Második Évad: Ötvenharmadik Rész

-Komolyan szükség van rám ehhez?- kérdem unottan Bent míg követem őt egy edző terem felé.
-Kevesen vagyunk, ők sokan vannak és gyakorolniuk kell a közel harcot. Igen kellesz.
-Közel harc?- nyögök fel- Akkor majd ott találkozunk, gyógyszer- mordulok rá vissza fordulva.
-Siess- sóhajt fel megdörzsölve homlokát. Futva érek be a szobámba és máris megtalálom a kis dobozt. Kiveszek három szemet és már le is nyelem őket, egyszerre. Az üvegcsét nézem le ülve az ágyamra. Dreak szavai visszhangoznak a fejemben: napi négy már drog. Oké, értem hogy ennél lejjebb nem süllyedhetek...de kell. Az a fű tegnap akkora megnyugvást adott pedig csak kétszer szippantottam egy aprót. Kell ez a lazulás különben máson se jár az eszem csak hogy elbasztam a kapcsolatunkat és hogy ő már soha sem lesz az enyém. Egyszer pedig végig kell majd néznem ahogy mással lesz boldog. Kiveszem a plusz egy szemet amitől már nem csak zsibbadni fog a lábam. Elfintorodva felnézek és szembe találom magam tükörképemmel. Egy sápadt arcú, kissé kócos, karikás, beesett szemű lány. Kétség kívül szarul festek. Felállok és oda lépkedem. Közel hajolok a tükörőz és megvizsgálom szememet. Nyoma sincs a sötétségnek. Lenézek kezemben lévő kis pirulára. Ha ezt beveszem akkor komolyan ennyi volt az eddigi énem. Én ezt megvettem. Sírtam Zaynért amiért ő füvezett én pedig most éppen drogozni készülök miután tegnap füveztem. De ha sehogy sem vagyok jó neki? Remegő kezekkel rakom nyelvemre a negyedik szemet. Nagyot nyelek és érzem hogy valami össze dől bennem. Talán a magamba vetett hitem, esetleg az emberségem. Lehet a büszkeségem is vagy a régi énem. Érzem ahogy leér a keserű gyógyszer de nem szakadok el tükörképemtől. A lábam zsibbad. Négy darab... Holott elég lenne már csak napi egy gyógyszer is. Mély levegőt veszek mikor elmúlik minden feszengés szép lassan. Elvégre, kit érdekel kinek felelek meg és kinek nem? Ha csak három órán keresztül érzem így magam akkor is megéri. Nyugodt vagyok, boldog vagyok de leginkább nem érdekel semmi. Szemeimet nézem és szám elnyílik mikor pupillám lassan kitágul. Úgy tűnik hat.

-Minden oké?- kopog be Luke mire össze rezzenek. Elég ha nem néznek a szemembe és minden rendbe marad. De még ha bele néznek se olyan nagyon észrevehető hogy nagyobb lenne a pupillám, asszem. És amúgy is, kit érdekel ha észre veszik?!

-Tökéletesen- mosolyodom el a lábamra mikor kinyitom az ajtót.

-Ben már aggódott- feleli könnyedén míg elindul

-Mindig aggódik- nevetek fel. Kár hogy most már van is miért. Azt hiszem a szerek rabjává váltam alig huszonnégy óra alatt. Szánalmas vagyok, tudom. De most nem érdekel. Az érzés, már értem miért hívják repülésnek. Semmi nem érdekel. Még Zayn sem. Mosolyogva lépek be továbbra is lehajtott fejjel.
-Nos, akkor kezdhetjük- csapja össze a tenyerét Ben- Álljatok négy oszlopba. Ti Zanyhoz, ti hozzám, ti Lukehoz maradék egyértelműen Jadehez- kezd mutogatni. Óvatosan pillantok fel mosolyogva, zsebre tett kezekkel. Testsúlyomat a bal lábamra helyezem. Lévén a jobb már most zsibbad. Hangyázik. Alig feltűnően bicegve lépkedem a kis sorom elé.
-Egyenként jöttök, mindenkinek két perce van aztán a sor végére áll- kiállt Luke.
-Nem halálra megy- szögezi le Zayn. Kissé felkuncogok hanglejtésére. Mintha akárki is megtudná ölni őt rajtunk hármunkon kívül. Csak mi ismerjük a gyengéit. Csak én tudom hogy a bal combjára rúgva egy percig legalább zsibbad neki. Csak én tudom hogy a jobb oldalán egyszer már el volt törve a bordája ezért alig kap levegőt ha oda rúgunk. Furán néznek felém a srácok mire csak elfordítom a másik irányba a fejemet. Tudom hogy nekem esnének ha megtudnák hogy drogossá lettem. Kis terpeszt veszek fel majd várom az első embert. Elém lépked és ő is felvesz egy kisebb pózt.
-Na?- kérdem unottan mikor elindul előttem a falon a számláló. Két perc. Nekem esik, lábbal. Könnyen védem bal karral bár kissé fintorogva a vágások miatt. Nem engedem hogy lerakja a lábát. Megragadom és rögtön rá rúgok jobb lábammal. Értetlen arcát nézve felfogom hogy ismét nem tudok rúgásomba erőt vinni. Könnyen rántja meg a lábamat és hassal elterülök a földön. Csessze meg! Kezeimmel megtámaszkodom a földön majd könnyedén kaszálom el a lábait. Ép, bal lábammal hasára rúgok még ültemben majd felpattanok. Kezemmel kezdem nyomkodni jobb lábamat hátha valami életet viszek bele. Elnézek az éppen feltámaszkodó srác mögött. Öt srác áll. Elnézek tőlem balra és rá kell jöjjek mindenkinél hat ember van. Szóval tizenkét perc egy menet nekünk. A srác épp hogy kiegyenesedik mikor a számlálóra nézek. Husz másodperc. Bal lábamat csúsztatom előre. Könyökömmel bordái közé szúrok majd jobb kezemet hajába vezetem. Fejét előre rántom majd fordítok rajta. Jobb lábamat ami most csak jobban zsibbad felemelem és rá rúgok hátára. Kiesik és az óra feldördül.
-Következő!- tájékoztat Ben. Ismét felkuncogok de próbálom elfojtani magamban. Életem legrosszabb formájában is elbánok velük. Ez szégyen rájuk nézve. Jobb lábamat mellőzve küzdöm végig a maradék őt srácot mikor lemegy az első turnus.
-Mark?- kérdi Ben a terem végében ülő srácot. Mindig van ilyenkor bent plusz egy ember aki minden sort figyel. Így tudjuk hogy melyikeken szarabb az összképességük.
-Mindegyik oszlop szar- nevet fel mire ismét felkuncogok.
-Komolyan- mordul fel Ben.
-Oké, akkor a két szélső komolyan gyatra- sóhajt fel.
-Zayn, Jade üljetek le. A két sor beáll hozzám és Lukehoz!- harsogja mire felvont szemöldökkel meredek cipőmre. Nem tudom milyen a pupillám így nem fogok kockáztatni. A fal mellé lépkedem majd lehuppanok. Lábaimat kinyújtom és azt kezdem nézni. A még Dreak által össze vart sebet kezdem nyomkodni de egyáltalán nem érzem. Durva. Kezeimet is megszemlélem és mosolyogva nézem a felszakadt sebeket rajta. Fejem a falnak hajtom mikor az első ütés hangok felcsendülnek. Tekintetem végig vezetem a termen. Tizenketten állnak Ben és Luke előtt is. Egy emberrel verekszik mindegyik. Tőlem kissé jobbra zajlik mindez. Szemem lehunyom és a fura foltokat kezdem szemlélni. Mikor már beleszédülök felnézek és szembe találom magam Zaynnal. Mármint csak ott ül a velem szemben lévő falnál. De engem néz. Felnevetek szar kinézete láttán. Vicces, mindegyikőnk szarul van a szakítástól. Oh bocsánat! A szünettől. Bár ő valószínűleg valami mástól mivel akkor szólna hogy vége a szünetnek és újra akarna engem. Szóval más miatt van szarul. Lehet a srácok baszogatják. Ja, ez tuti. Felvont szemöldökkel néz rám mire megvonom a vállamat. Tudom hogy magában azon tűnődik mi az isten van velem. Nos ez a vállrántás a válaszom.
-Jadey- nyitódik ki az ajtó hangosan mire értetlenül nézek fel. Roger.
-Neked még mindig nem vagyok Jadey- forgatom meg a szememet újra vissza vezetve Zaynra. Kétség kívül ő a jobb pasi. Minden téren. Fél oldalasan elmosolyodik. Fintorogva nézek rá mire most ő rántja meg a vállát.
-Neked is szépséges napot- ül le mellém morogva. Keze kezemet súrolja. Oké hogy a fű az kell, de ő nem. Fejem a másik irányba fordítom- Hoztam neked valamit- nevet fel mire érdeklődve megerőltetve magam felé nézek. Felhúzott lábai rejtekébe pedig megmutat nekem egy gyönyörű joint-ot.
-Wow- nézek kezében tartott két szépségre.
-Első kőr ingyen- kacsint rám- Te szívtál valamit?- néz rám értetlenül.
-Nem- rántom meg a vállam.
-Akkor bevettél valamit- hajol közelebb megnézve a szemeimet.
-Ah takarodj- tolóm el magamtól fejét.
-Gyorsan rájuk kaptál- nevet fel mire lehajtóm a fejem.
-Rakd el azokat, úgy hogy ne találják meg- suttogom mikor meglátom hogy Zayn feláll.
-Hm?- néz rám értetlenül.
-Gyorsan- mordulok rá- Nagyon ki lehet szúrni hogy be vagyok állva?- nézek rá.
-Hát én eléggé könnyen kiszúrom lévén hogy kell melóhoz de amúgy nem hiszem- néz rám míg a két spanglit könnyed mozdulattal csúsztatja övébe. Rejtett zsebes öv. Na ez az igazán jó rejtekhely.
-Megkérdezhetném mit néz az öledben?- áll meg előttünk Zayn komoran.
-Te se akarod hogy erre igazán válaszoljak- nevet fel Roger mire elmosolyodom.
-Nem tartom viccesnek. Főleg hogy drogos vagy- köpi a szavakat Roger felé mire felnézek rá.
-Így vélekedsz a drogosokról?- nevetek fel keserűen.
-Eléggé megvetem őket- bólint- És valahogy nem tölt egy megnyugvással hogy valamit mutogatsz neki. Könnyedén kint találhatod magad megint- rántja fel Zayn.
-Roger- szólalók fel mélázóan- A fű az drog?- állok fel kissé nehézkesen egyre jobban zsibbadó lábam miatt. A világ egyre inkább rezonál, élesebb és színesebb. Ez a szar egyre jobban hat.
-Attól függ honnan nézzük- néz rám értetlenül a falnak dőlve míg Zayn szorosan áll előtte. Gyilkos pillantást vet rám. Mosolyogva megrázom a fejem majd nyújtózkodom egyet.
-Jobb ha most mész- szól Rogernak.
-Lehet tényleg jobb lenne, eléggé ideges- fintorgok a felszólítottra.
-Az ex pasidnak engedelmeskedsz?- röhög rám.
-Nem, csak nem vagyok olyan állapotban hogy letépjem rólad. És ha megnézed a kezét, a nyakát és az állkapcsát akkor rájössz hogy alig tartja vissza valami hogy ne öljön meg- rántom meg a vállamat. Zayn mellkasára rakom a kezem. Azt tervezem hogy ellököm de csak meredek kezemre a mellkasán. Nem tudom hogy éppen a drogos állapotom miatt vagy valóban tiszta érzelem az hogy belepusztulok ha el kellene löknöm. Lassan átfog váltani a kínosba az az idő amíg kezemet a mellkasán tartom. Kissé elnyílt ajkakkal néz rám én pedig rá. Kezem le ejtem, nem tudom őt el lökni. De azért beállok legalább közéjük.
-Holnap gyere- suttogom fülébe míg átölelem Rogert.
-Hozzam a..-kérdi halkan de csak bólintok- Úgy tűnik neked még a pirula sem elég erős hogy kikapcsolj- nevet fel halkan. Ellököm magamtól és csak undorral végig mérem sajnos az igaza miatt. Mosolyogva emeli fel kezeit majd kisétál.
-Nem tudom mit is hallottam- suttogja mögöttem Zayn míg továbbra is a falat nézem.
-Valószínűleg csak beképzelted- rántom meg a vállamat. Sóhajtva fordulok meg és indulok kifele. Térdre esek mire értetlenül nézek magam mellé kezeimen támaszkodva. Nem tudom mitől estem el de tuti hogy Zayn csinált valamit. Felhúzott szemöldökkel állok fel mire szeme elnyílik. Hajamba túrok míg elindulok az ajtó felé. Gyorsan nyitom ki és lépek ki rajta. Lábamra szinte rá állni se tudok, semmit nem érzek.
-Még csak bicegni se bicegsz jobban- lök a falnak. Értetlenül tűröm hogy hátam a falnak csapódjon hála neki.
-Mi?- kérdem össze szűkített szemekkel.
-Milyen pirulát adott, vagy mi?- néz rám értetlenül.
-Jaj, kopj le- indulok el jobbra de kezével a falba üt és ezzel ott tart.
-Jadey, kérdeztem valamit- morog rám.
-Kurvára semmi közöd hozzá. Már ha adott volna valamit- sóhajtok fel. Szemem lehunyom. Fáradt vagyok. Aludni akarok. Viszont teljesen nyugodt vagyok ami remek érzés. Főleg hogy legszívesebben megcsókolnám őt.
-Nyisd ki a szemed- morog rám mire unottan kinyitom. Hüvelyk ujját szemem alá teszi és lehúzza. Ezzel a bőrömet is lehúzza amivel tökéletes rá látást biztosít egész szememre.
-Nem akarlak bántani- ütöm el kezét a szememtől.
-Jade, drogozol?- kérdi komoran mire elnevetem magam arcát látva.
-Nem- rázom meg a fejemet teljesen hihetően. Mit hisz? Hogy majd elmondom neki? Jó hülye.
-Esküszöm hogyha rajta kaplak köztünk mindennek vége- ragadja meg államat.
-Óh várj ezt nem értem- szűkítem össze a szemeimet- Több mindent sem értek- gondolkozom el míg eszem ujjain jár amikkel államat tartja. Mint amikor régen megcsókolt. Annyira meg akarom csókolni. Annyira rossz hogy nem tehetem.
-Mit?- kérdi értetlenül. Ajkai mozgása tovább ront a helyzeten. De ha ő nem szeret...azokkal az ajkakkal mondta ki hogy szünetet akar...
-Először is. Mikor én megtudtam hogy drogozol nem ezt mondtam. Másodszor tudtommal már mindennek vége köztünk. Illetve harmadszorra azokkal az ajkakkal mondtad ki hogy vége és...leszarom- nézek szájára mikor elnyílnak. Csók, meg kell csókolnom vagy itt megpusztulok.
-Szóval akkor én most megtudtam hogy drogozol?- kérdi értetlenül.
-Nem drogozom- sóhajtok fel ahogy elengedi államat.
-Meg akarsz csókolni?- néz rám barna szemeivel. Szemem elnyílik és rá kapom tekintetem. Ma úgy igazán először- Komolyan be akarod adni hogy nem drogozol?- kérdi fancsalian elmosolyodva.
-Tudod az ember ha olyan személyre néz akit szeret a pupillája akár nyolcvan százalékkal is megnőhet- suttogom halkan.
-És honnan tudtad hogy a pupilládra gondolok?- kérdi halkan.
-Tipp- felelem szemeit nézve mentve a menthetetlent.
-Szóval szeretsz?- kérdi egy fájdalmas mosolyt rám villantva.
-Menj a picsába, nem játszom el ezt még egyszer!- kelek ki magamból. Oldalra surranok el tőle de rögtön jön utánam.
-Mégis mit?- kérdi éllel a hangjában.
-Ezt a szeretlek dolgot- csapok a levegőbe karommal míg kissé imbolyogva a szobámba felé kezdek sietni.
-Szerinted ezt játszani kell?!- kérdi hangosan ki akadva mire megtoppanva megfordulok már az ajtómtól pár méterre.
-Te vagy az aki hazudtál mindenben! Nem én- mutatok rá aztán pedig magamra mérgesen és hangosan.
-Miben hazudtam?!- tárja ki karjait értetlenül előrébb lépve egyet.
-Soroljam?- ajtóm felé sétálva újra hitetlenkedve felnevetek.
-Kérlek!- nyög fel. Szomorú tekintettel mérem végig míg az ajtómnak támaszkodom. Túlságosan szédülök ahhoz hogy meg tudjak állni egy helyben.
-Első: örökké együtt leszünk- mutatom fel első ujjamat- Második: közénk nem állhat se golyó- nyújtom ki a második ujjamat- se kés- nyújtom ki harmadik ujjamat- se semmi- nyújtom ki végül negyedik ujjamat.
-Ennyi?- nevet fel.
-Ott van még az is hogy bármit megtennél értem- mutatom felé egész tenyeremet majd magam elé húzom másik kezemet- Aztán hogy te szeretsz engem- villantok rá egy fancsali mosolyt míg újabb ujjamat nyújtom ki.
-Miért ne szeretnélek?- kérdi olyan halkan és olyan fájdalmas hangon hogy felkapom rá tekintetem. Értetlenül bámul rám.
-Úgy érzem túl elfogult vagyok ebben a témában. Kérdezz meg mást- rázom meg a fejem.
-Azért mert bunkó vagyok?!- néz rám értetlenül fel emelve hangját.
-Mert nem úgy kezelsz mint ahogy mondod mennyit érek neked- hajtom le fejem- bocsánat, rossz a fogalmazás- helyesbítem ki magam felnézve rá- Én nem azt akartam hogy csöpögj a romantikától. Én csak nem akartam hogy úgy bánj velem mint egy ellenséggel. Nem velem kellett volna vitáznod mindenért. Nem engem kellett volna lenézni!- csapok kezemmel az ajtómar- De nem érdekel. Elérem hogy ne érdekeljen- rázom meg a fejemet.
-Ezt most komolyan mondod?- kérdi halkan. Figyelmen kívül hagyva kezdek tovább beszélni.
-El hiszem hogy szar barátnő voltam! Komolyan. Hisztis voltam, gyenge voltam, rád szorultam. Velem voltál egész nap, semmi másra nem volt időd. Megértem, tényleg- tartom magam elé két kezemet- Tűrnöm kellett volna és akkor nincs ez- mutatok kettőnkre- Vagy talán össze se kellett volna jönnünk újra- nevet fel keservesen- Elvégre Perrie is megmondta. Ti már boldogok voltatok. És tényleg. Sajnálom hogy nem haltam meg öt éve. Sajnálom hogy nem haltam meg négy éve- rántom meg a vállamat míg kicsordul egy könnycsepp ezzel az egyetlen magamnak tett ígéretet is semmibe véve- Következő alkalommal amikor valamelyikőtök próbálkozik majd ígérem eleget teszek a kérésnek és meghalok- rázom meg a fejemet míg hajamba túrok. Szememet megtörlöm majd kinyitom az ajtót.
-Öt éve?- kérdi értetlenül és csak ekkor fogom fel hogy a drogok hatására bizony az ember fecseg dolgokat amiket nem kéne.
-Hagyjuk- nevetek fel.
-Mi volt öt éve?!- kérdi értetlenül kezemnél vissza húzva.
-Zayn, lényegtelen- dörrenek rá.
-Öt éve...a sziklás volt- néz rám értetlenül.
-Kisebb dombnak mondanám- húzom el a számat.
-Akkor estél a vízbe- néz rám értetlenül- De nem tudjuk ki lőtt le- néz rám értetlenül mire elmosolyodom- Vagy tudjuk?!
-Tudod ez az egyetlen előnye volt a kómának. Sokan a sokktól elmondanak pár dolgot- rántom meg a vállam kitépve kezéből a kezemet.
-Jade, ki volt?!- kérdi lefehéredve.
-Te is tudod ki volt csak nem mered bevallani magadnak. De ne is tedd- emelem fel a kezemet elfeküdve az ágyamon- Csak menj el innen, hagyj most magamra és tartsd azt a távolságot amit akarsz.
-Tehát feküdjek melléd?- kérdi halkan. Szívem félre dobban és arcomat a párnába fúrom. Szaggatottan fújom ki a levegőt és nem tudom mit kéne válaszolnom. Talán igent kéne mondanom, hisz akarom. Vele akarok lenni! Felé fordulok és nyitom a szám mikor közbe szól- Perrie volt?- kérdi halkan. Ajkaimat lebiggyesztem. Itt úszott el a lehetőségem. Most akkor ő szeret?! Most akkor velem akar lenni?- Ő volt- bólint majd hátat fordítva nekem hajába túr- Mióta tudod hogy ő volt?!- fordul vissza felém. Lassan ülök fel de addigra már újra hadar- Mióta felkeltél. Hisz a kómáról beszéltél. Óh istenem akkor akarta megölni őt Ben. Miért nem mondtad el?!- ordít rám.
-Vele jártál- emlékeztetem- Hagytam hogy boldog legyél- rántom meg a vállam.
-De miután már velem voltál?! Miért nem mondtad el?!- kérdi hangosan- Mit nem mondtál még el?!- nevet fel csalódottan.
-Ne kezd el ezt könyörgöm- nézek rá szomorúan.
-Jade, Perrie lelőtt téged!- üvölt rám.
-Szólj ha végeztél- rázom meg a fejemet újra elfeküdve a fal felé fordulva.
-Miért csináljuk ezt?- kérdi halkan.
-Te miért csináltad ezt?- kérdezek vissza míg jobban a falhoz bújok pedig tudom hogy az nem fog átölelni. Ahhoz sokkal több fű vagy pirula kellene. És nekem most kell hogy mindezt ki tudjam verni a fejemből. Ha Zayn a közelembe van mindennek a hatása egy pillanat alatt tűnik el. De nekem kell az az érzés. Kell a nemtörődömség. Kellenek a szerek hogy életben maradjak...



Kukucs! Íme a rész. Nos mivel már volt benne pár drogos rész ezért szeretnék kis előadást tartani. Ne füvezzetek (egyéb gyógyszerekről nem beszélek mivel azokat nehéz beszerezni). Sokszor hallhattátok már ezt de nem érdekel:D A fűtől valóban jó kedved lesz, tényleg "szállsz". Viszont rengeteg mentális betegséget felszínre hoz amik valószínűleg csak öreg korodra jöttek volna ki de az sem biztos hogy akkor kijöttek volna. Emellett aki hajlamos lehet depresszióra annak a rossz kedvét erősíti fel, maga alatt lesz sőt akár pánik rohamot is kaphat. Olyant amire a mentőket kell már hívni. A fű felerősíti az érzelmeket, ha boldog vagy boldogabb leszel, ha szarul vagy szarabbul leszel. Szóval szerettem volna ha ezt tudjátok ha netán valaki kedvet kapott volna hozzá. Viszont, ha már kipróbáljátok (amit ne tegyek) akkor olyannak tegyétek aki tapasztalt, vagy legalább bíztok benne hogy ha baj van akkor tudjon segíteni nektek. Illetve visine szemcsepp, az elmulasztja az ereket a szemben. Szóval, összegezve nem éri meg. Remélem a rész tetszik viszont:) Kövi rész fogalmam sincs. Ismét csak legkésőbbi időpontot tudok mondani és az csütörtök. Imádás van! <3