Blog avagy egy apró próbálkozás

Kukuuucs! Tudom-tudom, új részt vártatok. Már írom:) Egyenlőre nem azt hozom, hanem a másik blogomat. Ott aktívabb vagyok (azt hiszem már mind tudjuk miért). Sokaktól megkaptam, hogy elkezdték, és abba is hagyták az olvasását. És mikor ismét elkezdték, már tetszett nekik. Csak annyit kérek, hogy olvassátok el mondjuk a tizedik vagy ötödik részig az egész storyt, és ha akkor sem jön be, megértem:) KATT IDE <- ez oda dob arra a blogomra.
Aki esetleg nem érzi a késztetést, hogy elolvassa, ide másolnék alább egy nagyon tömör blogajánlót amit szintén Klau csinált nekem:) Csak ennyi lenne most, illetve kérném azokat, akik olvassák azt a blogomat is, hogy kommentbe biztassák a többieket, hogy annyira nem förtelmes, mint látszik:D Imádás van! A résszel pedig igyekszem:)

Prológus

- Ha ő vissza költözik, én el költözöm. Megmondtam neked aznap mikor kiléptünk a ház ajtaján. Ha vissza fogadod, elmegyek... - írom le neki, míg beharapom alsó ajkamat.
- Már pedig vissza fog hozzám költözni! - írja le, mire szemeimet lehunyom és remegve kifújom a levegőt. Nem mindenki való anyának... Bezárom a chatablakot és tovább meredek a gépre. Nincs miről beszélnünk többé, úgy érzem. Az éltem eléggé elbaszodott. És hogy mindezt mikor?! Óh, röpke tizenkét évvel a születésem előtt.
- Jay vissza költözik - fordulok hátra, mire apám szemei elnyílnak. Felállok, mikor a kopogás ketté szakítja a dermedt csöndet. Nagyot nyelek és lelkiekben készítem magam arra, hogy mi lesz, mikor kinyitom az ajtót. Légy erős Zoe. Kell neki hogy erős légy. Az ajtót kinyitom és Lilith rám néz könnyes szemeivel és látom, hogy próbálja tartani magát. Szomorúan rá mosolygok, majd felzokog, én pedig behúzom, majd átölelem remegő testét. Megilletődve ölelem, tovább mikor nyakamba temeti az arcát. Soha nem szoktam hozzá az ilyen kitörésekhez, ő is mindig rideg szokott lenni. Persze testvérek vagyunk, de kevés olyan alkalom volt mikor zokogva ölelt volna magához. Fordítok rajta, és könnyedén veszem le válláról a táskát. Lábammal rugóm be az ajtót és így kezdem simogatni a hátát.

2. rész

-Kate leküldött boltba- morogja Li míg felkapaszkodik hozzám- lejössz velem?- kérdi fintorogva mire rögtön bólintok. Szar környék, nem hagyom hogy egyedül mászkáljon Lilith. Ő nem olyan mint én, ő törékeny, ő nem verekszik, ő csak aláz hidegvérrel. Féltettem mindig is a huszonkét éves nővéremet de most csak még jobban féltem. Hisz én hallottam minden fenyegetést amit Jay ordított. Nem értem hogy felejtheti el mindezt Anya- Úgy érzem rosszba leszünk még ezzel a nővel- sóhajt fel Li magára húzva a cipőt.
-Már most rosszba vagyok vele- nevetek rá halkan.
-Léptünk!- kiálltja el magát Li majd kilépünk a lépcsőházba. Látszik hogy gettó, teljesen lelakott, szemetes és piszkos. Kilépünk az útra és a kis csoportok máris megbámulnak minket az utcákon. Bárki aki felénk néz rögtön szemkontaktust teremtek és megvárom míg elfordítják a tekintetüket. Visszahúzódó és csendes vagyok, de a nővéremet senki nem baszogathatja majd. Márpedig ezen a környéken mindenki baszogatnak, gyengén vagy durván de baszogatnak. Előre is kíváncsi leszek milyen szar helyzetekből kell kihúznom majd a seggem. A kérdés a következő, melyik banda a legerősebb? Ki a helyi fasza gyerek akinél be kell vágódnom vagy le kell aláznom hogy meglegyen a tekintélyem csak hogy Lilithez hozzá se merjenek szólni. De még rá nézni se merjenek...

4. rész

Mély levegőt veszek majd beírom a keresőbe azt hogy Omegle. Rögtön kiad egy csomó találatot mire rá megyek az elsőre. Két lehetőséget ad. Szöveges beszélgetés vagy webkamerás, már most jobb mint chatroulette. Megtekintem magam a tükörben majd megigazítom a hajamat és végül az órára nézek. Este tíz van...én meg unatkozom. Mély levegőt veszek majd rá kattintok a kék gombra. Alul rögtön megjelenik az én képem míg felül egy csajé. Rám néz, elfintorodik és már el is tűnik a képe.
-Ribanc- morgom az orrom alatt míg a next gombocskára megyek.
-Szia gyönyörű- jön rögtön az üzi egy harmincas éveiben járó férfitől. Szemem kikerekedik és most én lépek tovább. Duplán klikkelek hogy rögtön ki adjon valaki mást is és ne csak megállítsa a csevejt. Egy kattintással kilépek a beszélgető partnerrel folytatott csevegésből és minden kapcsolat megszűnik, a második kattintásra bedob nekem egy új embert.
-Hello- írom le a kis köszönésemet- Camod van?- kérdem míg értetlenül nézem a fekete képernyőt. Kamerája az van. Alsó gatyája? Az nincs. Fejemet megrázom és tovább klikkelek. Kezd tele lenni a faszom, bár ezen az oldalon nem nagyon van más csak fasz. Rosszabb mint valami szexchat. Vagyis körülbelül ez pont az, csak még kamera is van. Rá nézek az órára ami már tizenegyet mutat. Feltekintek a képernyőre ahol ismét egy mosolygós srácot látok, ádámkosztümben. A kamomat kikapcsolom így már az enyém is csak egy fekete kocka.
-Ezt nem mutogatnám- írom le neki még mérgesen majd klikkelek. Nekem elég volt ennyi mára! Ez az oldal szar...újabb fekete kocka. Na ne...duplán klikkeltem! Felsóhajtok míg szememet megforgatom. Taps Zoe, hiszen csak nekem nehéz megtanlni mi is a különbség egy és kettő között.
-Ahoy- írom le unottan. Ez lesz ma már az utolsó, és ennyi. De tényleg. Én ezt már nem bírom ami ezen az oldalon megy, ennél még a chatroulette is esztétikusabb.
-Hello:)- kapom a választ mire szemöldököm felszalad. Nem igazán szoktak itt köszönni.
-Mizu?- pötyögőm le lassan a karaktereket.
-Unalom:/ Arra?- válaszol rögtön gyorsan mire még inkább elcsodálkozom.
-Úgyszintén.
-Hogy hívnak? Kamod van?:3- jön az újabb üzi mire elfintorodom. Tuti fasz lesz.
-Zoe, és van- írom neki kelletlenül.
-És miért nem kapcsolod be?:D
-Így előbb túl lépnek a faszverősök- írom le neki felnevetve kissé.
-Oké, ez jogos érv...:/- kapom rögtön a választ.
-Kapcsold be a kamod- kérem alsó ajakamat rágcsálva. Könyörgöm ne legyen fasz...ne legyen fasz...
-Előbb te- olvasom el az üzijét mire szememet megforgatóm.
-Én kértem előbb- írom le neki nevetve.
-Én kérdeztem előbb!:P- mérgesen fújom ki a levegőt az orromon válasza láttán.
-Ez így sokáig fog tartani- pötyögőm le neki. Tuti fasz lesz.
-Na jó, akkor óra tizenháromkor mindketten egyszerre?:D- az órára pillatok amin most óra tizenegy van.
-Okés- írom a válaszomat mikor tizenkettőre vált. A kurzort a kis kockámhoz viszem és a kamerám bekapcsoló gombja felé. Tizenhárom. Megnyomom mire ő is feltűnik.
-Egyébként, Zain vagyok- olvasom el rögtön az üzijét. Rám mosolyog, míg int nekem a kamerán keresztül mire én is kissé kábán intek neki egy félszeg mosoly kíséretében.
Nagyon uralkodnom kell magamon hogy ne tátsam el a számat. Nem fasz, határozottan nem fasz...

6. rész

Érzem hogy telefonom rezegni kezd mire magam elé emelem.
-Jó reggelt cica:3- fejemet lehajtva mosolyodom el míg hajamba túrok és át dobom azt bal oldalamra csak hogy takarjon a lányok elől.
-Neked is, bár nem mondanám az enyémet éppen jónak...:D- alapvetően nem mondanám senkinek sem hogy bajom van de ő más. Tudom hogy ő felfog vidítani. Már ha van rá ideje.
-Karma! Amiért nem vetted le te is a pólódat tegnap este. Mondtam én hogy a sors elintéz emiatt:3- szememet megforgatóm míg veszek egy mély levegőt. Minden kamozásnál elérem hogy levegye a pólóját, sőt egy hete már automatikusan dobja le magáról mikor bekapcsolj a kamját. Egy hónapja minden áldott nap beszélünk és szinte minden nap kamozunk. Rutinná vált számomra hogy ha haza érek akkor leülök a gép elé és már hívom is őt vagy ő engem skypon. És minden sejtésem beigazolódott, java részt legalábbis. Sérült személyiség. De ő is megmondta, én is az vagyok. Bár nem is tagadom hogy nem lennék az, tudom hogy elég sok mentális problémám van. Ő volt az első akinek elmondtam anyámat és ő kapott idegrohamot mind attól ami történt. Majd közölte velem hogy muszáj megölelnie engem, találkozunk kell.

11. rész

- Önmagaddal mész szembe, jó hogy félelmetes és nehéz. Egyetlen szabály van az ősidőktől kezdve, életben maradni. Egy beléd ivódott, több ezer éves ösztönt kell legyőznöd, hogy megtedd - hadarom neki egyre inkább belemerülve a témába. Félő, hogy ez a beszélgetés túl nagy lesz. Olyan ez, mint a mindent eldöntő párbaj. Kitudom-e húzni végleg a gödörből, vagy sem. És én ki akarom, mindenkinél jobban.
- Legyőztem már Zoe - feleli keserves hangon.
- De itt vagy - súgom halkan.
- Köszönd Dannynek - hunyja le a szemeit, míg arcára kiül egy szomorú mosoly.
- Most, ebben a pillanatban, megtennéd? - kérdem kíváncsian, mire szemei kipattannak.
- Nem, mert látnád - rázza meg a fejét határozottan.
- Csak mert látnám? - kérdem szomorúan, mire rám néz még, ha csak kamerán keresztül is.
- Csalódnál, azt pedig nem akarom. Így is eleget csalódtál - rázza meg a fejét össze szorított ajkakkal.
- Én... - nem folytatom a mondatomat, nem tudnék mit mondani - Te tényleg azt hiszed, hogy az lenne az első érzelmem, hogy csalódott lennék? Te hülye vagy Malik! - hördülök fel sértetten.
- Miért? - kérdi értetlenül.
- Aggódnék, bűntudatom lenne, szomorú lennék én csak... én nem akarom, hogy így lásd az életet - rázom meg a fejemet. Ez annyira rossz érzés, tudni, hogy itt van ő, előtte az élet. Minden szempontból és... ő nem akarja. Ő boldogtalan így és ő inkább... inkább lenne öngyilkos.
- Édes - mosolyodik el.
- Zayn, mit szólnál, ha holnap megkapnád a hírt hogy este öngyilkos lettem? - kérdem mérgesen, mire megdermed és rám néz... Félve.
- Te nem - rázza meg a fejét, mire értetlenül felvonom a szemöldökömet - Te nem tennéd meg. Túl... erős vagy ahhoz. Ez csak a gyengék módszere. De te Zoe Fable - nevet fel keserűen - Te ehhez túl erős vagy. Nem tennéd meg, már csak azért sem, mert tudod, hogy mások is vannak, akik megtennék. És nem akarod hagyni, oda lenne minden, amiről eddig beszéltél. Te túl jó vagy egy ilyen mocskos dologhoz - mosolyog rám... Büszkén? Talán...
- Érdekes elképzelés, de ha megkapnád a hírt? Mégis... - kérdem hunyorítva csak, hogy jobban koncentráljak az arcára.
- Verekednék, aztán elmennék oda ahol vagy. Aztán magamat okolnám, vissza fordulnék. Még szarabbul érezném magamat, aztán végül ordítanék veled, majd a bocsánatodért esedeznék és féltenélek. Jobban, mint valaha, egy szabad lépésed nem lenne nélkülem - nevet fel harsányan, mintha nem is a képzeletbeli öngyilkosságomról beszélnénk. Mintha mindennapi témákat vennénk elő.
- Édes - utánzóm le a szót, mintha csak ő mondaná, mire felnevet.
- Ugyan már, mindenki sokra tartja az életét, de minek? Ez csak...
- Mert az életed vagy te magad. Bármit megtehetsz. Tény, hogy korlátozott körülmények között lévén a társadalom fejlődésének, de bármit megtehetsz. Ha ölni akarsz, ölsz. Ha teremteni akarsz, teremtesz, ha...
- Ha öngyilkos akarok lenni, öngyilkos leszek - villant rám egy fintort, majd hasra fordul, én pedig megszemlélem pár pillanatig a szálkás felsőtestét.
- A halál vissza vonhatatlan és végleges. Egy halott már nem tud változtatni semmin, egy halottam nem történik semmi érdekes - mordulok fel, szinte sértve érezvén magamat.
- Fáj beismerni, de ott a pont - nevet fel.

12. rész

- Vacsora van! - jön be az ajtón Trisha, majd meglát engem és a szájához kapja a kezét - Gyerünk lefele! - mondja sürgetően, mire Zayn villant felém egy fintor és már nyúl is a laptop felé, hogy lehajtsa, mikor az anyja rá szól - Hagyd, csak menj! - rántja el onnan, mire látom, hogy Zayn össze zavarodik de Safaa rá ugrik Wali pedig kifele kezdi rángatni. Trisha pár percig áll Zayn ajtajában, majd felém fordul - Fogalmad sincs mit tettél a fiamért és a családomért. Én... a minap kivittem a szemetet és láttam benne egy össze tépett és égetett papírt - mondja hadarva, mire értetlenül nézek rá, kissé félve - És én kivettem, hiszen a gyerekeim nem szoktak ilyeneket csinálni a papírral. Amúgy is tudni akartam melyik jutott gyufához vagy öngyújtóhoz és... - egyszerűen elsírja magát és tenyereibe temeti az arcát.
- Ne haragudj, de nem értem - felelem félve, mire feltekint rám könnytől csillogó szemeivel és kissé elfolyt sminkjével.
- Zainé volt a papír... az ő búcsú levele volt. Annyira köszönöm Zoe! Fogalmad sincs milyen érzés volt olvasni azt a levelet, ahol bocsánatot kér mindenkitől és...- zokog fel keservesen, mire nagyot nyelek és elhűlve eresztem le a vállaimat. Majdnem öngyilkos lett... Zayn...jó ég... Kezemet szám elé viszem lassan és megdörzsölöm a fejemet, mintha ezzel kimenne minden kétség belőlem. Mintha elfelejthetném, hogy egy hajszál választott el attól, hogy elveszítsem Zaynt - Tudom, hogy már tárgytalan úgymond, de szeretném a levélben kérteket teljesíteni és az anyai szívemnek is engedelmeskedni. Azt is írta a levélben mindazok mellett, hogy sajnálja, hogy köszönjük meg neked, hogy eddig itt maradt. Sokat segítettél neki, de nem akarta, hogy esetleg te zuhanj a mélybe... Köszönöm neked hogy éltetted, és köszönöm, hogy megmentetted. Mert megmentetted a fiamat! Ha bármi kérésed lenne felém, nyugodtan írj vagy, ha beszélni akarsz! Elmondhatatlanul hálá...
- Szerintem elég lesz Anyu, érti - szólal meg bátortalanul Zayn, mire a laptopomra kapom a fejemet és meglátom, hogy az ajtóban áll. Gyorsa törlöm meg a szemeimet, nem igazán szeretek sírni.
- Inkább öleld meg te idióta - mondom szipogva egy aprót, mire félszegen elmosolyodik és átkarolja a síró anyját.
- Ne haragudj - hallom meg tompán Zayn hangját.
- Szeretlek! - szorítja jobban magához Zaynt, mire elmosolyodom. Édesek... - Lent megvárunk, nyugodtan... uhm... lent megvárunk - legyint mély levegőt véve, majd szemeit törölgetve elhagyja a szobát.
- Melyik napra tervezted? - kérdem halkan rá nézve.
- Ne haragudj, soha nem akartalak megsiratni - mondja fészkelődve, szomorúan, míg engem bámul.
- Melyik napra? - kérdem újra szomorúan.
- Arra mikor elég bátor leszek, de miután... beszéltünk és ígéretet tettem képtelen voltam ránézni a gyógyszerekre, pengére... kötélre… - morogja halkan mire szemeimet hitetlenkedve lehunyom. Kötél... penge... gyógyszer... Mély levegőt veszek, majd mosolyogva felnézek rá.
- Köszönöm, hogy megtartottad az ígéretedet - bólintok kimerülve érezvén magamat... túl sok volt nekem ez az információ.
- Tartsd be te is - rántja meg a vállát szomorúan.

13. rész

- Haver, ő egy lány - mordul rá tippen szerint a második legidősebb.
- Gyűlöli a nőket az anyja miatt, szívesen megütne - felelem halkan míg őt nézem - az igazság kegyetlen de jobb beismerni mint elhallgatni. Nemde? - fintorodom el. Bármi is lesz, ezután átértékel mindent. És egy kis szerencsével még viheti is valamire. Többre mint egy drogos utcakölyök. Félre löki a két gyereket nekem pedig megragadja a felkaromat és ránt rajtam egyet.
- Azt hiszed okos vagy?! - ordít rám mire rezzenéstelenül nézek rá.
- Azt hiszed nagy és félelmetes vagy? Szánalmas vagy - szűröm a fogaim között. Sokan azt hiszik a pszichológiában kedvesnek és megértőnek kell lenni. Pedig ez nem igaz. Mi értelme ha elmennek hozzád és te is kegyes hazugságokat mondasz? Ő tényleg azt hiszi hogy hatalma van. És meg fogják ölni, ha ezt csinálja sokáig. Kézfeje csattan arcomon mire arcom elfordul az ütés erejétől és felnyögök. Légzésem gyorsul míg meredten bámulom az aszfaltot.
- Velem nem packázhat egy ilyen kis kurva mint te! - ordít a képembe de addigra már a többiek hátrább rántják rémültem. Érzem amint elkezdek remegni... a sok szabályom közül egy megsemmisült. Soha nem üthet meg senki többé. Lassan indulok meg apámék háza felé és újra átváltok futásba.

16. rész

- Ott van Zayn! - szólal meg halkan Chris, mire arra kapom a tekintetem és meglátom fekete szempárját. Nagyot nyelek és egy pillanatra elfeledem, hogy Ashton mindjárt eltöri a karomat.
- Ki? - kérdi értetlenül, míg ő is elnéz abba az irányba, ahova én. Szorítása enyhül, én pedig kitépem karomat a kezéből.
- Valamikor találkozunk - vetem hátra nemtörődő stílusban, míg megindulok Zayn felé. Ahogy lépkedem, a haragom úgy száll el.. ő ott... magasabb, mint hittem... Fekete halász gatyája kétségkívül jól áll neki. Fekete-piros kockás ingét pedig legszívesebben leszedném róla... a gondolatra az ajkamba harapok, majd megállók vele szemben. Köztünk az állatkert rácsa, ő pedig csak néz engem, én pedig őt. Barna, csoki szerű szemei végig futnak rajtam. Fekete haját kissé megmozgatja a szellő. Zsebre dugott, izmos karját most előhúzza és átnyújt nekem egy apró cetlit. Míg felvont szemöldökkel érte nyúlok, kezünk össze ér, engem pedig kiráz a hideg. Nem szólók semmit, kétlem, hogy menne anélkül, hogy hangom elcsuklana. Kihajtogatóm a kis papír lapot és meglátom benne az apró kis szavacskát: "Kukucs". Felnevetek, hiszen sokszor köszöntem neki így. Ő ezt mindig édesnek találta, a végén pedig már ő is sokszor így köszönt nekem. A táskámba nyúlva előveszek egy régi buszjegyet és a falnál írni kezdek egy tollal. "Kukucs". Oda adom neki, ám azt a lapocska darabot, amit ő adott, már el is süllyesztem a táskámban, egy biztonságos részen. Leül a rács elé és elővesz egy egész lapot. Követem a példáját és én is leülök. A térdünk össze ér, még így, a rácsokon keresztül is. A lapot ketté tépi és nekem adja az egyik felét, amit el is fogadok. Rögtön rá pedig egy újabb fecnit nyom a kezembe egy féloldalas mosollyal; "Elképesztően gyönyörű vagy". Érzem, amint arcom lángba borul és zavartan köhögni kezdek, csak, hogy eltakarhassam magamat. Remegő kezekkel tűröm el a hajamat, hogy ne lógjon az arcomba, majd írni kezdek... próbálok. Az izgalomtól túlságosan remeg a kezem. Végül letépem a papír darabkát és oda nyújtom neki a következő kis üzenettel; "Édes vagy, köszönöm <3". Alsó ajkát beharapja és rám kacsint, mire mindketten felnevetünk. A hangja kissé más, mint a gépen, vagy a telefonban, de sokkalta kellemesebb. Már most félek, hogy többet nem hallom ezt a hangot és hogy el fogom felejteni... utálom az emlékezetemet már most, hogy meg fog halványulni ez az emlék... amit még át sem éltem igazán.
- Menj el! - feleli hidegen Zayn, mire szemöldökömet össze ráncolom. Most hallom élőben először a hangját úgy igazán... és az az első mondanivalója hogy menjek el? - Addig tegyél hátrább három lépést, amíg nem megyek be és töröm el pár csontodat! - néz mögém újra, elsötétülő szemekkel. Óh... lehet nem is engem küld el... Hangjától kiráz a hideg, szememet nem tudom levenni megfeszülő állkapcsáról és kezéről, ami ökölbe szorul. - Komolyan mondom, őt is megkérdezheted, hogy képes vagyok-e megtenni! - int felém lágyan, mire most már hátra nézek. Szembe találom magamat Ashton mérges tekintetével, én pedig előrébb mozdulok... mintha Zayn megvédhetne.
- Zoe...
- Haver - sóhajt fel Zayn, míg feláll. Én is rögtön felállok és zavarta nézek a két srácra.
- Ki ez? - kérdi Ashton fájdalmas arckifejezéssel, mire Zaynra nézek.
- Zayn - szólalok meg előtte most először. Arcvonásai meglágyulnak, rám mosolyog. Tekintete újra Ashtonon van és végig méri a srácot.
- Menj! - feleli neki újra. Bólintok hozzá, azt akarom, hogy elmenjen. Mérgesen morog valamit, majd megfordul és elvágtat. - Meg fogom még verni! - állapítja meg Zayn, míg a távolodó alakját nézi. Elfintorodom, nem akarom, hogy ez legyen a témánk.
- Nem akarom, hogy verekedj! - nyögöm ki és érzem, hogy ismét elpirulok... ennél szánalmasabb dolgot nem is tudtam volna mondani!
- Tudom - nevet fel harsányan - Meg akarlak ölelni! Gyere ki! - néz rám kétségbe esetten.
- Itt bent van a gyülekező, ha kimegyek, nem tudok vissza menni! - eresztem le a vállaimat szomorúan. Kétlem, hogy ő jobban várna arra, hogy megöleljen, mint én.
- Most jön a Zoe pszichológia. Muszáj megöleljelek! Bekérőzöm, vagy fasz tudja! - mordul fel és megindul a pénztár felé. Karba tett kézzel, mosolyogva figyelem őt, amíg a biztonsági őrt győzködi és rám mutogat.

19. rész

- Ez az egyik kedvenc számod! - röhög fel Veron és tökéletesen hallom a hangját. Remekül van kialakítva a tér.
- I need to move a I need to fight, I need to lose myself tonight!
Mozdulnom kell, Harcolnom kell, El kell veszítenem magam ma este - nevetek fel Zaynre gondolva. Ő küldte ezt a zenét.
- Hogy mindened a körül a srác körül forog! - mordul fel Veron, míg kissé félve lépked mögöttem. Ám engem elkap egy igazán dühítő, de megnyugtató érzés. De nem, még magamban sem merem kimondani! Ez ő... ezt tuti ő! Ők a csapat... nem....
- Most szopatsz, ugye?! - kérdem meg a mosolygós Zaynt ugyan olyan hanyag stílusban mellettem tartva a fegyvert, míg a hat idegen srácra nézek, akik füttyentenek egyet.
- Meglepetés! - lépked felém egy sunyi mosollyal. Ajkamra nyom egy puszit, de a figyelmeztető kiáltások, amik a haverjaitól jönnek, már nem jut el hozzá, mikor hasba lövöm. - Zoe! - förmed rám sértetten.
- Kint felhúzták, én vigyáznék vele! - nevet fel kínosan Veron, mikor elfutok mögötte. Jobb kanyar, bal kanyar. Lépcsőn fel, majd megállok. Új zene...tetszik. Zayn stílusa, ezek szerint sokat járnak ide. Nem volt nehéz nekik időpontot szerezni. De, hogy miért nem szólt róla! Viszont Veron szavai is eszembe jutnak... "mérgesen jött be ide". Ashton. Mit is képzel ő magáról?! Nekem jön, beszólogat?! És még lekezelően is akar velem bánni?! Talán hagynom kéne, hogy Zayn megverje...Zayn! Zaynt én fogom megverni! Fegyveremet két kézre fogom és halkan lépkedni kezdek. Megállok egy folyosó végén, hátamat a falnak vetem. A tükör velem szembe van. Látom, hogy jön egy sárga ellenfél. A fegyverek lézerrel működnek... Mély levegőt veszek, majd a tükörbe lövők. Úgy tűnik az elv gyakorlatban is működik, a srác meghal!




Nem csak 1D, azaz Zayn Malik rajongóknak ajánlom az oldalt! Mindenkinek érdemes benézni. Már csak azért is, mert olyan problémákkal küzdő fiatalokról szól, akik a saját környezetünkben is megtalálhatóak. Sőt! Maga az alap helyzet is előfordul az életben! Hihetetlenül jól megírt történet, ami igaz, hogy nem rózsaszín ködfelhőbe borul, de megtalálod benne a szerelmet, igaz ott vannak mellette a negatív érzelmek is. Csalódások, remények, és természetesen nem hiányozhatnak az élet nagy pofonjai sem. Eléggé komoly alaptéma, de nem nehéz olvasmány! Megtudhatod belőle azt is, hogy milyen jelekre figyelj valakinél, ha úgy gondolod, hogy baj van! Nem kicsi baj...
Olvass bele, ha felkeltettem az érdeklődésedet! Nálam ez a történet a favorit, pontosan azért, mert valósághű történéseket ír le, amik bár nem minden esetben a legkellemesebbek, de mégis könnyen olvasható formában, oly módon, hogy csak azt érzed: Még, még, még...

A történet bár jóval előrébb jár, úgy érzem megér egy próbát, köszönöm, hogyha elolvastad és szántál rám ennyi időt:) Imádás van! <3