam- sóhajt fel és érzem szívének gyorsuló ütemét. Tenyereimet hasára rakom és ott tartom meg magam. Érzem ahogy befeszíti hogy megtudjon tartani mire felmosolygok rá. Végig puszilom és rajzolom nyelvemmel az összes tetkóját. Látom ahogy mellkasa egyre gyorsabban emelkedik és mosollyal nyugtázom sikeremet. Azóta várok erre mióta fel keltem. Fenekemmel lecsúszok térdeihez míg gondosan hozzá dörgölőzöm. Ujjaimat beleakasztom boxerébe és lassan elkezdem lehúzni az anyagot. A levegőt nem engedem ki míg Zayn élesen beszívja ahogy megszabadul a már szűk anyagtól. Lehúzom róla teljesen majd rá helyezem kezemet és megszorítom kicsit. Felnyög és fejét csak hátra veti, élvezettel nézem türelmetlenségét és élvezetét. Kezem lassan kezdem mozgatni és élvezettel figyelem mocorgását és nehezülő légzését. Lassan előre dőlök majd végig nyalom egész hosszát mire felmorog és megmarkolja a takarót. Lassan veszem számba és kezdem lassan szopni. Felnézek elkínzott arcára és ő rám mire felmordul.
-Baszki Jade ne nézz rám így- hangja rekedtesen csendül fel amitől kiráz a hideg. Ráfonom a jobb kezem is és a szabad területet azzal kezdem kényeztetni. Felveszek egy sima lassú tempót és abban tevékenykedem míg másik kezemmel csípőjére támaszkodom. Légzését jó indulattal sem lehetne normálisnak nevezni. Szinte liheg és kezével hol a hajamba markol tehetetlenül hol pedig a lepedőt markolja. Élvezettel nézem ahogy szép lassan leépül és széthull. Ilyenkor nem egy popsztár és nem egy tökéletes bérgyilkos ilyenkor csak ő az akit szeretek és megoszt velem olyant amit mással nem.
-Állj le mert elmegyek- nyökögi ki nehezen mire újra felnézek sötét tekintetében. Tudom hogy túlságosan beindítja ha úgy nézek rá hogy épp szopom őt de akkor is. Az arca mindent megér. Nem állok le csak elveszem a kezem és az egész méretét számba veszem. Gyorsabban kezdem mozgatni a fejem, nyelvemet is bevetem és érzem ahogy megrándul a számban ahogy ő felnyög. Olyan annak a nyögésnek a hangja mintha nem is ember adta volna ki és csak boldog vagyok hogy mindezt én tudom kihozni belőle. Gyorsan nyelem le élvezetének végét és még utána is mozgok rajta egy kicsit. Gyorsan húz fel és szinte fel sem ocsúdok helyzet változásomból már ajka ajkamat masszírozza. Könnyedén elengedem magam és csak élvezem ahogy kezei végig simítják testemet. Észrevétlenül kerekedik felém és már nyaka köré fonom a kezemet. Nyakamra húz egy meleg nedves csíkot mire megremeg. Keze végig simít bugyimon és én felnyögök felé tolva csípőmet.
-Látom mind ketten vártunk már erre egy ideje- szuszogja nyakamba és csak igenlően rázom a fejemet. Félek nekem sem emberi hangom lenne ha most megszólalnék. Elveszi az eszemet a teste. Olyan mintha mágnes lenne benne és vonzana magához. Imádom minden kis részét. Könnyedén tűnik el rólam a bugyi és amint áttér nyakamra látom ahogy oldalra dobja a szakadt anyagot. Egyik kezét levezeti és ujja végigsiklik bennem.
-Jézusom- morog nyakamba ő míg én csak kapkodom a levegőt. Égek, dübörgök, lüktetek, felrobbanok. Középső ujjával körözni kezd mire felnyögök és ő nyakamat kezdi szívni.
-Úristen- ugrok meg mikor egyik ujját belém vezeti és megszívja a nyakamat. Alhasamat elönti a forróság, hátam ívbe feszül és felnyögök a régen érzett érzésre. Pihegve hagyom elernyedni testem mire Zayn mosolyogva megcsókol. Lassan, szelíden és lustán. Kezét vissza vezeti és közre fogja arcomat míg tovább csókol. Ettől a mozdulatától szinte szét olvadok ahogy fogja arcomat és finoman csókol. Érzem amint újra kezd keménnyé válni alul és azt is ahogy ennek a tudata mit művel velem.
-Annyira szeretlek- sóhajtja ajkaimra és szívem össze szorul. Boldogságtól könnyes szemekkel nézek fel rá. Annyi mindent jelent egyetlen egy mondata hogy az már fáj. Elmosolyodik majd újra megcsókol. Vadul tapadok ajkaira és húzom magamhoz közelebb. Belenyög a csókba és érzem amint hozzám ér lent már az igen merev testrészével és megharapom alsó ajkát.
-Több mint négy éve húzzuk. Ne most csináld ezt- hadarom neki kétségbe esve a vágytól. Lábaimat lassan rakja széjjel majd megérzem bejáratomnál. Kezem hátára csúszik és úgy kapaszkodom vállaiba várva végre hogy bennem legyen. Beharapott ajkakkal néz le rám én pedig fel rá. Határozottat lök csípőjével mire a sikoly torkomon akad, testem ívbe feszül és testének ütközök. Körmeim tehetetlenül szántanak végig hátán míg ő fejét a nyakamba temeti egy kellemes morgással. Nem mozog bennem amiért hálás vagyok mert félő hogy nem bírnám magam vissza fogni.
-Zayn, túl hangos leszek- mondom remegő hanggal.
-Én is- feleli rekedtes hangon míg nyakamra nyom egy puszit- Baszki Jade de jó- szinte hörgi a szavakat. Hátára lököm belátva hogy neki már vége van. Nem csusszan ki belőlem amiért hálás vagyok. Sötéten csillogó szemekkel néz végig rajtam majd becsukjai szemet és felsóhajt. Keze gyengéden fogja meg csípőmet és kezeimet mellkasára rakom hogy megtámasszam magam. Lassan mozdítom meg csípőmet. Hátra vetem a fejem ahogy vissza huppanok rá, szorítása erősödik majd újra elernyed. Ilyen lassan kezdek mozogni rajta és még így is be kell harapjam a számat hogy ne nyögjek fel hangosan minden egyes alkalommal. Legszívesebben sikítanék az örömtől és érzéstől ami elfog. Zayn is érzem ahogy türtőzteti magát és ez a szorításában mutatkozik meg. Úgy erősödik ahogy próbálja vissza fogni magát. Csípőmmel leírok egy nyolcast mire hangosan felnyög és lenézek rá. Mint aki be van drogozva úgy néz engem. Mellkasára hajolok és megcsókolom. Vadul kap ajkaimért és már hátamra is fordít. Mozogni kezd bennem mire felnyögök. Gyorsabban teszi mint én de nem bánom. Minden lökésénél csípője nekem ütközik, kezdem elveszteni az eszem ahogy izzadt arcát nézem. Fekete haja kócosan hullik arcába és szinte újra szerelmes leszek belé. Sokkal erőteljesebbet lök rajtam mire aprót sikkantok de rögtön beharapom számat. Rám mosolyog a tipikus rossz fiús mosolyával ami plusz löketet ad. Csípőmmel lökései elébe megyek, teljes összhangban mozgunk és tudom hogy nemsokára nem fogom tudni vissza fogni magam és nem csak halkan fogok nyöszörögni alatta. Fejét lehajtja míg élesen beszívja a levegőt. Csípője nem áll meg és érzem ahogy felépül bennem újra az orgazmus.
-Zayn- nyögöm nevét mikor érzem ahogy alhasam szorítani kezd. A mozgása gyorsul én pedig tehetetlenül kapaszkodom hátába. Ajkait enyémre tapasztja de képtelen vagyok hogy vissza csókoljak, egyik kezét hajamba vezeti és kissé megtépi ami csak jobban felizgat. Maga felé fordítja a fejemet és akaratosan csókol meg. Amint nyelve találkozik enyémmel robbanok. Szájába sikítok, testemet vissza nyomja kezével az ágyra és ha beszélni tudnék jelen ködös állapotomban akkor hálát adnék neki hogy nem áll le a mozgással.. Érzem ahogy megrándul bennem majd a meleg szét árad bennem. Számba harapok és fejemet hátra csapom míg végig szántok Zayn hátán megint. Megérzem számban a vér izét majd szép lassan testem lenyugszik és Zayn is kicsusszan belőlem. Halkan dől mellém, kapkodva a levegőt csapzottan és izzadtan.
-Te jó ég- nyög fel majd magához húz. Marionett bábukánt hagyom neki és karjára rakom fejemet míg kezemet átvetem hasán. Lassan kezdem izmait körbe rajzolni ujjam végével.
-Szeretlek- motyogom neki szégyenlősen mire maga felé fordítja fejemet és apró puszit nyom számra.
-Én is szeretlek- mosolyog rám majd lehunyja szemeit- Erre több mint négy éve vártam, jobb volt mint képzeltem. Sokszor képzeltem- kezd halkan beszélni.
-Miért nem szóltál hozzám mikor először láttál?- kérdem halkan egy sóhajtással megspékelve.
-Ott álltál négy év után a küszöbön- rázza meg a fejét- Az első gondolatom az volt hogy álmodok már megint. A második hogy valakik be akarnak szívatni. A harmadik hogy ez nem lehetsz te. Aztán te voltál- mondja elmosolyodva végére- Beismerem hogy hülye voltam de fura volt. Perrie biztos pont volt az életemben. Akárhogy is nézem mindig az járt a fejemben hogy szerencsés vagyok mert nem kell félnem mellette. Nem kellet, érted?!- kérdezi kétségbe esetten rám nézve én viszont nem szólók semmit, csak hagyom hogy beszéljen- Nem féltem hogy elvágják a torkát, fejbe lövik, megkínozzák, elrabolják, megölik..- fakad ki és rám néz kétségbe esetten.
-Megértem- felelem halkan.
-Bepánikolok mikor közlöd hogy épp három mesterlövészt akarsz elintézni. Tudom hogy megy neked, tudom hogy jó vagy de Jade, több ideje vagyok szakmában már mint te- feleli mosolyogva mire rá kapom a tekintetem.
-De..
-Négy éve az vagyok- mosolyog rám győztesen és tudatosul bennem hogy valójában tényleg igaza van.
-Ez..-nem tudok mit mondani. Csak meredek rá.
-Igen, esélyed sincs ellenem- puszil homlokon mire megforgatóm a szememet.
-Vannak taktikáim- felelem felpillantva rá.
-Igen, szoktam érzékelni- csókol meg és én el is felejtem hogy épp viaskodunk. Testemmel felé fordulok és kezeimmel megtámaszkodom mellkasán. Mosolyogva fonja kezeit derekam köré és ragyogó, boldog tekintettel néz rám a sötét kissé derengős szobában.
-Gyönyörű vagy- felei mosolyogva és elhiszem neki.
-Boldog vagyok veled- felelem neki mire látom ahogy ajkai elnyílnak és hitetlenkedve néz rám. Egyszerűen csak látom mikor rám néz hogy sajnálja a történteket. De boldog vagyok vele, és soha senkivel nem leszek ilyen boldog.
-Én is- feleli rekedtesen és magához vonva hajamba temeti arcát. Érzem ahogy mélyet szippant és ez megmosolyogtat. Nyugodtan bújok mellkasához és lehunyom szemeimet, úgy hogy az ő karjai fonódnak körém védelmezően.