Harmadik Évad: Huszonharmadik Rész

Feszülten kopogok be az ajtón. Zayn értetlenül néz rám, én meg csak megvonom a vállamat.

- Miért kopogsz? Tulajdonképpen itt lakunk - szól rám értetlenül.

- Rég láttam őket, honnan tudjam - vonom meg a vállamat idegesen. Az ajtó kitárul, Louis meg értetlenül bámul rám. Aztán Zaynra. Aztán megint rám.

- Ti idióta barmok - motyogja Lou, mire elmosolyodom és intek neki. Odalép hozzám és kapok tőle egy mackós ölelést. Arcomat a kötött és bő pulcsijába fúrom. - Jó, hogy még élsz, te világkörül utazós metál hercegnő - kuncog a fülembe, mire szorosabban magamhoz ölelem.
- Én addig bemegyek - sóhajt fel mellettünk Zayn és hallom, hogy tényleg bemegy.
- Hogy vagy? - Kérdem meg őt, de nem enged el.
- Egy kis köcsög vagy, kussolj! - morogja a hajamba, mire felnevetek.
- Tudom, de esküszöm, mindenre válaszolok - mondom annyira elhajolva tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Most közlöm, hogy ez egy sütimeghívás lesz a részedről - mutat rám fenyegetően, mire feltartom a kezeimet és rögtön beleegyezek. Behúz a házba és mögöttem becsukja az ajtót.
- Nézd már, ez is él - sóhajt fel csalódottan Harry és helyettem Emstől kap egy kisebb vállba boxolást. Bár biztos vagyok benne, hogyha én adom, akkor azon nem nevetne.
- Nem feltétlen kéne most viccelődni ezen - mordul rá Zayn, ahogy leveti magát a kanapéra.
- Miért, mi van? - kérdi szemöldök ráncolva Liam. Zayn minden szó nélkül feláll, hozzám lép és leszedi rólam a sálat. Villantok rájuk egy mosolyt, míg ők felhördülnek a látványtól. Igen, úgy nézek ki, mintha egy mester Halloween-e sminkje lenne rajtam. Mintha valóban egy szögesdróttal megfojtottak volna. Egy vörös csík fut körbe, ami már seb, de néha még felszakad. És van pár mélyebb seb hála a kiálló részeknek. Valahogy úgy nézek ki, mintha visszavarrták volna a fejemet.
- Csak hatalmi játszmák - vonom meg a vállamat, amíg Zayn kezéből kitépem a sálat és újra a nyakam köré csavarom, hogy ne látszódjon.
- Ami mit is takar? - vonja fel a szemöldökét Niall.
- Jönnek és megtámadnak. Mész és megtámadod őket. Aljasan - rendezi le Zayn hadarva.
- És mi van a világjáró körutaddal? - neveti el magát Lou, mire elfintorodóm.
- Félbe szakítottam - válaszol ugyan olyan stílusban Zayn.
- Villám csapott a paradicsomba? - vonja fel a szemöldökét Ems.
- Együtt vagyunk - sóhajt fel Zayn rám nézve.
- Csak valahogy mégsem - vonom meg a vállamat Louisra nézve.
- Tématerelés? - kérdi feszülten Niall, mire felnevetek.
- Jól jönne - biccentek neki. - Hogy mennek a dalok, meg a táncok? - kérdem a srácokat, aztán Emst.
- Az új emberek... ezek táncosnak hívják magukat - kezdi el az orrnyergét masszírozni Ems.
- Adj nekik időt! - legyintem le egyszerűen.
- Egy hónapja van itt két lány. És még mindig sikítoznak és remegnek, ha meglátják őket - mutat végig a srácokon, mire elnevetem magam.
- Ne rajongókból válogass - tárom szét a karomat, mire egyszerűen felém legyint és arcát Harry nyakába temeti, a srác pedig elmosolyodik. Ők még mindig édesek együtt.
- A dalok fogjuk rá, oké... már csak Zaynnak kéne felvenni a hanganyagait pár számhoz és mehet ki az album - vonja meg a vállát Niall.
- Oké, akkor megyek most - röhögi el magát. - Két hónapja basztatnak vele - néz rám fintorogva. - Kidoblak otthon, nem gáz? - néz rám kérdőn.
- Velem jön sütizni - libben mellém rögtön Louis.
- Jó, bejön még valaki? - kérdi megcsörgetve a kocsijának a kulcsait.
- Gyors látogatás volt... Megyünk mi is akkor - morogja Liam felállva.
- Zaynnal - teszi hozzá Lou belém karolva.
- Ja - vonja meg a vállát Niall és már kifelé is indulunk. Hát ez tényleg eléggé villámlátogatásra sikerült. Bár végül is tovább megyünk együtt... Mondjuk én csak Louissal... de a többiek Zaynnal. Ez már olyan, mintha együtt töltenénk az időt. Jó, nekem még be kéne néznem ide párszor. A srácokra már nem igazán maradt időm az utóbbi időben. Bár szerintem megértik, csak mégis... lelkiismeret furdalás. Zayn és Harry kocsijával el is indulnak a stúdióba, mi pedig ott maradunk a ház előtt Louval.
- El sem köszönt tőled - jegyzi meg halkan, mire villantok rá egy fájdalmas mosolyt.
- A süti mellett kéne ezt megbeszélni, nem? - kérdezem meg felnevetve.
- Várj itt! - biccent nekem és már el is tűnik a garázsban. Lounak van jogsija? Kétlem... És ekkor kigurul egy Range Rover. Hófehér. Azt hiszem, Harryvel választott kocsit. Sötétített ablakok... hát nem rossz. A hátsó ajtó kinyílik, mikor mellém ér és meglátom hátul Lout. Akkor ki vezet?! Beülök mellé, bár kicsit gyanakodva. Az elülső rész le van választva, én pedig kérdőn nézek Lousira. - Sofőr - vonja meg a vállát, mire rögtön megvilágosodom.
- Már saját sofőröd van? Mi van, Harry nem furikáz? - nevetem el magam, mire fintorogva hátra dől.
- Bulik után jól jön - vonja meg a vállát unottan. - Tudod még, mi az a buli?! - kérdi rögtön félve.
- Igen, Lou, tudom még, mi az a buli - mordulok rá szememet forgatva.
- Biztos? Régen voltál szerintem. Tudod az emberek nevetnek... várj, tudod mi az a nevetés? - erre már elröhögöm magam és egyszerűen a hasába könyökölök. A kocsi megáll, én pedig kipattanok, ahogy ő is. Előre húz a kávézóba. Pici, de aranyos. Menta zöld falak, fehér minták, fekete bútorok. Behúz a fal mellé és szinte le sem ülök, máris jön a pincér. Mindkettőnknek kér, én pedig nem bánom. - Na, mesélj! - villant rám egy keserű mosolyt.
- Együtt is vagyunk, meg nem is. De szerintem már csak valami halott dologba kapaszkodunk. Nem tudom. Olyan, mintha nem tudna megbocsátani, de képtelen lenne ellökni. És ez valahogy az én álláspontomra is igaz - nyögök fel, ahogy fejemet megtámasztom.
- Mit tett ő, és mit tettél te? - vonja fel a szemöldökét kérdőn. A pincér visszaér, lerak elém egy shaket és egy kis szelet csokitortát. Ahogy ő elé is. És már el is száguld mellőlünk. Nem egy forgalmas hely...
- Leszopta őt egy másik lány - villantok rá egy fintort, ahogy a szívószállal kezdek játszani.
- Eh - fintorodik el ő is.
- De... nem ment el - mondom ki elpirulva. Lou szemöldöke felemelkedik, aztán elröhögi magát.
- Ez komoly? - röhög tovább, mire én mosolyogva bólintok és egy villányi sütit a számba pakolok. - És te? Mit tettél? - kérdi kissé teli szájjal, ahogy már rég a sütit falja.
- Hát, smárolgattam pár sráccal. De eggyel sem feküdtem le, arra nem voltam valahogy képes. Aztán... az utolsó elég messzire ment. De esküszöm, már épp le akartam állítani! Csak aztán megjelent Zayn - nyögöm ki, miközben szemeim elkerekednek, ahogy ismét átgondolom azt az éjjelt.
- Él még? - kérdi komoran, én pedig csak megcsóválom a fejemet. Beleiszok a shake-be, hátha a csomó a torkomban eltűnik. - És azóta... volt valami veletek? - kérdez tovább értetlenül.
- Mármint szex? Volt, nem is egy. Kapcsolatban viszont nem sokat fejlődtünk - vonom meg a vállamat.
- De hordod a gyűrűt, az már valami - biccent a fejével a kezem felé.
- Igen - mosolyodom el tovább eszegetve a tortát.
- Ben és Luke? Kis csávóval mi van? Zoe és Stan még mindig veszekszik?
- Csak Zoe veszekszik, Stan próbál békülni - rázom meg a fejemet. - Kis csávó már nem olyan kis csávó. Dervsih elég sokat fejlődött, persze még van hova - kuncogok fel. - Ben és Luke szimplán fáradt. Megint megy a szar a szervezetek között - mondom kissé lehalkítva a hangomat.
- Mármint? - pillant fel rám a shake mögül.
- Megint igyekeznek átvenni Londont. Mármint kis bandák, nagyobb bandák... - forgatom meg a szememet.
- Ti vagytok a nagyobb rész, nem? - kérdi értetlenül, ahogy az üres tányérját arrébb tolja.
- Ezért támad szinte mindenki minket. Ha minket legyőznek... az adott csapaté minden - tárom szét a karomat egy gúnyos mosollyal. - Csak folyton beszopják.
- Addig jó - sóhajt fel.
- Hát igen, csak fárasztó.
- És fájdalmas - pillant rám... vagyis inkább a nyakamra.
- Nyomot hagy az emberben - nevetem el magam, ahogy kissé lejjebb húzom a sálamat, de ő csak becsukja a szemeit és elfordítja a fejét. - Majdnem megfulladtam, elég szar volt. De Zayn leszedte rólam a kedves úriembert - vonom meg a vállamat.
- Nem igazán hat meg, hogy majdnem meghaltál - néz rám kissé mérgesen, ahogy ő a shaket is kivégezte.
- Annyiszor fordult elő, hogy már fel sem tűnik - nevetem el magamat aggodalmaskodásán.
- Nehéz lett volna egy egyszerű szakma, mi? - neveti el magát fejét csóválva.
- Akkor nem ismernél - vonom meg a vállamat, könyökeimmel rátámaszkodva az asztalra.
- Lehettél volna villany szerelő. Téged hívtalak volna, ha rossz az égő - néz rám unottan, mire megforgatom a szemeimet.
- Persze Lou, és össze is haverkodtunk volna, nemde? - pillantok rá megsemmisítően.
- Kitudja?! - horkan fel sértetten.
- Na jó, mesélj inkább, mi van veled, meg veletek - nézek rá érdeklődve, ahogy az utolsó kortyomat is kiiszom a shakeből.
- Hát, a banda oké. Bár tény, hogy eltűntünk kicsit a közéletből. Ugye Zayn nem mindig ér rá, így nehéz lenne magyarázkodni. Az album meg kész lesz, amint felveszik az ő részeit és már mehet is ki. De akkor meg megint turné, addig pedig nélkülöznöd kell a lovagodat - nevet rám, mire elhúzom a szám.
- Megeshet, hogy talán nem lesz olyan rossz a külön töltött idő - vonom meg a vállamat lepillantva a kezeimre, kissé zavarban.
- Megeshet - biccent ő is egyetértően. - Velem meg amúgy nincs semmi. Mondjuk, most van egy lány, de nem is tudom. Elég... vad - nyögi ki pár másodperc gondolkozás után.
- Vad? - nézek rá értetlenül.
- Hát... olyan, mintha a banda elején lennék és belerángatna minden rosszba. Tudod, rongálások, hotelszobák szétszedése... még fogócskáztunk is már - rázza meg a fejét, konkrétan röhögve.
- Ejha, valaki magába bolondított téged, Lou - mosolygok rá úgy őszintén.
- Hát igen, eléggé... menő a csaj - bólogat párat maga elé meredve.
- Mindenképp mutasd majd be! - kérem rögtön fellelkesülve.
- Úgy lesz, ha már kicsit komolyabbnak érzem az egészet - vigyorog rám a fogait is megvillantva. Telefonja csörögni kezd, mire felveszi. Látom, hogy elfintorodik.
- Mire odaérek Flack készüljön nyugodtan egy egész tortával és üzenem neki, hogy szárazon fogom megdugatni egy bálnával - morogja szemét forgatva és lecsapja a telefont.
- Na mi van, hogy egy egész bálna kell hozzá? - röhögöm el magamat.
- Flack elnézte, vagy éppen elvesztette az egyik dalnak a részletét... az én szolomat benne. Sajnálom hercegnő, lépnem kell. Eldobjalak valahova? - kérdi felállva rögtön.
- Nem kell, nagy kislány vagyok, tudod - nevetem el magam, ahogy felállok és átölelem.
- Ja, persze, el is felejtettem - forgatja meg a szemét.
- A számlát én rendezem, elvégre, én hívtalak meg - rakom kezemet a kezére, ahogy a bankkártyájához nyúl.
- Jade, feltűnt, hogy két süti azért nem vágna a földhöz anyagilag? - kérdi értetlenül.
- Feltűnt, hogy engem sem? Jobban fizetnek ebben a szakmában, mint a villanyszerelőben - mosolygok rá, mire felsóhajt és visszasüllyeszti zsebébe.
- Hát jó, vigyázz magadra és tényleg gyere gyakrabban! A végére elfelejtem, hogy nézel ki - hördül fel, ahogy még egyszer gyorsan megölel, aztán kimegy a kis ajtón. Visszaroskadok a székbe és egy pár percig csak bámulok magam elé. Jó rég találkoztam így Louissal. Fel sem tűnt, mennyire hiányzik néhány ilyen pillanat. De ha Lout behívták, akkor ez azt jelenti, hogy Zayn végzett? Örülök, hogy felhív, hogy megkérdezze, nem kell-e értem elugrani... sóhajtva állok fel és sétálok oda a kis pulthoz. Unottan fizetek és még az sem érdekel, mennyi borravalót ad magának a pincérsrác. Megköszönöm a kiszolgálást, aztán kilépek a kissé szeles időbe. A sálamat megigazítom a nyakamon, nehogy kilátszódjon valahol a sebem. Azt hiszem, pár ember megbámulna... Az első taxit leintem és szinte még be sem ülök, máris darálom a címet. Azt, ahol dolgozom. Azt, ahol lakom. Azt, ahol a barátaim laknak. Unottan nézek ki az ablakon, az agyamat egyszerűen kikapcsolom. Lehet Lounak igaza van, már azt sem tudom, milyen bulizni... Észbe vésem, hogy valamikor elmenjek szórakozni... valakikkel. Pár köhintés és realizálom, hogy a sofőr akar jelezni, hogy megjöttünk. Átadom a készpénzt neki, ismét egy kisebb borravalóval. Ma ilyen jókedvű vagyok mindenkivel... Kiszállok és becsapom magam után az ajtót. Zsebre rakom kezeimet a szél miatt és úgy sétálok lefelé a koszos, szürke, egyszerű betonjárdán. Annyiszor jártam itt, tényleg olyan, mintha haza jönnék. Befordulok a nagykapun és szemöldök ráncolva nézem a piros terepjárót. Van piros terepjárónk? Benék úgy tűnik végre újítanak. Ráfér a helyre. Megtorpanok és egy pillanat alatt mérem végig az egész teret. Hol a két melák az ajtó elől? Benyitok és magam után az ajtót is visszacsukom. Ugyan olyan csend van van itt bent, mint szokott. Pár lövés hang a gyakorló pályáról. Ütés hangok az edzőteremből... Hát, kinek mi a csönd. Szólnom kell Bennek, hogy rossz a védelem... Nem léphetnek le csak úgy az ajtó elől, ha nincs váltás! Azért figyelni kéne erre, főleg ilyen... időkben... kéne... figyelnünk erre. És mi figyelünk is. Kezeimet kihúzom a zsebemből, telefonomat előkapom. Tárcsázom Zaynt. Párat csörög és már fel is veszi.
- Hali - köszön bele egyszerűen.
- Merre vagy? - kérdem normális hangon, ahogy lassan lépkedem tovább, figyelve a zajokra. Talán a lövés nem gyakorlás... talán az ütéshangok nem az edzőteremből jönnek.
- Mi az? Most már ezt is számon fogjuk kérni egymáson? - röhög fel, mire veszek egy mély levegőt.
- Nincsenek őrök a főhadiszállás előtt. Piros terepjáró viszont van. Szerintem megtámadtak minket - motyogom most már halkabban, ahogy végigtapogatom a bokámat és a derekamat. De nem... nincs nálam fegyver.
- Mi? - akad meg egy másodpercre és hangja máris nem gúnyos.
- Kint vagy, vagy itt bent? Csak erre vagyok kíváncsi - suttogom neki halkan, ahogy továbblépkedem az üres folyosókon.
- Kint, beugrottam... egy bárba - nyögi ki nehezen.
- Jó, nem érdekel. Kétlem, hogy csajoznál - röhögök fel abszurdan. - Azért ne hidd el, hogy minden bizalmam oda és számon kérés miatt hívlak fel - hördülök fel kissé megalázva. Azért na... nem ilyen vagyok.
- Megbeszéljük - sóhajt fel. - Indulok. Ne ölesd meg magad, ha lehet. Szeretlek, Babe - hadarja el.
- Én is - sóhajtok fel és ezzel ki is nyomom. Zsebembe süllyesztem vissza a telefont és befordulok a következő sarkon. Fogaim összeszorítom, ahogy meglátok egy hullát. Csak úgy egy hulla a folyóson, persze. Nem kell gyanakodni... karjaimat megfeszítem és ugrásra készen állok. Ha kellene... vagy lenne még oka, hogy ugorjak. Egyre gyorsabb léptekkel haladok, egészen az irodáig. Hallgatózok pár percet, majd lassan kinyitom az ajtót, a beszédfoszlányok miatt. Szemem elkerekedik, ahogy meglátom Davet a földön ülve, amint erősen lehunyt szemekkel liheg. És az előtte álló faszfej szerintem erősen rátesz egy lapáttal az okára, hogy mi baja lehet Davenek. Körbenézek, nincs itt bent más. Kivéve Dave laptopjai. Két lépéssel termek a férfi mögött és töröm ki a nyakát, mielőtt realizálhatná, mi történik vele. Oldalra dobom a testet és elkerekedett szemekkel nézek le Davere, akinek a térde vérzik...
- Hadarj - kérem lehajolva hozzá.
- Térden lőtt a buzi, hogy köpjek - szűri ki fogai között. A pánik majdnem elhatalmasodik rajtam, de visszatartom. Övemet kihúzom a gatyámból, áthúzom a combja alatt, aztán erősen rákötöm.
- Tovább - kérem őt sürgetően, ahogy felhúzom a földről. Látom, ahogy a saját nyelvébe harap, hogy ne ordítson fel a fájdalomra. Elvonszolom az iroda végében lévő falhoz. - Támaszkodj meg! - kérem őt esdekelve, mire neki dől a falnak. Leguggolok és a szegélyen végighúzom a kezemet. Egyik részen benyomódik és egy kis rész feltárul.
- Megtámadtak minket, gondolom én. Mindenki kirohant, én meg igyekeztem innen bentről segíteni - nyögi ki, ahogy beültetem a kis pánikszobába.
- Meghalt valaki? - kérdem meg, bár félek a választól. Odafutok a laptopjaihoz és beadom neki mindet.
- Azt hiszem nem. De azt tudom, hogy Stant eltalálták. Azt hiszem. Dervishről nem tudok semmit. Ben és Luke az embereket igyekezett menteni. Zoe hátba támadja a bejövőket, Stannel együtt - hadarja el még.
- Maradj itt, nyomd be a piros gombot, ha becsukom ezt - mutatok a feje mellett lévő kis piros gombra. - Azzal lezárod és kívülről nem tudnak bejutni. A kékkel látod fent a kamerákat. A sárga a telefonnak van. De azt megoldod. Tarts ki - nyögöm neki és becsukom a "falat". Ismét olyan, mintha semmi sem történt volna. Fájó szívvel nézek végig a tömérdeknyi fegyveren, ami a falón lóg, tudva... egyikben sincs töltény. Kisietek. Előre haladok, a hangok irányába. Figyelek mindenhova és imádkozom, hogy Zayn ideérjen. Lassítok lépteimen, ahogy a hangok erősödnek. Nem, ez határozottan nem gyakorlás. Felnyögök, ahogy fentről letarol valami... vagy valaki. Elterülök a hideg földön. Kezemet két másodperc alatt csavarja hátra a támadóm. Lábaimat nehezen, de magam alá húzom. Oldalra fordulok, több nem telik tőlem a nagy súly miatt. Felnyögök, ahogy végre lekerül rólam. Előre szökkenek, hátha feltudok állni, de lábamat megfogja és visszahúzza. Oda nézek, az arcába rúgok. Fogalmam sincs ki ez, nem ismerem. Ismét felállok. Veszek egy mély levegőt, ahogy megállok és várok arra, hogy felálljon és támadjon. Mosolya nem tetszik... hátra fordulok és épp, hogy orron ütöm könyökkel a felém közeledőt. És akkor a mögöttem lévő a kezemet megint hátra csavarja. Bassza már meg! Előre rúgok a második férfi felé. Látom, hogy mögötte a sarkon egy újabb alak fordul be. És sajnálatomra nem ismerem, őt sem... Látom, hogy valamit motyog, ahogy füléhez ér. Szóval adóvevő? Fészkelődni próbálok és máris megbánom, hogy nem tudok egy olyan mozdulatot sem, hogy ebből a pozícióból ki tudnék szabadulni. Megindul felém mind a kettő, tippem szerint a lábamat akarhatják lefogni. Oké... nyugalom. Akkor legalább nem megölni akarnak! Amint ideérnek, majd szépen hátra lököm magam az ő segítségükkel. Testemet elengedem, szinte elkezdek kicsúszni a fickó karjai közül. Egy rögtön mögénk lép pluszba, hogy megtartson. A másik rám vigyorog. Közelebb lép, lábaimmal jobban hátrább lépek, és engedik, hogy hátrább lépjek, mivel újra megtartom a testemet. A férfi gyorsabban lép közelebb. Elrugaszkodom a földtől, állát megrúgom és a vállára rúgva felülről lendületet veszek, hogy még hátrább forduljak. Karjaimat elengedik, ahogy az övüké is így csavarodik ki. Hátrafelé hátamra esek. Hátrább csúszok rögtön és már futni is akarok. Megfordulok és egy testnek ütközök. Masszív testnek. Azzal a lendülettel huppanok vissza a fenekemre. Hol van most az a kibaszott király botom, a végén a késemmel?! Végignézek a hústornyon és elfintorodom. - Meg is beszélhetnénk, nem? - kérdem hátrafordulva, ahogy lassan felállok. Nem szólnak semmit, én pedig tudom, hogy ezt nem fogjuk megbeszélni... Egyszerre indulnak meg, nekem pedig fogalmam sincs, mit csináljak. Az első ütés elől elhajolok, de a második már hasba talál. Térdre rogyok a fájdalomtól. Hány pecsétgyűrű van ezen?! Majd megszámolom a nyomait a hasamon... Bassza meg! Észbe kapva kirúgom az egyik lábát és a lyukon át igyekszem ismét menekülni. Igen, menekülni, mert egyszerre négy ilyen melákkal nem bírok el! Ismét csak a földet fejelem le, ahogy valamelyik visszaránt. Az egyik megint rám ül és érzem, hogy ketten igyekeznek lefogni a kezeimet, ketten pedig a lábaimat. Hiába igyekszem kiszabadulni, hiába vetek be mindent, túl nagydarabok. Érzem, amint kötelek kerülnek a végtagjaimra. Fogaimat összeszorítom és most éppen úgy vagyok vele, hogy inkább öljenek meg, mint hogy megint elvigyenek egy kibaszott koszos szobába. Lábaimat megpróbálom szétnyitni, de túl erősen fogják, viszont a kötél meglazul. Behajlítom a térdem és érzem, hogy valakit hátba rúgok.
- Hagyd már abba! - mordul fel valamelyik. Érzem, hogy a hátamon ülő hátrafordul, hogy megnézze a lábamat, amivel kapálózok és most megint hátra rúgom. Érzem, amint megfogja az egyik lábfejemet... aztán erősen csavar rajta, én pedig felordítok a fájdalomtól. Valami rongyot nyomnak a számba, de az ordításomat így sem igazán nyomja el. Csak kissé tompítja. Ahogy kificamított... vagy eltört lábamat erősen összekötözik... túlságosan is fáj. Ráharapok a rongyra és szemeimet összeszorítom. Aztán zsák a fejemre és érzem, hogy felemelnek és már meg is indulnak velem. Az egyik faszi a bokáimnál fog engem és a testemet akaratlanul is rángatom, már csak a kibaszott nagy fájdalom miatt is. Egyszerűen bedobnak egy kocsiba... és azt hiszem, ez a terepjáró. Nyöszörögve fordulok a hátamra és igyekszem nem éppen természetes pózban lévő bokámat kímélni. A másik lábamat kissé jobban hozzányomom, hogy a kötél ne szorítsa legalább. Morgás mellőlem, mire elhallgatok, de lihegésem így is hallatszik azért. Krákogás, káromkodás, morgás, aztán köpés hangja.
- Jade? - kérdi valaki suttogva, én pedig remegve kifújom a levegőt. Elmorgok egy igent Luke hangjára, de nem tudom kiköpni a rongyot a számból. - Nyugi, ebből is kimászunk... mint mindenből - sóhajt fel elkínzottan. Érzem, hogy közelebb kecmereg hozzám és ahogy felkarja az enyémhez ér, elönt a nyugodtság. - Akármi is lesz, én is ott leszek valahol, oké? Kijutunk, nyugi. De ha tudsz, menekülj! Később gyere inkább vissza értem. Maradj nyugodt ott. Ne pánikolj be, akárhova is visznek minket. Kifognak hozni a többiek. Hacsak mi nem jutunk ki előbb - hadarja el nekem halkan. Megint elmorgok az anyagon keresztül egy igen-t, hogy tudja, értettem. - Kijutunk, ígérem... - súgja halkan. De az ő hangja is túlságosan megviselt ahhoz, hogy úgy érezzem, biztosra kijutunk. De hát... sok szarságon túl vagyunk. És azt hiszem, a csapatunkban én vezetem a rekordot, hogy hányszor raboskodtam... Ha annyi helyről kijutottam, ez is meglesz. Nemde...?


Kukucs! Íme egy rész, mint írtam igyekeztem össze kaparni magamat. Szóval most ki is tudom rakni. Remélem tetszik, komit hagyjatok magatok után mindenképpen!:3 Iratkozzatok fel és pipáljatok, köszönöm a türelmet! Imádás van <3