Második Évad: Negyvenegyedik Rész

~Zayn Malik~

-Ez Jade volt?- rökönyödik meg Ben a kormány mögött már a főhadi szállás mellett elhaladva egy tompa ordítás után. Itt tompa...
-Igen...- lehelem magam elé idegesen az üvegre tapadva. Nem lehet baja...tele van bérgyilkosokkal a hely. Kiképzés van. Nem lehet baja..ha baja van nekem végem. Fogalmam sincs mit teszek. Én meg össze vesztem vele. Fogjuk rá...ki is békültünk. A lába sem ép. A gondolataim cikáznak.
-Jézusom baszdmeg siess már!- ordítok Benre az agyamig hatoló golyók hangját elnyomva. Ha egy is Jadeybe kerül letarolom mind a két területet. Elegem van, ez már rég nem egyszerű!
-Nyugodj már meg!- feleli feszülten hátra fordulva Luke már a fegyverét töltve az ölében.
-Nyugodjak meg? Nyugodjak meg?! Ember, jobb tipped nincs?!- csapok az ülésre idegesen.
-Első szabály; Soha nem mond egy ideges embernek, hogy nyugodj meg- sóhajt fel Ben.
-Ott bent van Jade!- hördülök fel- Én meg még itt baszakodok!
-Ha ideges vagy attól nem jobb- szól rám Ben.
-A te esetedben- röhög fel Luke- Engedd ki haver- dől hátra az ülésében míg beszívja a levegőt.
-Ne kezdjétek nekem itt a feketeséget- nyög fel Ben. Tehetetlenül dörzsölöm meg borostás arcomat.
-Ha nem lesz alkalmam rá, hogy véghez vigyem a hétvégémet szét tépek puszta kézzel mindenkit- üvöltök fel kiszállva a kocsiból jobb kezemben egy fegyvert tartva. Bal kezemben pedig egy kést pihentetve.
-Lesz- feleli Ben- Ha rajtam múlik kurvára lesz- dörmögi mellettem haladva futva.
-Haza felé még ellenezted- morranok rá idegesen a torkolat tüzek fényétől megbabonázva amik épp, hogy egy pár másodpercig tartanak majd sötétségbe borul az épület.
-Gondoskodunk róla, hiszen már mi vagyunk az apjai- biccent monoton hangon Luke. Rám néz és a hideg kiráz sötét szemeitől. Szóval mi is így nézünk ki. Ijesztően. Kár, hogy Jade még úgy is szexi. Luke lép be először és már lő is. Majd abba hagyja. Idegesen rontok be és csak hullákat látok.
-Mi az Isten?- kérdi Ben előre nyomulva. Látom ahogy Luke megrázza a fejét majd felnéz rám és arcáról máris leolvasható egy kis érzelem. Szeme már csak szürke ahogy nyomulunk beljebb a hulláknál.
-Ben..- szólók halkan a síri csendben- Hány perc átfutni az egész területet?- kérdem halkan.
-Neked vagy nekem?- dörren fel.
-Jadenek- felelem halkan.
-Ennyi idő alatt tuti ne...
-Basszátok meg!- dörren fel Luke és futni kezd- Szedjétek a lábatokat. Főleg te szépfiú- néz rám hátra most már teljesen tiszta szemekkel. Ez az első amit észre veszek, a második a félelem és a kétségbe esés. Ha Luke kétségbe esik akkor nagyobb a gond mint ami eddig valaha is volt négy év alatt...
-Mi van?!- kérdem félve én is pánikba esve tőle.
-Ez tuti ő volt!- mondja idegesen eldobva fegyverét így még inkább rákapcsolva a futásra. Nehéz szívvel de én is eldobom a fegyverem és utánuk iramodom.
-Akkor már le kellet nyugodnia- feleli Ben két lihegés között.
-Ha ezt tette, ennyi idő alatt...akkor nem- rázza meg a fejét félve.
-Mond már, hogy mit tudsz erről!- ordítok rá.
-Neked milyen mikor előjön?- röhög fel.
-Fura baszdmeg milyen lenne?- felelem idegesen jól kivehető éllel a hangomban. Miért nem tudja elmondani?! Miért kell kitalálnom?! Két hullát ugrok át ezen apró gondolatom közbe. Őszintén meg riadok a látványtól ami itt fogad. Hullák hullákon. A legtöbb nem a mi emberünk de még így is felismerek pár arcot.
-Szivárog Malik- szívja be a levegőt kelletlenül mikor meglát a földön egy nőt. Johanna. Kavartak Lukekkal. Már épp örültem neki hátha lesz valakije....- Mikor szivárog olyanokat teszel mint eddig...
-Mint eddig?- kérdezek vissza ironikusságtól csöpögő hanglejtéssel.
-Mikor nekem átszakadt megöltem a saját családomat...neki átszakadt ha erre itt képes volt- feleli halkan az én agyamban mégis ordításnak hat. Egy másodperc alatt fogom fel mindez mit is jelenthet és szívem hevesebben kezd verni. Nem a futástól hanem attól, hogy saját magára van veszéllyel. Nem bírom ki ha még egyszer baja lesz. Össze roppanok ha elvesztem.
-Zayn!- kiállt utánam Ben mikor már lehagyva őket sprintelek előre hátha megtalálom Őt. Muszáj megtalálnom. Le kell nyugtatnom. Szüksége van rám és nekem rá. Nem veszíthetem el őt. Nem most van itt az ideje. Nem érdekel ha engem megöl csak neki ne legyen baja. Annyi mindent át kell élnünk. Bíznia kell bennem újra. Meg kell erősítenem a kapcsolatunkat. Meg kell kérnem a kezét. Össze kell hoznom neki az álom esküvőjét. El kell vinnem nászútra és át kell vinnem az álmai otthonának küszöbén ölben. Látni akarom a mosolyát még. Ágyba kell neki reggelit vinnem és örökbe kell fogadnunk egy kis idiótát aki olyan lesz mint mi. Mögötte kell állnom átölelve mikor iskolába megy a mi gyerekünk. Dalokat kell neki írnom. Ott kell lennem ha szomorú, velem kell lennie és együtt kell megöregednünk! Nincs olyan, hogy nem! A kétségbe esés eluralkodik rajtam az egyre rosszabb és rosszabb gondolatokra hogy mennyi és milyen baja lehet. Egy csoport tűnik fel előttem akik szintén épp befordulnak valahol és rögtön felismerek pár srácot közülük. A kiképzésen lévők.
-Én tuti nem mennék oda haver- nyög fel valaki. Gyorsan török át rajtuk és akkor látom meg a kezében kés szorongató lányt a falnak dőlve lefele nézve.
-Megöllek te idióta barom!- ordít fel valaki de Jade nem néz fel.
-Jadey- szólók halkan felé sétálva.
-Fogjátok már le!- visít fel valaki hátul mire hátra fordulok és vissza rántom Darrent. Mindenhonnan felismerném a kölyköt. Ő az egyetlen aki be fog hozzánk kerülni.
-Mi történt?!- kérdem idegesen.
-Az az idióta barom azt mondta neki meghaltál!- indul meg újra Frank felé aki csak semlegesen kissé ijedten néz minket- A szeme- szólal meg halkan lenyugodva vissza fordulva hozzám.
-Maradjatok itt- felelem halkan és elindulok felé. Tisztán látom, hogy össze van törve. Semmi baja a testének de a tartása elárulja.
-Jade- szólók halkan de nem emeli fel a fejét. Látom ahogy fejét csak jobban lehajtja és megszorítja a kést markolatát amin még a friss vér csöpög le- Élek!- fogom meg állát és felhúzom magamhoz. Szemem elnyílik szemeit látva...mint egy démon- Babe- sóhajtok fel keservesen mire szeme egy apró másodperc alatt vissza vált azokra a szemekre amikért én ölni szoktam.

-Zaynie- nyög fel és szinte rögtön elsírja magát. A kést felemeli és mielőtt megakadályozhatnám már megvágja magát.
-Jézusom- nyögök fel kikapva kezéből a kést és rögtön tenyeremet a csuklóján lévő sebre tapasztom.
-Tényleg élsz..és én is- nyög fel sírva és olyan hirtelen ugrik nyakamba, hogy hátrább kell lépnem egyet. Erősen szorít és én rögtön magamhoz húzom vékony derekánál fogva. Érzem ahogy teste reszket és zokog a nyakamba. Előbb el kellett volna vennem a kést! Idióta...
-Semmi baj..itt vagyok! Minden rendben- simítok végig kissé kócos bohókás barna haján- Szeretlek- mondom egyenesen fülébe mire még inkább elkezd zokogni én pedig csak tehetetlenül tartom a levegőben és várok. A szívem szakad meg érte de tudom, hogy ennyi neki épp elég, hogy nem engedem el.
-Én..azt hittem..azt mondták- hüppög de megakad.
-Babe...itt vagyok, oké?- húzom hátrább fejem mire meglátom arcát. Kevéske sminkje már könnyei útját mutatják arcán. Piros szemeivel vizslat és alsó ajkát beharapja de úgy is feltör belőle a sírás. Kezemmel simogatni kezdem hátát ahogy újra vissza bújik nyakam rejtekébe.
-Haza akarok menni- sír fel újra.
-Haza jössz, velem. Együtt alszunk, minden rendben- kezdem rögtön nyugtatni.
-Jézusom- sóhajt fel Luke mögöttem- Jól van?- szól hozzám kissé hangosabban.
-Úgy néz ki?- fordulok felé még mindig megtartva Őt. Ahogy csak lóg a lába és elhagyja magát tovább ronthat a kinézetén amit okozhat az, hogy úgy kapaszkodik belém mintha az életünk múlna rajta.
-Mi történt?- kérdi halkan Ben.
-Frank...-kezd bele Darren idegesen de erre a névre Jadey már el is löki magát tőlem és futva teszi meg a pár méter távot. Hiába kapok utána már csak a levegőt markolom meg.
-Te idióta barom állat!- üvölt rá ahogy letarolja és a földre esik a srác. Apró remegő kezeit máris torkára fonja és csak tartja. "Tartja" a srác mégis hörög. Erősen üti fejét a padlónak és a koppanás már szinte nekem fáj.
-Hohoo- húzza le róla Luke értetlenül- Mi történt?!- kérdi idegesen. Át veszem tőle Jadeyt és karjaimmal tartom magamnál. Ha akarna se tudna kiszabadulni de inkább bújik mint sem, hogy ki akarna törni.
-Jade az elején Dreak és Tessa hullája után kissé elvesztette a kontrollt- felei Darren ránk nézve egy fájdalmas pillantással- Mikor be értünk a fegyverekért akkor tért magához. Addig azt hittem csak simán darálja a népet. Erre az a buzi benyögte, hogy azért vesztette el az ön kontrollját mert meglátta Zayn eléggé lyukacsos testét. És hogy meghalt. Hiába mondtam, hogy nem ő már...- mutat újra felénk mégis inkább Jadere aki újra sírásban tőr ki és pólómat kezdi görcsösen szorongatni.
-Te normális vagy?!- üvölt fel Luke és felrántja a halálra vált gyereket a padlóról.
-Annyira szeretlek- búj hozzám Jade ismét csak sírva én pedig fejemet fejére hajtva szívom be mélyen a levegőt- Nem akarlak elveszteni! Soha nem szakítanék...ne haragudj rám- sír fel minden egyes szava után.
-Tudom babe, nem is fogsz. Mondtam, hogy nem ilyen egyszerű, hogy megszabadulj tőlem- simítok végig karján de szorítása csak erősebb lesz- Nem haragszom, csak nyugodj meg. Nem akarom, hogy belázasodj- simítok végig arcán figyelmen kívül hagyva az üvöltözést mellettünk. Felnéz rám és szívem ismét össze szorul kisírt kétségbe esett szemeit nézve.
-Nem akarom ezt az érzést még egyszer átélni- szipog halkan. Szemeivel fogva tart engem és jól tudom, hogy én is őt de azt is, hogy akarja ezt. Szüksége van minden kis rezdülésre. Tényleg azt hitte meghaltam. Utálom őt így látni mégis fura, hogy tőlem...a halál híremtől így kikészülne.
-Nem is fogod. Esetleg kilencvenhat évesen- mosolygok rá és apró puszit nyomok szájára de érzem ahogy újra felsír így inkább gyorsan el is húzódom tőle.
-Meg akarom ölni- törli meg szemeit de nem igazán ér vele többet annál, hogy panda szemeket varázsol magának amitől elmosolyodom- Komolyan- mondja morcosan. Hátra fordul mire én is és éppen azt láthatjuk ahogy Darrent akarják lefogni hárman míg Frank üvöltözik.
-Senki nem sirathatja meg a nőmet- sóhajtok fel halkan hangom viszont engem is meglep és mindenki befogja a száját rá. Rekedtes, fenyegető és mély. Tudom, hogy kivívtam magamnak a tiszteletet ami most nagyon is jól jön. Elengedem Jadeyt míg végig simítok karján és már Franket tartom egy fojtogató szorításban. Senki nem sirathatja meg őt.
-Miért tetted?- kérdem halkan a falra meredve komoran míg lazán tartom ott lent. Nem érdemli meg, hogy ránézzek. Térdeljen csak, egy ilyen mocsoknak több nem jár.
-Így megölt mindenkit. Ti mondtátok. Ő mondta! Én magunkat védtem!- kezd hörögni ahogy megfeszítem a kezem.
-Szóval egy gyáva féreg vagy és azt terjeszted halott vagyok?- ráncolom össze homlokomat összegezve. Hallom Jade hüppögését mire megfogom Franket és egy gyönyörű technikával felemelve a földhöz vágom. Nem kerül számomra semmi erőfeszítésbe ő mégis nyögve és fájdalmasan kezd fetrengeni a földön.
-Így túléltük- szűri ki össze préselt ajkain.
-Nem szólaltam volna meg- röhög fel Ben. Lábammal nyakára lépek mire félelem nélkül felnéz rám.
-Nem vagy biztonságban. Azért voltál itt, hogy megtanuld a munkádat. Tudod, hogy bármikor megölhetlek?- helyezek lábamra kissé több súlyt.
-Csak a csajod miatt?! Csak egy ribanc hisztije miatt?- köpköd felém. Túl gyorsan mozdulok, hogy megfogjanak. Letérdelek a földre, kezem előrébb ér el hozzá mint térdem a talajhoz ezzel így szegezve a földhöz.
-Szenvedni fogsz- sziszegem neki- Kérj bocsánatot és akkor talán megúszod egy kirúgással- préselem ki ajkaim között idegesen  a képébe össze zárva ujjaimat. Jadey-t leribancozta?! Komolyan megmerte tenni?!
-Ennyi- szólal fel idegesen Darren és fejem mellet elzúg a kés. Frank felordít mire elengedem és megnézem combjába állt kést.
-Üdv a csapatban. Hivatalosan is- állok fel az ordító test mellől.
-A kiképzésnek még nincs vége. Csak nem bírom az ilyen rohadékokat- morog, Frankre nézve.
-El fogsz vérezni- szólal meg halkan Jade Franket nézve mire az megörül és feláll. Mindenki hátrább lép én pedig Jade mellé jó egy méterre. Ha kell, ugrok.
-Nem tehetitek ezt! Én miattam éltek!- vonszolja bal lábát a késsel együtt míg mutogat Jadere. Nyála fröcsög és kétség nélkül ki tudom jelenteni. Ez megörült. A kést kitépi combjából és ellendíti. Gondolkozás nélkül csúszok be könnyedén Jade elé és fogom meg a kést majd azzal a lendülettel erősen vissza is dobom. Aprót nyög és eldől jobb szemében a késsel. Derekamon megérzek egy apró kis kezet és magamhoz húzom Jadeyt.
-A csapatunkban vagy haver. Neked nincs szükséged kiképzésre. De részt vehetsz benne ha szeretnéd- fordulok Darren felé.
-Szeretnék- bólint komoran- És köszönöm- néz fel rám egy fancsali mosollyal.
-Legalább emlékezetes lett- nyújtom felé szabad jobb kezemet mire belecsap és megrázza.
-Menjetek haza- sóhajt fel Ben- Ezt mi..intézzük- mutat körbe.
-Kösz- mondom egy fancsali mosollyal.
-Erős vagy hercegnő- simít végig Jade haján míg fülébe súgja ezt az apró kis mondatot.
-Legközelebb nem kötözködöm- kacsint rá Luke mire látok fel villanni arcán egy apró mosolyt. Kezemmel aprót taszítok rajta és megindulunk kifele.
-Vidd a kocsimat!- kiállt utánunk Ben mire felemelem a kezem intés képen és jelezvén oké. Szorosan ölel és bújik hozzám míg kifele lépkedünk. Érzem heves szívverését és tudom, hogy még ha nem is sír de fél és ideges. Gyorsan nyitom ki neki az anyós ülésre vezető ajtót. Az kissé hűvösebb szél jól tudom, hogy mindkettőnkre rá fér még is inkább bent akarom őt már tudni a kocsiban. Vonakodva száll be és fészkelődik el az ülésen. Óvatosan csukom rá az ajtót és sétálok saját oldalamhoz. Kezemmel a kocsi tetején megtámaszkodom. Mély levegőt veszek megtámasztva fejem kezeimen. Jól van. Nincs semmi baja azon kívül, hogy nem hitte el, hogy engem lát és megvágta magát. Fél és sokkos állapotban van de él. Halkan felnyögök keserűen majd beszállok a reszkető lány mellé aki mindennél többet jelent most már hivatalosan is. Kezemmel végig simítok combján mire felnéz rám. Barna őzike szemeitől szívem tompulni kezd. Elindítom a kocsit még mindig őt nézve majd nagy nehezen az útra kezdek koncentrálni és haza fele kezdek vezetni. Fél úton járva mikor a forgalom kezd fogyatkozni újra rá nézek és ő engem néz. Kezemet össze kulcsolom övével és rögtön kap az alkalmon. Másik kezével közre fogja enyémet amit még így se tud befedni kis kezeivel. Gyengéden simogat és rajzolgatja körbe tetoválásaimat kezemen. Nem szólók semmit, egy kézzel oldom meg a haza vezetés. Tudom mit élhet át. Szörnyű és szar de ez mégis durvább volt. Nem akarom azt érezni amit ő érezhetett. Keze még akkor is remeg egész testével együtt mikor leállítom a kocsit.
-Gyere- felelem rá mosolyogva kiszállva. Az ajtaját szinte feltépem majd kisegítem. Halkan lépked mellettem majd előttem mikor kinyitom az ajtót. Bent rögtön nyüzsgés fogad minket. Egy szó nélkül megyünk a nappaliba miután ledobta magáról a véres cipőit.
-Oh istenem!- öleli magához Lou rögtön. Kissé erőtlenül de látom ahogy hozzá bújva ő is vissza öleli. Örülök, hogy vele van ilyen jó kapcsolatban, Louisra soha nem lennék féltékeny és tudom, hogy Jade megbízhat benne- Minden oké?- kérdi felemelve fejét kutakodva fürkészve az ő arcát. Jade viszont csak megrázza a fejét. Lou értetlenül néz rám mire eltátogok neki egy későbbet és ő megértően bólint. Ellököm magam az ajtó félfától mikor megindul ő is majd szorosan mögötte lépkedek míg elér szobánkig. Kilöki az ajtót én pedig rögtön be is csukom magunk mögött. Megfordulva szembe találom az ő még mindig kétségbe esett tekintetével. Látom ahogy ajkait lebiggyeszti és tudom, hogy felfog törni belőle újra a sírás.
-Babe- sóhajtok fel lágyan hátha megnyugszik hangomtól. Nagy könnycseppjei végig szántják az arcát és csak néz, az egyik dolog amitől kikészülök. Ha ő sír, nem akarom látni, gyűlölöm az érzést ami ilyenkor eltölt. Egy lépéssel termek előtte és fogom kezeim közé puha arcát- Szeretlek- mosolygok rá és apró puszit adok ajkaira. Alsó ajkát kissé megharapom míg arcát kezdem simogatni. Hirtelen csókol meg, mélyen mire elmosolyodom. Közelebb lép hozzám és kis kezeit körém fonja. Szívem félre dobban a tudatra, hogy ölelhetem őt és megcsókolhatom.
-Haragszol rám?- kérdi félve elválva tőlem hirtelen mire értetlenül nyitom ki szemeimet.
-Dehogyis- felelem rögtön. Remegve kifújja a levegőt én pedig felsóhajtva végig simítok alsó ajkán ujjammal. Gyorsan dobom le magamról a pólómat és gatyámat míg magamban mosolygom azon, hogy engem néz kissé elnyílt ajkakkal, tagadhatatlanul imádom miket váltok ki belőle. Egy szál alsó gatyában sétálok a szekrényemhez és veszem ki belőle az egyik bő trikómat. Könnyedén kapom fel Jadeyt a karom közé és állítom az ágy mellé. Rutinos mozdulatokkal vetkőztetem egy darab bugyira. Elmosolyodom ahogy végig nézek tökéletes testén- Gyönyörű vagy- sóhajtok fel míg ráhúzom a trikómat. Elpirulva néz végig magán és zavartan kezdi lábujjait megmozgatni- Nem fogsz mától velem beszélni csak tő mondatokban?- nevetek fel halkan míg leülök az ágyra és lerántom magamhoz.
-Csak...fura érzésem van még- feleli halkan. Elfekszem és ő rögtön mellkasomra fekszik. Feje pontosan a szívem felett van és jól tudom azért, hogy hallja szívem dobbanásait.
-Milyen volt mikor átszakadt?- kérdezem halkan miután belemerültem már a hajával való játszadozásba.
-Fájdalmas- feleli halkan- Nem láttam semmit. Mintha vak lettem volna. De minden mást sokkal jobban érzékeltem. Megszédültem, sírtam aztán azt hiszem ordítottam és onnantól már csak pár dolog van- hangja motyogásba vész el.
-Mi az a pár dolog?- hangom nem tolakodó és nem is akarok az lenni. Azt akarom, hogy tudja nem kell erről beszélnie ha nem akar.
-Csak őt szó járt az eszemben. Annyira fura volt. Komolyan nem gondoltam másra. Apró kis részletekre sem. Színek, érzések, gondolatok..semmi- nyög fel- Csak az a pár szó és az egyetlen érzés- feleli össze rezzenve. Nem igazán tudok neki mit mondani. Hajával játszva, simogatom arcát is néha- Őt szó volt...:"Zayn hallott. Bosszú, pusztítás...halálig!" ezek voltak- mondja egy kis idő után rekedtes hanggal. Szívem örülten kezd verni és inkább lehunyom a szemem össze préselve ajkaimat. Nem akarom, hogy halálig tegyen akármit is azon kívül, hogy velem marad. Féltem őt.- Dreak meghalt. Előttem lőtték fejbe- csuklik el a hangja és kezét ökölbe szorítja ami eddig simán pihentek mellkasomon.
-Sajnálom- felelem halkan ökölbe szorított kezéért nyúlva. Lassan engedi ki mire össze fonom ujjainkat és kezével kezdek játszani- Sajnálom, hogy nem voltam ott...
-Isten ments- nyög fel- Azért mentem végig, hogy megtaláljam a....- elakad és még levegőt sem vesz mire szemeimet újra kinyitom és lenézek remegő testére.
-A hullámat- mondom ki helyette nyugodtan. Kis kezével rászorít az enyémre mire elmosolyodom és hajába puszilok- Miért rettegsz még mindig?- ostromolom tovább szerencsétlent de nem tudok mást tenni. Fogalmam sincs min jár az esze. Azon kívül, hogy rajtam remeg nem tudok jelenleg mást ki olvasni róla pedig mindig sikerül. Minden kis gondolatát ismerem.
-Nem tudom- rázza meg fejét elengedve magát kicsit- A tudat...én komolyan nem bírám. Én nem tudom mit tehetnék a bosszún kívül. Nem akarok rád akaszkodni se semmi ilyen csak egyszerűen féltelek. Nem akarom, hogy azok a képek amik elöntöttek az agyam valósággá váljanak. Nem akarlak halottként látni. Nem akarlak sebesültnek látni. Én veled akarok lenni, sokáig....- hal el a hangja hiába várom, hogy kimondja azt, hogy örökre.
-Nem akaszkodsz rám- mosolygok rá ahogy felnéz rám- Ha számít akkor én örökre veled akarok lenni- fésülöm ki ujjaimmal haját az arcából egy féloldalas mosollyal. Szívverését érzem, hogy gyorsul mire mosolyom kiszélesedik. Kissé lecsúszik felső testemről és fejét karomra hajtva kezd szemlélni engem- Megkérdezhettél volna, hogy élsz-e nem kellett volna megvágnod magad- simítok végig sebes kezén.
-Képzeld magad a helyembe- motyogja karomba. Lehelete csikiz amitől újra elmosolyodom de a vágás akkor sem tetszik. Megértem, én is talán ezt teszem, hogy biztos legyek de...Ő Jadey. Neki nem lehet baja. Meg kell védenem őt.
-Ugye tudod, hogy többet jelentesz nekem mint te azt gondolod?- kérdem halkan arcomat puha hajába temetve.
-Nem- feleli kuncogva.
-Az első nevetés- puszilom meg a haját sokkal nyugodtabban.
-Kikészülök tőled- támaszkodik meg könyökein most már mosolyogva.
-Miért?- harapom be ajkaimat. A látvány amit nyújt...na én attól készülök ki. A bő trikóm ami azért enged belátást testére rendesen még ha nem is sokat. A haja ahogy előre hull, a szemei. A szája.
-Példának ez az egyik- néz számra csillogó tekintettel.
-Oh..mi? Ez!?- kérdezem nevetve újra beharapva alsó ajkamat. Fejét rázva hajol közelebb és már várom, hogy megcsókoljon. Szemem lehunyom és megborzongok ahogy haja arcomhoz ér. Ajkait is megérzem pár másodperccel később de nem csinál velük semmit csak pihenteti őket enyémen. Remegve fújja ki a levegőt ajkaimra és számomra már ez is mérhetetlen öröm. Kis kezeivel mellkasomra támaszkodik és apró puszit ad számra. Viszonozom tettét és érzem ahogy kirázza a hideg. Alsó ajkamat fogai közé veszi és kissé meghúzza. Akaratlanul is elmosolyodom és mozdulok utána sokkal többet kérve. Érzem ahogy ő is elmosolyodik de már húzom vissza magamhoz fogaimmal gyengéden. Érzem ahogy lábával lábaim közé lép és rám fekszik. Díjazom mozdulatát és rögtön csípőjére vezetem kezemet. Annyira sovány, de nem egészségtelenül..már. Hála az égnek. Egyszerűen tökéletes alakja van, olyan kicsi és törékenynek tűnik. Két kezemmel majdhogynem átérem derekát. Nyelve hirtelen kezdi masszírozni enyémet és rögtön válaszolok a mély csókra. Érzem ahogy végig simít nyakamon majd megmarkolja hajamat és ezzel együtt hátrább is feszíti a fejemet. Imádja ezt, én pedig imádom őt. Hevesen ver a szíve ahogy az enyém is de már kezdek hozzá szokni, hogy ez történik ha a közelemben van. A csókot abba hagyja de száját még mindig számon pihenteti. Szemem hagyom lehunyva és csak megharapom kissé alsó ajkát. Nevetve dől oldalra, vissza a karomra kissé kipirulva.
-Szeretlek- nyom egy utolsó puszit számra és másik oldalára fordul. Mosolyogva karolom át és húzom magamhoz sokkal szorosabban. Hallom ahogy felkuncog és teljes mértékben megnyugszom ahogy nyakába fúrom a fejem. Senkinek nem enged hogy bántsa. Biztonságban van, a karjaim között van, semmi baja eltekintve pár vágástól, lila folttól és egy kis sokktól. Ami egészen elhanyagolható a munkánk mellett. De a legfőbb, hogy boldog. Velem van és Ő boldog. Számomra ennyi kell a boldogsághoz...Ő.


Nos megnyugodhattok:D Igen, él a mi drágaságunk. Most már nem kellenek a lincselő komik. Remélem tetszett a rész. Illetve reméltem tetszik az oldal is. Kicsit más lett. Modulok, kinézet, részek, szereplők. Írjátok meg nekem róla a véleményeteket:3 Illetve most linkeket kérnék a komizóktól. Mindenki küldje el nekem a kedvenc zenéjét. Felőlem lehet bármi, Trash Metáltól kezdve a klasszikusig. Meghallgatok mindent, nem utálok semmit:) Plusz írjátok le nekem a kedvenc filmeteket:) Éééés a blog átlépte a 70 feliratkozót! 71-en vagytok és még vannak olyanok akik nem iratkoztak fel szóval nagyon szépen köszönöm. Nem gondoltam volna az elején hogy ennyien lesztek. Mindent köszönök nektek, fantasztikusak vagyok! Következő rész sokára... hétvégére tervezem. talán szerda. Előbb nem hiszem.