Harmadik Évad: Tizenkilencedik Rész

- Köszönöm - nyögöm ki a mellettem ülő apukának. Zsepi. Szavak nélkül nyújtotta át, mikor felszakadt belőlem a zokogás. Zayn... nem! Tüntetőleg sem vagyok hajlandó rá gondolni! A repülőutat végig bőgtem miatta... és most már csak fájdalmas ürességet érzek. A férfi mellett a kisfiú megint felnevet a könyvön és izgatottan mutogatni kezdi az apjának. Annak az apukának, aki, ha nem is tud róla, most igazán apám helyett apám volt. Szám szélét rágva kapcsolom be az övemet, mikor a pilóta felszólít minket erre, mivel leszállnánk. Több órát végigsírtam, mert ő megcsalt. Mert ő elhagyott és ez kicseszettül fáj. Fáj, bánt, dühít! Nem is értem, miért nem vertem ki belőle a szart is! Egy ilyen faszfej mellett tartok ki már mióta, na, de a kérdés az az, hogy vajon minek? Hát nekem erre kurvára nincs szükségem! Erre most mindjárt itt vagyok Törökországban, pénz nélkül, telefon nélkül, csak egymagam. Idegesítő, hogy egyszerre félek és várom izgatottan. Oké, hazudnék, ha azt mondanám, nem akarok fájdalmat okozni Zaynnak. És tudom, hogy fogok. Azt hiszem, itt az ideje, hogy bepótoljam a pasizásaimat, amik kimaradtak. Hogy vissza adjak minden megcsalást! Hiszen ő nem fog róla tudni, már nem vagyunk együtt és még ha gyerekes is, valahogy úgy érzem, ez most kell. Kell egy kis idő magamra, a csajosságomra, a nőiességemre az elmaradt tapasztalt szerzésemre. Két sráccal voltam egész életemben. És egyikkel sem kellett volna még csak szóba állnom sem! Az első Roger... vele voltam sokat... aztán Zayn. És mindegyikkel rosszul jártam. Szemeimet lehunyom, majd fejemet az ülés támlájára hajtom. És most egyedül. Egyedül kell lennem, a szakma amúgy is ezt követeli meg. De, hogy én hogyan fogok Zayn közelében megmaradni? Sehogy... nem fog menni. Zoe alig bírja Stant, én hogy bírnám Zaynt? Úgy, hogy utálom is, és szeretem is, csak egyszerűen már feladtam. Van, ami nem működik. Azt hiszem, a mi kapcsolatunk is ilyen, akármennyire is fáj kimondanom. A gép kissé rázkódik, mire kinézek az ablakon és meglátom a repteret. Törökország. Én sem vagyok normális és mégis... éljenek a kalandok! Éljek én, éljen a női erő és éljen a szingliség. Vagy valami ilyesmi... A pilóta megköszöni, hogy vele tartottunk, hogy ezt a légitársaságot választottuk és minden szokásosat, majd az emberek elkezdenek lefelé csordogálni. És én is a tömeggel megyek egészen a csarnokig. Oké, nézzük csak a tervet, amim nincs. Először is szólnom kéne... kinek?! Nem akarok úgy csinálni, mint Zayn. De Ben idejönne értem... mindenki idejönne értem. Szám szélét rágcsálva indulok meg a kijárat felé, míg könnyedén elszedek egy telefont valakitől. Kezembe fogom és kissé a nap felé tartom. A kód mintája máris kirajzolódik az érintő képernyőn ahogy a zsíros ujjal berajzolták. Így könnyedén felnyitom a telefont, majd beütöm Zoe számát. Ő nem fog elárulni, ő érteni fogja... Kiérek a hangzavarból és egy sima utcán sétálva hallgatom a kicsöngést.

- Igen? - szól bele tárgyilagosan és mögötte hallom az ordibálást, mire elmosolyodok.

- Csak megígértem, hogy én szólók, hogy jól vagyok - felelem neki könnyedén, mire hallom, ahogy a levegő megakad neki. - Ki ne mondd, hogy velem be...

- Hol a faszomba vagy, te idióta?! - üvölt rögtön a telefonba, mire felsóhajtok. Hallom máris a nevemet a háttérből.

- Törökországban, de ne mond el nekik. Nem bírta...

- Hogy hol?! - kérdi motyogva, mire felnevetek.

- Zoe, váltásra volt szükségem és ide volt jegy. Majd megyek tovább, de jelentkezek folyton - nyugtatom meg gyorsan, mikor hallom, hogy a levegőt kapkodni kezdi.

- De miért?! Vagy egyáltalán hogyan?! És miért?! Hogy-hogy nem szóltál?! - kérdi hadarva, mire elmosolyodok kiakadásán.

- Zayn. Nem bírtam ott maradni. Azt hiszem megérted, miért pont téged hívtalak és nem őket - sóhajtok fel keservesen, ahogy lehuppanok az első padra egy öreg nő mellé.

- De... jól vagy? - kérdi félve, mire felnyögök és megdörzsölöm arcomat.

- Zoe... megcsalt. Nem vagyok jól, kurvára nem - mosolyodom el, míg fejemet a nap felé hajtom és szemeimet lehunyom.

- Figyelj, megverjem? - kérdi óvatosan, mire felkacagok.

- Nem, de azért húzd az agyát nyugodtan.

- Törökországban van - kiálltja el magát idegesen, mire elfintorodom.

- Kezdetlegesen nem ennyire sokkolóra gondoltam, de oké. Végül is megteszi - nevetek bele a telefonba.

- És most mit fogsz ott csinálni? - kérdi halkan, míg mögötte ismét ordítás tör ki.

- Azt hiszem pasi túrát, minden városban és minden országban - vallom be neki, mire pár döbbent másodperc következik.

- Az összesről képet, aztán élmény beszámolót, hogy melyik nemzet a legjobb! - lelkesül fel szinte rögtön, amint tovább lép a tényen, hogy most én leszek az, aki megcsalja Zaynt. Mármint nem csalom meg, mivel nem vagyunk együtt.

- Közöld vele, hogy nem vagyunk együtt, de csak úgy, mintha nem én mondanám. Szeretném, hogy szenvedjen - töprengek el, mire felkuncog.

- Eddig azt hittem, hülyültél, hogy nem vagytok együtt. Jade megerősített, eléggé keményen - hallom meg kissé távolabbról a sejtelmes hangját. - De tudod, talán végre megtanulod, hogy Jade mennyit ér. Mások is akarták... folyton. Szabad, szingli nő, én a helyébe erősen kiélvezném. Ahogy hallom, ki is fogja. Tudod, Zayn ebből csak azt akarom kihozni, hogy azt hiszem, végleg elbasztad az egészet - hadarja el tárgyilagosan, mire felszisszenek.

- Ez keményre sikerült, köszi - nevetek fel kissé keservesen.

- Na! Jó öhm... hogy is hívjam? Jó nyaralást? Na mindegy, hívj még. Csá, csajszi! Csak óvatosan - teszi még hozzá, aztán kinyom és én otthagyom a padon a telefont, majd továbbindulok. Ez egész gyorsan és könnyen ment. De Zoenak még meg kell majd hálálnom. Biztos vagyok benne, hogy szét fogják szedni. Bár gyorsan lépnem kell innen, mivel tudják, hogy itt vagyok. Számszélét rágva inkább megfordulok és már vissza is futok a reptérre. Nem fogok a kezükre kerülni, nem és nem! Ha Dave akar, megtalál. Le kell lépnem! Ahogy nekiütközök három embernek, már össze is szedem a következő országhoz a pénzt. Legalábbis szerintem. Majd meglátjuk. Rögtön a pulthoz lépek.

- A következő repülőre kérnék egy jegyet. Ami mostantól számítva a legkorábban indul - mosolygok rá a férfira, mire kissé furán feltekint rám. Na, vajon hányszor fognak még hülyének nézni gyors utazgatásom során?!

- Londonba húsz perc múlva - feleli feltekintve rám, mire elfintorodom.

- Bárhova, ami nem London - egészítem ki magam, mire elmosolyodik.

- Chile. Másfél óra múlva? - pillant fel rám.

- Tökéletes, mindegy, melyik ülés! - vágom rá mosolyogva. Oda adom az irataimat, majd a pénzt, kissé furcsállja az egészet, látom rajta, de kiadja a jegyemet. Van még másfél órám... Lehuppanok egy kényelmesebbnek tűnő székre. Magam elé meredve gondolkozom el azon, hogy alig leszek két órát Törökországban. Na nem baj, így legalább nem jutnak el hozzám. Mellettem lehuppan valaki a székre, mire odakapom a tekintetem. Egy szőke srác mosolyog vissza rám, kék szemekkel. Nem mondom, hogy nem helyes, csak... uhm... nem Zayn.

- Hello - köszön rám, mire elmosolyodom.

- Hello - viszonozom rögtön.

- Mi járatban? - kérdi kinyújtva a lábait.

- Várom a gépet - rántom meg a vállamat egyszerűen.

- Hova? - kérdi mosolyogva.

- Chile - vonom meg a vállam. - Te merre? - kérdem felé tekintve.

- London. Miért pont Chile? - kérdi értetlenül.

- Mert nincs kedvem itt maradni - felelem a legtermészetesebben, mire felröhög.

- Honnan indultál? - kérdi értetlenül.

- London - nevetek rá, mire fejét csóválja.

- És mikor?

- Hmm, reggel még ott keltem fel - nézek rá egy lehengerlő mosollyal, mire arcára kiül a csodálkozás.

- Fogtad magad, felültél egy gépre, eljöttél Törökországba, hogy most aztán átutazz Chilébe, mert nincs kedved itt maradni? Az igen csajszi! - nevet rám fejét rázva, hitetlenkedve.

- Környezetváltozásra vágyom - magyarázom ki magam egyszerűen.

- Húha, mi történt, hogy környezetváltozást igényelsz? - villant rám egy féloldalas mosolyt, mire elfintorodom. - Uh, pasi! - nevet rám, mire biccentek.

- Telitalálat.

- Mit tett az aljas? - kérdi mosolyogva, míg a karfára teszi alkarját és felém hajol kíváncsian.

- Megcsalt - rántom meg a vállam, mire szemöldökét összeráncolja.

- Szóval felejteni jöttél? - kérdi elmosolyodva halványan.

- Úgy valahogy - bólintok újra.

- Lefogadom, hogy beakarsz pasizni, mindenhol! - röhög rám, mire felé nézek.

- Ennyire egyértelmű lenne? - kérdem csodálkozva.

- Nem, csak pszichológus vagyok - villant rám egy kétszáz wattos mosolyt.

- Woah - biccentek.

- Megcsókoljalak? - kérdi szemöldökét húzogatva. Kissé megdöbbenek és rá meredek pár másodpercig. Számszélét beharapom, mire ő is oda tekint, majd vissza a szemembe.

- Igen - felelem bizonytalanul.

- Szétmentetek? - kérdi kitűrve egy tincset az arcomból.

- Szét - bólintok most már biztosabban.

- Akkor nem csalod meg - biccent nekem és közelebb hajol. Ajkait enyémekre nyomja, én pedig szinte megdermedek. Rögtön el is hajol és rám mosolyog.

- Ne mondj semmit, tudom - legyintek zavartan.

- Nem szégyen, ha szereted, ez inkább szép. Kár, hogy nem fogja fel az a barom - nevet rám.

- Kár - értek vele egyet.

- Nyugodtan kérdezd meg - pillant fel rám órájára nézve.

- Megcsókolsz újra? - kérdem felnevetve.

- Persze, bár mindjárt lekésem a gépem - rántja meg a vállát és felém hajol. Nyelve áttör hozzám és kissé fura egy idegennel egy első csók, egy idegen helyen, egy idegen időben és egy idegen helyzetben. Visszacsókolok, mire keze tarkómra csúszik és magához húz jobban. Ajkai kissé kemények, annyira nem élvezetes a csók, de a nyelvével tud valamit, az aztán tuti... elhúzódik tőlem és fel is pattan. - Részemről a szerencse és üzenem a srácnak, hogy idióta! - kacsint rám és már el is fut az egyik becsekkoló kapuig. Kezemet kissé remegve az ajkaimhoz emelem és elfintorodom. Megcsókoltattam magam egy vadidegennel. Direkt. És fura volt. És nem volt olyan jó, mint amilyennek kellett volna lennie. Ez így kurvára nem igazság! Bezzeg Zayn... tutira élvezte a kurvákat minden nap. Hiszen ezért nem szólt vissza senkinek, nem? Tenyereimbe temetem az arcomat és felnyögök. Így maradok, ebben a megtört pozícióban, míg ujjaimat kissé szét nyitom és magam elé bámulok észrevehetetlenül. Éppen, ahogy levegőt veszek az meg is akad a tüdőmben. Ne... ne... ne... picsába! Egyenesen felém tart három csávó. És a legszarabb, hogy ebből ismerem is az egyiket. És, hogy ezek kurva jóba vannak velünk. Ben... tuti Ben akar hazarángatni, szó szerint, ahogy elnézem a három melákot. Az órára nem tudok felnézni, így a padlót figyelem, amin az óra tükröződik. Még egy órám van a repülőig... Nyögve állok fel és nézek rájuk, mire megdermednek. Fejemet megrázom, miszerint ne tegyék. Ők viszont futni kezdenek a szemem pedig elkerekedik. Nem ezt a reakciót vártam! Éppen időben bukok le, mikor az első pont rám akar ugrani. A székem helyére érkezik. A hátára lépek és átugrók a másik sorba. Ahogy a földre érek, kissé megcsúszok, de elkezdek rohanni.

- Állj már meg! - ordít utánam Khaj, mire felröhögök.

- Akkor takarodjatok el! - fordulok meg hirtelen.

- London... - fintorodik el.

- Önálló felnőtt vagyok. Hagyjatok és hagylak titeket - emelem fel a két kezemet békét ajánlva.

- Hogy a Londoni kemény mag ide jöjjön és kiheréljen? Jade... kérlek - fogja könyörgőre. - Olyan vagy, mint egy tini, aki lázad - röhög fel Khaj, mire elfintorodom. Kezeimet leejtem és fejem oldalra billentem.

- Oké, essünk túl rajta - vonom meg a vállamat. Megindulnak felém, én pedig futni kezdek. Nem hiszem el, hogy ennyire beakarnak korlátozni. Azt hiszem, Ben és Luke túl komolyan veszik, hogy ők a nevelőapáim. Nem megyek haza Zaynhoz. Képtelen vagyok. Élesen fordulok jobbra, mire elém akarna ugrani az egyik ember a székekről. Sarkamra ülök, míg másik lábamat előre nyújtom és átcsúszok még pont alatta. Hátra nyúlok és megfogom a lábát, így pedig elrántom a földön. Több biztonsági őr is felfigyel ránk és megindulnak felénk. Tovább futok előre, a célom a női mosdó. Ott szarrá verem őket! A hajam konkrétan hátra rántják, mire visszafele elcsúszok a hideg padlón.

- Hey! - ordít ránk két biztonsági őr is egyszerre. Egyik lábamat átvetem a srác karján, amivel engem tart, a másik lábammal kirúgom a lábát, fordulok egyet és karja már reccsen is. A két őr megáll és dermedten figyel minket. Én felállok és tovább futok. Erőteljesen csapom ki a női mosdó ajtaját. Bent felsikoltanak páran, én viszont csak lendületből ugrok a mosdókagylóra, onnan pedig a fülke tetejére. Épp, hogy megkapaszkodom, amikor az ajtó újra kivágódik. Khaj belép rajta. Fekete haja és tömör szakálla jellegzetes, még Törökországban is. Fentről ugrok mögé, guggolásba érkezem halkan. Lassan felállok, majd hirtelen elkapom a nyakát és fojtogató szorításomba vonom.

- Ne keressenek. Megyek, ha akarok - motyogom a fülébe.

- Engedj már el! - hörög maga elé dermedten, míg kezeit kezeimre feszíti, mintha tehetne ellene valamit.

- Megértetted? - kérdezem lazán.

- Meg! - nyögi ki elfulladó hangon. Elengedem, mire ő térde rogy, én pedig kifutok egy nő mellett. Úgy futok, mintha megijedtem volna, mintha nem én okoztam volna a káoszt. Futásom és alakításom a mellettem lévő férfi vécéig tart. Gyorsan rontok be és az első szabad fülkébe pont azelőtt lépek, mikor egy másik kinyílik. A vécé fedelét lehajtóm, ráülök és térdeimre rakom a kezemet, majd arra ráhajtom a fejemet és igyekszem az adrenalin szintemet visszaállítani a helyére. Pár perc múlva kiegyenesedem és testemet átmozgatom kissé. Jobb kezemmel hajamba túrok, ahol még mindig fáj az erős tépés miatt. Már épp nyitnék ki, mikor az ajtó kicsapódik. Hallom Khaj szitkozódását. Rögtön vissza lépek és óvatosan le is ülök újra a lehajtott fedelű vécére. Telefonja zúgni kezd, hív valakit... na, ez remek lesz!

- Na?! - kérdi élesen Luke, mire Khaj egy bevezető sóhajjal kezdi.

- Cseszd meg! - hördül fel Ben.

- Mondtam, hogy nem kapják el ők - hördül fel Dervish, mire elmosolyodom.

- Mi volt? - kérdi Stan... hát igen, ő általában hidegvérű marad mindig.

- Oda mentünk, mikor a fiúja felszállt a gépére, de...

- A kije? - kérdi ijesztően mély hangon Zayn.

- A pasija - szegény Khaj, azt hiszi, Zayn azért nem értette a fiúja megnevezést, mert rossz a szókincse? Szerinte, ha szinonimát használ, jobb lesz? Amúgy is, csak megcsókoltam a srácot!

- A kije? - kérdi újra Zayn türelmetlen feszültséggel.

- Ember, valami csávó volt, aki a szájában turkált! Hát gondolom a faszija! - förmed fel idegesen Khaj. - De nem ez a lényeg, hanem, hogy kiszúrt minket, mielőtt mé...

- Mit értesz az alatt, hogy a szájában turkált? - vág közbe Zayn, mire elmosolyodom. Ohh, hogy már ennyi idegesíti? Helyes...

- Smároltak. Haver, mi van veled?! - kérdi értetlenül Khaj.

- Hogy ő a pasija - feleli Stan könnyedén.

- Azok után, hogy megcsaltad? Hogyne - nevet fel Zoe keservesen.

- Hagyjuk - szólal meg Zayn. - Hol van most? - rázódik vissza a szerepébe.

- Most mi van?! - kérdi Khaj összezavarodottan.

- Malik megcsalta, ezért utazgatni támadt kedve - feleli dörmögve Luke.

- Ha nem tudtok semmit, értékelném, ha kussolnátok - feleli hidegen Zayn.

- Legalább megtudjátok beszélni, miért is nem elég jó a feleségetek, illetve menyasszonyotok. Tuti nyomós indokok sorakoznak ott, ha mindketten megcsaltatok minket - felei fájdalmasan őszintén Zoe. Elmosolyodom, a keserű mosolyommal. Nem voltam neki elég jó, és ez eddig eszembe se jutott. Majd meghálálom Zoenak...

- Hol van most? - kérdi idegesen és tagoltan Zayn.

- Nem tudom, haver! Felszívódott! - nyögi ki kissé parázva, kedves Török maffia barátunk. Pedig ha tudná, hogy itt ülök tőle pár méterre.

- Mi az, hogy te vezeted Törökországot és nem tudod őt megtalálni?! - üvölti most el magát, mire én is összerezzenek. Ritkán kiabál, és utálom, mikor ezt csinálja... félelmetes.

- Baszki, ő Jade, ne engem hibáztass, ha te kúrtál félre! - hördül fel sértetten.

- Oda megyek. Először megtalálom én, aztán megöllek téged! - hörgi Zayn kissé felnevetve. Szerintem agyfasza van. Lábam mégis remegni kezd a gondolatra, hogy utánam jöjjön. Nem, azt nem bírnám ki.

- Támogatlak, kedves Khaj - mordul fel Dervish. - Leszarlak Zayn, ezt megint te basztad el. Felőlem nekem ugorhatsz, ha fáj az igazság! - csattan fel Dervish ismét. Azt hiszem, Zayn bevetette a gyilkos tekintetét.

- Derítsd ki nekem, hova megy - szólal meg pár másodperc múlva Zayn.

- És hogyan? - kérdi értetlenül Khaj.

- Hogy voltál képes eddig életben maradni? - kérdi értetlenül Dave. Felpillantok az ajtóra és szemöldököm összeráncolom. Digitális óra néz vissza rám. És még ha lenne időm kiakadni azon, hogy miért van egy vécében óra, akkor valószínűleg elgondolkoznék ezen a kérdésen. De a tényt figyelembe véve, hogy negyedóra múlva indul a gépem Chilébe, így csak a pánik az, ami elfog, nem pedig a filozofikus gondolkodás. Be kell check-olnom! Számat rágva állok fel és imádkozom azért, hogy Khaj hirtelen ájuljon el. A probléma, hogy erre nem látok sok esélyt.

- Oda mész a jegy kiadóhoz. Közlöd, kit keresel. Azt mondják, igen látták. Azt mondják, igen vett jegyet. Megkérded, hova. Ha nem mondja el, akkor ledugod a fegyvered csövet a torkán és újra megkérdezed - hadarja el gyorsan és ridegen Zayn.

- Honnan veszed, hogy jegyet vett? - kérdi értetlenül Khaj.

- Mert ismerem, máshová tart - feleli közönyösen. Felszisszennek, majd megemberelem magam. Oké... bérgyilkos vagyok, Jade vagyok, vérig sértett nő vagyok! Csak sikerül kijutnom egy kurva vécéből feltűnés nélkül! Az ajtót kinyitom, de nem csukom vissza, hogy takarjon addig is, amíg kilépek nyugodtan.

- Baszki, valaki volt idebent! - jajdul fel Khaj és hallom, amint becsukja a vécé ajtót és felnyög. Lassan fordulok meg mutató ujjamat szám elé rakom és kilépek az ajtón. Becsukom magam után, majd olyan gyorsan futok a D kapuhoz, hogy olimpiai rövidtáv futáson talán dobogós is lehetnék. A jegyemet oda adom az őrnek, míg egy másik átküld a kapun. Vissza kapom a jegyemet és olyan gyorsan sétálok a fedezéket nyújtó folyosóra, hogy kis híján orra bukok. Vissza pillantok és látom, amint Khaj hadar, illetve körbe forgolódik, én pedig tovább mozdulok, mielőtt lebuknék. Kifújom a levegőt a tüdőmből és szinte most fogom fel, hogy eddig nem is igazán lélegeztem. Vállaimat leeresztem és kissé meggörnyedek, ahogy ezzel a levegővétellel minden szart feldolgoztam egyszerre. London keres, ami rosszabb, hogy Zayn keres. Zayn megcsalt és nem tagadta, Zayn ideges miattam...  Nem voltam neki elég és ezért máshol keresett élvezeteket. Talán érthető. De minek szenvedünk még tovább? Hátulról neki megyek egy nőnek és rögtön ki is kapom a telefonját a zsebéből.

- Elnézést! - hebegem rémülten, mire morog nekem valamit és tovább siet. Én pedig megállok és ismét beütöm Zoe számát. Beszélnem kell velük, hogy hagyják abba. Két csöngés és már fel is veszi.

- Hangosíts ki - mondom szárazon.

- Oké - sóhajt fel. - Kivagy - szól bele és hangja kissé távolinak tűnik.

- Jól vagyok. Ne akarjatok vissza vinni Londonba - felelem továbbra is száraz hangszínen.

- Jól vagy? Ez alatt azt érted, hogy másokkal smárolsz? - kérdi Zayn halkan.

- Azt értem, hogy jól vagyok - szögezem le ridegen.

- Értem - mondja gúnyosan.

- Gyere haza, hülyeség, amit csinálsz - morogja Ben idegesen.

- Csak levegőváltozásra van szükségem, ennyi. Majd megyek - mondom kedvesebb hangszínen. - Csak hagyjatok kicsit lógni - felelem könnyedén.

- Levegőváltozás azt jelenti, más tüdőjéből szívni a levegőt szájon keresztül és a lógás az más pasikkal van? - horkan fel Zayn.

- Megcsaltál. Vége. Nem értem, minek keresel még - felelem őszintén. Felfelé pillantgatok, hátha könnyeim nem bújnak elő. Hangom ugyan nem remeg meg, de könnyeim kiszöknek. A számból sokkal fájdalmasabban és szívszorítóbban hangzott, mint Zoe szájából.

- Ne csináld ezt - sóhajt fel keservesen. - Babe, szeretlek - nyögi ki, én pedig alsó ajkamat beharapom, míg fejemet a falnak vetem.

- Nem... - nyögöm ki. - Nem szeretlek. Én már nem szereltek - mondom ki, míg mellkasom össze szorul. - Elbasztad, túlságosan is. Sajnálom, tényleg - nyögöm ki nagy nehezen, majd egyszerűen kinyomom a telefont. Könnyeimet letörölve indulok újra meg a repülőgép felé. A nő, akitől a telefont elvettem kétségbe esetten halad felém. - Ezt elejtette! - nyújtom felé, mire hálásan pillant rám.

- Köszönöm, oh ha tudná ho...

- Szóra sem érdemes - legyintem le és felszállók a gépre. Megtalálom a helyemet és már le is huppanok. Nem szeretem... dehogynem. Hogy elbaszta-e? Igen. Úgy érzem, nem tudom megbocsátani ezt. Hiszen, hogy is tudnám? Némi női büszkeség mér bennem is maradt.

- Kérem az öveiket kössék be, a felszállást megkezdjük! - szólal meg a pilóta hangja, én pedig mint egy hulla, bekötöm magam. Utasításra. Az egész életem az volt. És most? Mindenki kiakad, mikor a fejem után megyek. Szerettem Zaynt... annyira nagyon szerettem! Hiszen szeretnem is kellett ahhoz, hogy most ennyire utáljam.


Kukucs! Na remélem tetszik a rész és kárpótollak titeket kissé hogy a lehető leghamarabb próbáltam hozni. Illetve remélem a hosszúsága is megfelel:) Mondjátok el a véleményetek el komiban - lehetőleg lincselés nélkül - Imádás van! <3