Harmadik Évad: Tizenhetedik Rész

- Shark! - üvölt Luke, miközben engem ismét Zayn cipel. Luke hangját vissza verik a falak, félelmetesen cseng. Minden ember megdermed és már keresik is Sharkot.

- Szeretlek! - súgja fülembe Zayn már sokadjára. Mióta kiderült, hogy megmérgeztek, szinte óránként közli velem. Édes, és jól esik. De egyenlőre azt akarom, hogy újra uralhassam a testemet.

- Meglepő, hogy Jade Wyne ismét nálam köt ki! - hördül fel Shark.

- Méreg. - hadarja Ben. Zayn lerak a hideg fémasztalra és már most olyan érzésem van, mintha a boncolásomhoz készülnének.

- Ki is mehettek. - motyogja Shark, míg a pulzusomat kezdi mérni, majd vért vesz.

- Nem hagyom itt! - hördül fel Zayn. A tűt kihúzza a kezemből, majd apró zümmögő hang. Gondolom meg is vizsgálja.

- Azt mondtam kimész vagy, ha legközelebb bekerülsz ide, el is patkolhatsz felőlem! - veti oda flegmán Shark.

- Gyorsan beletanultál! - villantok rá egy elkínzott fintort.

- Csak, mert átvettem a stílusod kislány! - nevet fel jóízűen, míg az ajtó csapódik - Mesélj, már ha tudsz! - áll meg mellettem.

- Tea, méreg. Rosszullét, majd bénultság. A repülőn a fél lelkemet kihánytam. - fintorodom el, míg igyekszem a szavakat érthetően megformálni, de még nem igazán megy.

- Ahogy látom, elég sok felszívódott előtte. - szemeimet nehézkesen nyitom ki és látom fintorgó arcát. Apró csilingelő hang és már el is tűnik tőlem. - Na, megtudjuk, mivel mérgeztek meg. - motyogja halkan - Hát kislány, nem sajnálták rád a pénzt, az tuti! - horkan fel. Kapkodva kezd dolgozni, sok mindent fel is lök, rajtam pedig úrrá lesz az idegesség.

- Nyugi. - súgom neki halkan.

- Mindjárt feldobod a bakancsot, annyi méreg van benned! - hadarja gyorsan, majd a telefonhoz rohan.

- Desztillált vizet, kurva gyorsan! - parancsolja, majd elengedi a telefont és már vissza is lép az asztalához. A telefonon a zsinóron lóg lefelé, kissé rugózik, majd össze vissza kezd himbálózni. Egy srác jön be és már oda is adja neki a palackot. Mögötte viszont Zayn is besétál. Hófehér az arca, ami amúgy enyhe kreol színben szokott pompázni. Szeme fakó, karikás és csak aggódva néz távolról. Biztos vagyok benne, hogy hallott mindent. Kezei ökölbe szorítva lógnak teste mellett. A düh csak úgy ömlik belőle, de a félelem is. Sajnálom őt, megölelném. De képtelennek érzem magam a mozgásra.

- Ne halj meg! - nyögi ki könnyes szemekkel, mire a szívem össze szorul. Ajkait össze préseli és meg sem mozdul. Mintha félne, hogyha közelebb jön, akkor tényleg meghalok.

- Nem fog! - szól hátra Shark feszülten. Jelenlegi érzésem szerint viszont megfogok. Képtelen vagyok megmozdulni, agyam kiadja a parancsot, de a testem nem reagál. Megrémít a tudat. Ordítanék, de képtelen vagyok rá.

- Babe! - nyög fel Zayn. Ellökné magát a faltól, de megdermed félúton.

- Bent maradhatsz, de ha meghalna, nem hiszem, hogy így akarod látni! - hadarja Shark, míg a karomba nyom egy tűt.

- Mi az isten van vele? - kérdi halkan Zayn, közelebb lépkedve felém.

- Megbénult. - súgja halkan Shark, mintha így elkerülhetné, hogy elmondja neki. Megbénultam... na jó, ez már a szívás kategória legnagyobb foka.

- Magánál van? - kérdi Zayn nagyot nyelve, míg engem pásztáz.

- Kétlem, de meglehet. - felel neki Shark rögtön. Látom, hogy a combomba is nyom egy tűt, de nem érzem... csak látom. Mintha ott se lenne, mintha más lába lenne.

- A picsába! - nyög fel Zayn, míg szája vonallá préselődik. Remegő keze a hajába túr és látom, hogy minden izmát megfeszíti. - Veszekedtem vele! - nyögi ki rekedtes hangon.

- Miért? - kérdi Shark értetlenül, míg a hasamba is beledöf még egy adag valamit.

- Mert azt akarta, hogy lépjek ki a Maffiából. - mondja csendesen, míg ujjai végig simítanak csupasz hasamon, lévén, hogy Shark felhúzta a pólómat. De nem érzem meleg bőrének érintését... és ettől még inkább kétségbe esek.

- Csak félt téged. - néz rá értetlenül Shark.

- Én meg őt, és több okom van nekem. Nézz rá! - int felém elcsukló hangon.

- Erős lány, túléli. - biccent neki Shark.

- Mindenre ezt mondják, hogy túléli! Mi van, ha egyszer nem?! - kérdi, míg leül mellém egy székre.

- Nincs olyan, hogy nem! - hallom meg Shark hangját valahonnan messzebbről.

- Most mi lesz? - kérdi Zayn, míg pár kósza szálat kisimít az arcomból.

- Várunk. - sóhajt fel Shark.

- Vagy felépül, vagy nem? - horkan fel mérgesen Zayn.

- Valahogy úgy.

- Olyan, mintha halott lenne. - jegyzi meg nagyot nyelve Zayn.

- Mert lebénult és nyitva a szeme - rázza meg a fejét Shark és lehajtja szemhéjaimat ujjaival. Remek... így legalább már nem is látok. Kezdek félni... így még rosszabb az egész. A rettegés átveszi a hatalmat felettem. A szemem lecsukásával mintha a hangokat is elvágták volna tőlem. Zayn utolsó szavai pedig visszhangoznak az elmémben. "Olyan, mintha halott lenne". Egy méregtől? Ennyitől halnék meg?! Lelőttek már többször is, megkéseltek, megkínoztak és pont egy kis méregtől fogok meghalni?!

~~~~

Szemeimet kinyitom, a világ forog velem. Minden túl fényes, számon kicsúszik egy nyögés. Hasamba fájdalom szúr és már össze is görnyedek. Végtagjaimat úgy érzem, mintha plusz súlyokat kötöttek volna rá. Miközben zsibbadnak és hangyáznak is egyszerre.
- Babe! - ugrik mellém rögtön Zayn, mire szemeimet össze préselem. Fejemben mintha visszhang lenne, folyton újra ismétlődik kissé elmosódva, hol halkan és hol erősebben. Máskor még élvezném is a helyzetet, de ez most túlságosan is fáj.
- Ne legyél már kezdő! - mordul fel Shark, majd kifeszíti a kezemet és a tűt máris belém böki - Drágám, mire emlékszel? - kérdi kedvesen mosolyogva, míg szemhéjaimat felhúzza és kis lámpájával belevilágít a szemembe. Mintha a fény az agyamig jutna, ott pedig péppé verné a kis tekervényeket.
- Minde... - hangom elakad és köhögni kezdek. Emlékszem én mindenre, csak a testem nem úgy viselkedik, mint ahogy én akarom.
- A méreg lebénított, a tüdődnek fel kell dolgoznia, mint ahogy a tested többi részének is - sóhajt fel fáradtan, míg leül mellém.
- Tökéletesen vagyok - sóhajtok fel. Kezeimet lassan tudom felemelni. Mintha a csontjaimat és az izmaimat kimerevítették volna... nehéz behajlítanom a kezeimet. Nem is túl fájdalom mentes, de arcomat megtudom dörzsölni és minthogyha a vérem jobban elkezdene száguldani ereimben.
- Többet nem teázhatsz be! - nyög fel Zayn, arcomon végig simítva - Ne haragudj a vita miatt - motyogja fülembe fájdalmasan, rekedtes és csüggedt hangon.
- Csak lépj ki! - sóhajtok fel fáradtan.
- Jade! - nyög fel szomorúan - Kérlek, ne csináld ezt! - szorítja meg a kezemet. Szájához húzza és tenyerembe puszil, míg szemembe néz. Barna szemei csillognak, mint egy édes kiskutya. Megsajnálom, de tudom, hogy ki kell lépnie.
- Lépj ki! - hunyom le a szemeimet, hogy ne kelljen rá néznem.
- Majdnem meghaltál, hogy lépjek így ki? - kérdi elcsukló hangon.
- Kimegyek - szólal meg Shark és már ki is viharzik.
- Eddig is majdnem meghaltam. Ezzel jár a meló. De azt mondtad, kilépsz! Itt az idő. Lépj ki! - kérem őt halkan. Szomorúan vizslat engem, én pedig állom a tekintetét. Ez így egyszerűen nem mehet tovább!
- Nem! - Rázza meg a fejét, mire felsóhajtok. Ujjaimmal saját orrnyergemet kezdem masszírozni. Ülő helyzetbe tornázom magam, míg ő tovább vizslat csalódott tekintetével.
- Miért nem? - kérdem halkan, mire gúnyosan felnevet.
- Nem elég egyértelmű, baszki?! Miattad! Jade, te nem halhatsz meg! Négy évet voltam nélküled. Többet nem vagyok hajlandó elviselni! - csóválja meg a fejét makacsul - Egyszer vedd figyelembe, mit akarok én! - mordul fel, míg hátra löki a székét és feláll - Nem azért akarok benne maradni ebben a szarban, mert különösebben élvezném! Téged akarlak megvédeni, az isten szerelmére! - nyög fel felém mutatva. Igyekszem nem elsírni magam, ahogy dühös, mégis megviselt alakját figyelem.
- Zayn, össze fogsz omlani, a vége pedig megint az lesz, hogy elveszted a saját kontrollodat! - nézek rá kérlelően. Hangom a mondanom végén elcsuklik, de tudomást sem veszek róla. És ő sem...
- Baszd meg Jade! Szeretlek! Hát ennyire nehéz felfognod?! - kérdi mérgesen, fenyegetően. A kilincset megfogja és egyszerűen kitépi az ajtót majd kiviharzik. Nagyot nyelek, hogy eltüntessem a gombócot a torkomból. Gyorsan pattanok fel. Lábam össze csuklik a hirtelen súly alatt, de rögtön felállok és kifutok a folyosóra. Ezt most nem itt hagyjuk abba!
- Állj meg, vagy esküszöm, szarrá verlek! - ordítok utána. Shark félig felvont szemöldökkel néz rám, míg az újságát lapozgatja. Mélyen felsóhajt, majd tekintetét vissza vezeti a cikkhez.
- Nem tudod magad megvédeni, de szerinted megtudnál verni?! - ordít rám Zayn, míg megfordul és dühös szemekkel rám mered.
- Baszd meg, Zayn! Szeretlek! Hát ennyire nehéz felfognod?! - kérdem ironikusan, míg közelebb lépkedek felé.
- Meg fognak ölni! És örülnöm kéne neki, hogyha csak megölnek és nem gyalázzák meg a hulládat. Vagy nem gyaláznak meg előtte... esetleg közben! - nyög fel az idegösszeomlás szélén állva.
- Így meg majd te fogsz meghalni végkimerültségben, alig huszonhét évesen! - tárom szét karjaimat.
- Remek, mindegyikőtök meghal, mi a fasz van már megint? - kérdi értetlenül Ben mellénk toppanva.
- Kussolj Ben! - mordulunk fel egyszerre.
- Legalább az összhang megvan még! - kuncog fel Dave.
- Gyerünk, próbálj megütni! Ha sikerül, elhiszem, hogy képes vagy egyedül bevásárolni! - mosolyog rám Zayn gúnyosan.
- Én meg elhiszem, hogyha benne maradsz a maffiába, akkor elveszted a kontrollt és újra agyonversz kis híján! - fintorodom el. Arca elkomorul, kezei ökölbe szorulnak, állkapcsa megfeszül, nyakán az erek kidagadnak, de nem érdekel. Ki kell lépnie!
- Oké! - szűri ki fogai között - Kiléptem... elmegyek turnéra is. Hányingerem van attól, hogy itt legyek - förmed rám, majd megfordul és zsebre tett kezekkel megindul az egyik kijárat felé - Kiléptem! - ordít hátra, mikor becsapja maga mögött az ajtót. A már csukott fém darabkára meredek amin az előbb távozott... túl dühösen. Pár percig még nézem az ajtót és próbálok túllendülni a tényen, hogy már megint össze vesztünk azok után, hogy majdnem meghaltam... Senki nem szól semmit a folyóson, én pedig ezért nagyon hálás vagyok. Mély levegőt veszek, majd elindulok a folyosó felé, amelyiken Benék állnak feszülten.
- Kilépett - felelem nekik, mikor aggódva néznek rám.
- Hallottuk - tájékoztat félénken Dave.
- Jól vagyok - mordulok rájuk, míg elsétálok mellettük. Gyorsan találom meg régi szobámat és már be is zárkózom. Mint egy hulla, úgy lépdelek el az ágyamig és dőlök bele. Nem is értem néha, minek vagyunk együtt, mikor folyton csak veszekszünk... azért mert én szeretem őt. Ő meg engem! Csak közbe a pokolba taszítjuk egymást... Édes a kapcsolatunk az tuti... de jobb így. Ő kilépett, nyugodtabb élete lehet. De fáj, amit mondott. Még ha tudom is, hogy nem gondolta komolyan. Bár én is bunkó voltam... Szörnyen bunkó.. Uram Atyám, hogy mondhattam neki ilyet?! Kapkodva ülök fel és kutatom át zsebeimet. Isten ez egyszer meghallgatja imáimat, ugyanis a telefonom a kezembe akad. Gyorsan nyomok rá Zayn nevére, hogy felhívjam. Félve borulok vissza a párnák közé, míg hallgatom, ahogy kicseng. Ám pár próbálkozás után csak a hangpostát kapom ő helyette. Kinyomom és számat rágcsálva kezdem a plafont szemlélni. Hogy hozhattam fel neki pont azt, hogy megütött?! Újra tárcsázom és idegesen várom, hogy felvegye végre azt a rohadt telefont! Utálok vele veszekedni. Három csörgés és... kinyomja. Szemeimet lehunyom és orromon kifújom a levegőt. Kinyomott... újra. Egyszer megígérte, hogy nem teszi soha többé! Az eddigi bűntudatot most átveszi a harag. Kinyomott! Pont ő nyomott ki?! Mikor.... minek ígérte meg akkor, hogy nem teszi?! Mérgesen meredek a telefonra, mintha az ő hibája lenne. Vagy legalábbis ezen keresztül Zaynre is így nézhetnék. Dühösen szorítom meg, majd vágom oda a falhoz... pontosan akkor csattan a fém ajtón, mikor a csengőhangom első másodperce megszólal... Kinyomott! Nem érdekel! A fal felé fordulok, tüntetőleg háttal a törött telefonnak. Szemeimet lehunyom és tudomást sem veszek a könnyeimről. Nem érdekel... Kinyomott. Zayn újra kinyomott...


Kukuucs! Nézzetek be a másik blogomra ITT! Egy kattintást megér, hátha tetszik nektek!:) Imádás van!

Ui.: Yep, yep. Happy three weeks my young friends!:3 I hope you enjoy this little part:) Because that was a really painfully event to write this shit...:'D