2016. július 10., vasárnap

Harmadik Évad: Huszonnyolcadik Rész

x--- Zayn Malik ---x


Rendezem a légzésemet, fura a golyóálló mellény. Soha nem viseltük és kifejezetten kötöttnek érzem magam, hogy rajtam van. Bár hosszú távon valószínűleg jobb lesz. Nézem magam mellett Luke-ot és Bent... maguk elé merednek. Gondolom ők is igyekeznek ráhangolódni az egészre.
- El akarom venni, ebbe a káoszban is. Még mielőtt komolyan agyonlőnek és egy kis földkupacban végzem - hadarom el nekik úgyis minden mindegy alapon. Jade és Zoe nem velünk vannak... London egy elhagyatott részére megyünk, szinte külváros. Amolyan senki földje. Van ott egy bázis, régen katonai volt. Ma már valami szervezet birtokba vette, mivel elhagyatott volt. A lányok távolról mesterlövészkednek. Mi meg... mi bemegyünk. Egyszerűen tisztítunk, Dave pedig bejön, ha biztosítottunk mindent, feltöri a rendszert, menti ami kell és már ott sem leszünk.
- Gondoltam - morogja Ben.
- Már jóváhagytuk a lánykérést, nem? - néz rám értetlenül Luke fáradtan. Idők sincs a "B" terv kitalálására, annyi mindenben segítünk a rendőröknek. Napi négy óra alvás a mennyországunk.
- Igen, de ez most komoly. Esküvőt akarok, normálisat és...
- Normálisat? Zayn... cseszd meg most is éppen ölni megyünk. De már az FBI-nak! - nyög fel Ben előre hajolva, hogy rám nézzen.
- Ezért hoztam fel a témát... megoldható lenne egy nap, hogy csak róla szóljon? - bizonytalan vagyok, de csak mert tudom a választ. Nem.
- Akarnám, de kétlem - bár Luke mondja ki, Ben csóválja a fejét hozzá.
- Fasza - dőlök vissza míg leellenőrzöm inkább megint a két kis pisztolyt.
- Hey, engedném. Támogatnám, segítenék. De te is érzed mekkora a szarhullám most - nem tudok vitatkozni a szavak ellen. Főleg mert igazak, tudom, hogy azok.
- Megérdemel egy normális esküvőt - rázom tovább a fejem mérgesen míg gatyám szárába szúrom a két kis fegyvert. Ujjaimat végig húzom a nagyobb gépfegyveren mellettem... sokan vannak bent.
- Meg - biccent nekem Luke. - Ennek vége és...
- Sosincs vége. Vagy nekünk lesz vége, de másnak nem - vonom meg a vállamat unottan. Kezdek beletörődni, az egészbe. És bár egyedül Jade ellenezte ezt az egészet, most már lassan mindenki. Túl sok.
- Pesszimista vagy, mindent túlélünk - nevet fel Ben, hangja érdes. Vállán átdobja a gépfegyvert, úgy lóg rajta, mint Jaden szokott egy kis retikül... Most rajta pont ugyan így lóg egy mesterlövész puska.
- Egyszer valamikor meghalunk - mosolyodom el ahogy felhúzom a két sima egykezes pisztolyt és gatyám szárba szúrom őket.
- Ja, öregkorunkban - hördül fel Luke és felém nyújt egy kést, amit igyekszem a bokámhoz rőgziteni.
- Hamvasztást vagy koporsót akarsz? Tisztázzuk a következő szülinapod előtt - nézek fel Lukera mire felröhög velem együtt.
- Csak nehogy úgy legyen - sóhajt fel, míg feláll kissé begörnyedve a kocsiban.
- Csak nehogy úgy legyen - értek vele egyet egy biccentéssel. A fülest belenyomom a fülembe, és elfintorodom a kissé recsegő hangra.
- Hallod, mondom, hogy kilóg a segged - Jade hangja nevetve tölti be a fülemet.
- Cseszd meg mit csináljak? Ássam be magam a földbe? - morogja Zoe.
- Én csak szóltam - mentegetőzik Jade rögtön.
- Édes - mordul fel Zoe.
- Rúgjak rád egy kis földet? - ajánlja fel Jade könnyedén.
- Inkább maradj a helyeden - nevet fel hitetlenül Zoe.
- Közel vagy - szól közbe Dave is.
- Jó hogy mondod haver, képzeld, a tábor északi részének a fele, csak innen látszik - morogja halkan.
- Másfél perc és ott vagyunk - szól közbe Luke.
- Hello skacok - élénkül fel Jade.
- De boldog vagy, hogy a veszélyzónán kívül vagy - nevet fel Ben.
- Ja, tiszta fura érzés - nevet fel.
- Azért figyelj - csóválom meg a fejem.
- Igen is apuci - motyogja.
- Szóval ti ilyen pár vagytok... apucinak hív, meg minden - nevet fel Dave.
- Még nem próbáltuk ki ezt, de majd emlékeztess - nevetek fel Davenek címezve mondandóm.
- Még mindig nem vagyok erre kíváncsi - sóhajt fel Ben.
- Helyben vagyok - szól bele a beszélgetésbe Dervsih.
- Ideje volt uborka - morogja Zoe.
- Hagyd már ezt! - csattan fel Dervsih. Mi pedig felröhögünk. Zoe rendszerint zöldfülűnek hívja Derviht. Ahogy sokan mások is, mi is. Jade pedig megkérdezte tőle, mi jut eszébe a zöldről. Dervish pedig büszkén rávágta, hogy uborka. Így ő uborka lett.
- Majd hozzá szoksz - kuncog fel Jade.
- Komolyságot - szól közbe Dave. - Fél perc - közli az időt, velünk pedig lassít a kocsi. - Lóti-futi drágáim - motyogja koncentrálva Dave és mi már ki is ugrunk a kocsiból. A hatalmas bozontot használva megyünk közelebb az egyetlen hely felé, ahol betudunk jutni. A drótkerítés egy meglazult része. Felnézek a dombok és sziklák fele, de nem látok őket.
- Ne nézelődj szépfiú - kuncog fel Jade.
- Merre vagytok? - kérdem értetlenül és halkan. Látni akarnám...
- Elkapnának és megkínoznának titeket, attól én még lelépnék - nevet fel halkan Dervish.
- Tanul ő - szól közbe védelmezően rögtön Zoe.
- Három... kettő... - számol Ben unottan, de már ki sem mondja az egyet, bemegyünk. Katonai bázisnak tűnik... az is.
- Ők mindig ilyenek? - hallom meg Uriel mogorva hangját.
- Vissza fogjuk magunkat a kedvéért - szólok közbe, míg felegyenesedem egy láda mellett és kezemben a két marok pisztollyal belelövök a férfibe aki ott van.
- Balra tíz méterrel, jobb fordulással - hadarja Zoe. Ő azt hiszem Bennek...
- Menj egyenesen, ott egy ház, bent mozgolódás - suttogja nekem Jade. Mindenkienk megvan az embere, kinek beszél... Az egyik pisztolyt vissza szúrom a gatyámba, a kést a kezembe veszem, hátamat a falnak támasztom, mély levegőt veszek... - Várj! - szól rám Jade. - Ha azt mondom most...
- Jó - vágok közbe halkan, tudván mire érti. Apró csillingelés bent... ablak üveg tört..
- Most! - szól rám ezzel egyidőben. Az épületből pont kifutna valaki. Késem a torkába áll, majd hasába rúgok, és a házban terül el. Gyorsan lövők... négy hulla. Ebből egy Jade volt.
- Mozgolódás a keleti részen - avat be minket Dervish.
- Megyek - szól közbe Luke. Kilépek a házból, a fal mellett közlekedek. Izmaim megfeszülve várnak... akárkire. Valaki szembe fordul velem. Keze mozdul, könyököm a torkára sújt. Pólóját megmarkolom, felém húzom. A falnak vágom, egyszerűen lefejelem, majd a hasába lövők. Két lábán vonszolom el az ajtóig, majd lököm be őt is, utána küldve még egy golyót. Addig jó, amíg nem tudják, hogy itt vagyunk. Ismét megindulok, szűk rész, két ház között. Fegyverem előre fele szegezem, egy madarat is reflexből lelőnék. 
- Kapd el! - szólal fel Jade, és kijelentése után, apró nyögés, és valaki lehull a porba előttem, pont mikor kilépnék a két ház közül. Hosszú haja lévén belemarkolom és magam mögött húzom az első hatalmas falhoz, ami dobozokból és ládákból van. Talán fegyverek vannak benne... mögé dobom a testet, és már indulok is tovább.
- Valaki észre vett egy hullát szerintem - Zoe hangja kissé ideges. Nekem pedig ennyi kell, én is az leszek.
- Bemennek a többiek - szólal fel Uriel. 
- Remek - horkan fel Ben. Utálom mikor az FBI emberei is bejönnek. 
- Akartok zenét? - kérdi halkan Dave.
- Ne merje - szól rá rögtön Uriel.
- Aha - nyögöm ki elvágva valakinek a torkát. Halkan kezd szólni, én pedig hümmögök egyet...
- De király, ennek mi a neve? - lelkesül fel rögtön Jade.
- Ha túléled megkapod - morogja Dave.
- Előttem esik arccal a porba még egy ember, de már ott hagyom. Tudnak rólunk... a szíréna hangosan kezd szólni. Elnyom szinte mindent a fülemben.
- Szívesen - hördül fel Zoe mikor egyre halkabb lesz. Felnézek arra, ami mellettem szól, és végül az is szétrobban. Velem szembe futnak, a fejesek könnyedén osztom, a kést eldobom, mikor valaki oldalról eltarolna majdnem. De már csak feje csattan lábamon. Újra tárazok, és előveszem a másik kézi fegyvert is. 
- Jobbra - szól rám Jade, én pedig hiszek neki. Azt hiszem, akármennyire is akarok haragudni valakire, amiatt mert nem lehet esküvőnk... megértem. Ahogy ismét meghúzom a ravaszt, és amint fegyveraggyal csapok valakit orron... megértem. Előre esek, ahogy a hátamon lökés hullám szalad végig. Számon nyögés szalad ki. Hátam ívbe feszül. Fogaimat össze szorítva fordulok hátamra, az a férfi fegyvert fog rám továbbra is.... hátba lőttek?! Vészjósló mosolya az arcára fagy, miközben áll még pár dermedt másodpercig, majd a vércsík homlokából lefolyik az orránál át a szeme alá... mintha egy vérkönnycsepp lenne.
- Kösz - nyögöm ki valakinek... akárkinek. 
- Kelj fel! - szól rám Jade ridegen. Keljek fel?! Oh életem felkelnék én... ha tudnék. Olyan érzésem van, mintha eltört volna a gerincem a lövéstől. Golyóálló mellény... talán használhatnánk a maffián belül is. Négy kéz láb támaszkodok meg, míg szaggatottan véve a levegőt próbálom össze kaparni magam. Hunyorogva nézek fel, kezemet előre nyújtom és lelövök valakit. Próbaképpen húzom meg ismét a ravaszt, de már csak üresen kattan. Eldobom a porba, majd felállok, és két kezembe fogom azt az egy pisztolyt. Nem szeretem a gépfegyvereket! Lassan, kissé vontatottan indulok meg előre, felszisszenve olykor a fájdalomtól. A fegyver elreppen a kezemből, egy rúgás segítségével. Hátrább lépek, épp hogy nem talál orrba a bakancs. Ismét rúg egy ordítással az ember előttem... lábát elkapom, csavarok rajta egyet, ő térdre esik, majd tovább tartva a lábát, rárúgok... reccsenés, ordítást. Elengedem a lábát, hátába térdelek, arca a földhöz szegeződik. Mögöttem kattanás hang, a földre hemperedem, a testét magamra rántom. Felnyög, ahogy megakadnak benne a golyók. Nadrágjának a szárából húzom elő a fegyverét és lövöm le a saját társát vele. Végül őt fejbe, majd ledobom magamról a testét. Édes istenem... arcomról letörlöm a kevéske vért és már igyekszem is tovább. Az újonnan megkaparintott fegyvert magam előtt tartva lépkedem, és a ravaszt majdnem meghúzom... helyette pedig idegesen engedem le.
- Basszameg! - mordulok rá az FBI-os faszira. Utálom, hogy nem ismerem őket, és folyton lelőném őket. Szerencsétlen Luke valamelyikbe eresztett már golyót. Hálát adtak a golyóállómellénynek. De nem ismerjük őket! Egyértelműen felismerem Ben vagy Luke járását. Nincs arra veszély, hogy őket lelőném. De ők idegenek! Ezért utálom, ha bejönnek ők is! Egyet biccent, majd tovább áll mellettem.
- Zoe! - szólal fel élesen Jade, majd hörgés hang. Én pedig egy pillanatra lelassulok, majd tovább megyek. - Elhagyom a helyem! - jelenti ki Jade, felnézek a sziklás részre, ami a tábor mellett van. És abban a pillanatban látom, amint egy nagyobb szírtől, az alatta lévőre ugrik valaki... és tudom, hogy ő az. Remek... 
- Dave figyelj a hölgyekre - mordul fel Ben, amolyan "változott a terv" stílusban. A hörgés megszűnik... én pedig könnyedén sóhajtok fel, ahogy ismét magam mögött hagyok egy hullát.
- Kösz - nyögi ki Zoe, gondolom én Jadenek.
- Vissza menjek? - kérdi meg Jade, és bár én rávágnám, hogy ne... nem én döntök ebben.
- Látatlanban képes rá? - hadarva kérdez Uriel.
- Láttam, hogy leugrott. Más is láthatta - vetem közbe, ennyivel azért tartozom. 
- Maradjanak együtt - jelenti ki Uriel. - Küldünk oda valakit - teszi még hozzá. És felajánlanám, hogy majd én megyek. De ez esélytelen.
- Első gép - szólok közbe, belépve egy újabb házba. Zsebembe nyúlok, és az asztalra rakok egy apró gombot. Igazából, jel adó... Dave hamarabb ide talál majd. Kilépek... aztán vissza ahogy golyó pattan mellettem. Hátamról leveszem a gépfegyvert. Kibiztosítom, épp hogy kinézek, aztán vissza. A fegyvert dugom csak ki, és húzom meg a ravaszt. Aztán ismét kimegyek, és már halott. 
- Tiszta! - közli Ben - indulok a déli felé - folytatja higgadt de lihegős hangon. Én is fáradt vagyok... 
- Tiszta - sóhajtok fel.
- Tiszta - ejti ki Luke is.
- Tiszta - jön még a többi hang is... idege hangok. A fegyvert leeresztem magam mellé, a szikla felé nézek, és remél náluk is tiszta annak ellenére, hogy nem szólnak semmit. Hangtompító nélküli fegyver hang... onnan ahol ők vannak. A dombok és sziklák visszaütik a hangját...
- Tiszta - morogja Jade.
- Tiszta - vágja rá Dervish és Zoe is.

- Futok - közli kellemesen dallamos és nyugodt hangon Dave. Mínusz egy felesleges melo a többi hatvankétezer mellet. Soha nem végzünk ezzel... én pedig soha nem vehetem el feleségül. Idegesen indulok meg kifelé, agyam magától rögzítette az útvonalat amin ide jutottam. Egy nyöszörgő testebe belelövök még egyet, biztos, ami biztos alapon. Vagy csak a tipikus, hogy ne szenvedjen alapon. Igazából, csak mert azon az emberen vezettem le minden dühömet. Ez nem elég tiszta meló az FBIhoz. És nekünk nem elég mocskos meló. Ezek a faszok remekül kiterveltek mindent... mi pedig nem rájuk lövünk... nem a fejesekre, csak a jobb kezeikre. De hát, előbb utóbb a fejhez is el kell érnünk, nem?


Kukucs, javítatlanul, de kirakom nektek, hogy élvezhessétek. A holnapi napon átfogom nézni, hogy minimálisan elfogadhatóbb legyen, elnézést kérek.

14 megjegyzés:

  1. Hát ez rohadt jó rész lett!!! Mondjuk melyik nem az? Siess a kövivel;)

    VálaszTörlés
  2. Egyetértek az előttem szólóval! Rohadt jó! Alig várom a folytatást!
    Xoxo B.

    VálaszTörlés
  3. Szuper lett! Hamar a következőt!

    VálaszTörlés
  4. Hello!
    Hát ez valami ro*adt jó lett!
    Nagyon siess a kövivel Névrokon!:)
    Vivien

    VálaszTörlés
  5. Hát ez valami eszméletlen....siess a kövivel

    VálaszTörlés
  6. Még mindig nagyon jól írsz.....
    Imádom imadom imadoom....
    Puszi:Klau

    VálaszTörlés
  7. Mikor lesz kövi rész?

    VálaszTörlés
  8. Mikor lesz kovi resz?!��☺

    VálaszTörlés
  9. Mikor lesz kövi rèsz!!! Imàdom ezt a sztorit! Wáááá!!!!!!

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jo lett❣
    Mikor jön a kövi rész ?

    VálaszTörlés