Harmadik Évad: Huszonhetedik Rész

Fintorogva nézek fel a nagy épületre, az elején még csak titkolni való sincs... FBI... remek.

- Jöjjenek - szól ránk a férfi, míg megindul a lépcsőn felfelé.

- Várjunk már egy kicsit, haver! Ez nem úgy megy, hogy menjünk rögtön... több oka is van. Maffiózók vagyunk. Minden hitelességünket elveszítjük, ha oda belépünk és amúgy is, fél lábam van csak - hördül fel Dave, míg ő is bámulja a hatalmas épületet. Vajon mit hihetnek rólunk mások? Egy csapat eléggé tépett kinézetű fazon áll és bámulja az FBI épületét. Ahol persze Zayn Malik is ott van. Fejemet megrázom, majd elindulok felfelé a lépcsőn. Mindenki megindul, de Dave-nek azért segít Luke és Zayn is.

- Ugye minden nyilvános dolgot eltüntetnek rólunk? - kérdem halkan, mellé lépve.

- Mr. Malik miatt jobban, mint szükséges lenne - biccent nekem.

- Tegeződhetnénk, sokáig egymásba fogunk kapaszkodni - nézek vissza magam elé. Az undor minden egyes lépéssel jobban átjár. Soha az életbe nem jöttem volna ide. És tudom, hogy mindegyikünk így van ezzel. Tudom, hogy nem vállaltuk volna el, ha Stan élne. Akkor leszarnánk, mert akkor Zoe is leszarná.

- Oké - villant rám egy rideg mosolyt és még csak meg sem próbálom viszonozni. Kinyitja az ajtót, én pedig a hajamba túrva lépek be... elsőnek. Esküszöm, érzem, ahogy minden karrierem, amit felépítettem az alvilágban, az összedől. Árulók lettünk, bejöttünk segíteni. Ebből újabb bandaháborúk lesznek és ezt tudjuk mindannyian, de persze mi jó emberek vagyunk, önfeláldozók... csak éppen bűnözők. És amúgy önfeláldozók sem vagyunk. Ez is, mint érdek számunkra, Stan féle érdek. Na meg persze Dave fél lába. Vagyis a fél lábának a fele. A combja... szóval... baszki. A lényeg, hogy nem teljesen kellett levágni és a combja nagy része még... megvan. Ennyi kell. Kellően felcukkolom magam ezen ismét. Annyira kellően, hogy már nem érdekel, hol vagyok, csak öljek meg olyanokat, akik erről tehetnek.

- Rögtön ennyire bele? - kérdi morogva Dervish, mire fejemet kissé megrázom, ahogy felocsúdok.

- Mi? - kérdezek vissza reflexből, míg végigsimítok zavartan a nyakam vonalán.

- Kiképzés - néz rám Uriel, én pedig felsóhajtok.

- Miért kell kiképeznünk embereket? - kérdem értetlenül, míg bepréseljük magunkat a liftbe. Mindannyian...

- Mi képzünk ki titeket - néz rám értetlenül, mire olyan szinten hökkenek meg, hogy teljes testtel és eltátott szájjal felé fordulok. Ahogy mindenki a liftben. Az ajtó kinyílik a döbbent percek után, de mi nem mozdulunk, csak ő.

- Mármint, hogy minket? - nevet fel Luke elsőnek, kilépve idegesen.

- Igen - biccent nekünk a férfi, én pedig továbbra is hitetlenkedve meredek rá. A legjobbak vagyunk... mit akar ez kiképezni rajtunk?!

- A lófasznak is van ám vége - néz rá értetlenül Dave, amíg biceg mellettünk.

- A szabályok szerinti kiképzésen részt kell venniük, mive...

- Adja oda a legjobb emberét és még Dervish is leveri - mordul rá Zayn idegesen.

- Önök szabályokat állítanak fel, mi nem. Ezért vagyunk mi jobbak - magyarázza meg Luke, ahogy egyszerűen kitárja előttünk Uriel a kétszárnyú ajtót és meglátok egy jó kis edzőtermet. Vagyis, majdnem olyan. Oldalt edzeni lehet, középen meg a küzdősport.

- Tudod, miért élünk? - csap a vállára Ben, míg lazán belépdelünk a felszólítása nélkül. - Mert mi nem versenyzünk, nem azt tanuljuk, mi sportszerű. A túlélést tanítom - súgja halkan, majd megindul. Én pedig még csak nézek. Felfog törni bennem a feketeség... zsaruk. Nem tehetek róla.

- Ne próbáld megcáfolni - szólók rá halkan, ahogy Ben után szólna. - Higgy nekünk - közlöm vele egyszerűen és én is elsétálok mellette. A tekintetek végig követnek, de nem nézek rá senkire. Odasétálok Benékhez... frusztrálna, ha most szétválasztanának minket. A szőnyegen épp megy a küzdelem. Kemény. De nem hiszem, hogy ne tudnám leverni.

- Matt! - mordul fel Uriel, mire a két srác, aki verekedett lelépdel a szőnyegről és felsétál egy másik srác. Kopasz fején látszik, hogy amúgy barna lenne, csak borotválja. Mosolya kedves, eléggé nagydarab. Olyan, mintha kötött lenne, de jól tudom, hogy valószínűleg ő a legkeményebb. Barna szemei alatt karikák vannak, talán úgy, mint a mieink alatt. Nem állítom, hogy az ő munkájuk könnyű, de azt se, hogy a miénk az lenne.

- Nekem mindegy, tőlünk ki megy - vonja meg a vállát Ben.

- Választhatok? - kérdi Matt. Hangja mély, hideg... rázósan mély.

- Bárkit a kölykön kívül - szólók bele Dervish felé biccentve. Ő nem reagálja le, nem fintorodik el, nem hördül fel és rám sem pillant. Tudja, mik az esélyei. És nem akarom, hogy a legjobb ellen ő menjen.

- Nőt nem ütök meg - néz rám a srác, mire Zoe előrébb is lép és azzal a lendülettel húzza vissza Luke.

- Fekete szemes vagyok - vonom meg a vállam, ahogy rálépek a szivacsra.

- Mi? - kérdi rám pillantva értetlenül és kissé zavarban. Fejemet oldala biccentem, a leszarom érzés átjár... pislogok egyet és a cinikus énem, akit úgy emlegetnek mások, hogy tökéletes bérgyilkos, karöltve elhelyezkedik bennem az alap énemmel. Magyarán ők annyit láthatnak ebből, hogy a szemem sötétebb lett, szürke... Látom, hogy Uriel elmosolyodik, rá sem kell néznem. Fáradtan pillantok fel Mattre, ő pedig megrázza a fejét.

- Nőt nem - zárja le ismét.

- Hagyd! - sóhajt fel Zayn mellém lépve. Vállamat megrántom és lelépdelek a szőnyegről. Még le se érek, de hátam mögött az első ütéshangok elcsattannak. Megfordulok, még éppen időben kapom el a jelenetet, ahogy Zayn kitér egy ütés elől és bevisz egyet a csávó oldalába. Bordák... nem akarja húzni az időt. Senki nem ordibál, mint odahaza, senki nem szurkol senkinek. Mindenki csak feszült csendben nézi, ahogy kitérnek egymás ütései elől, vagy éppen bevisznek egy sikereset.

- A maffiából vagyunk - szólalok meg halkan és mindegy lenne, milyen hangerővel tenném, akkor is mindenki hallaná.

- Hm? - kérdi értetlenül Uriel, amint felém pillant.

- Ha ez most éles helyzet lenne, Matt már halott lenne. Már megöltem volna, miközben ők verekednek - jegyzem meg lazán, mire ők ketten a szőnyegen abbahagyják a verekedést.

- Jogos - fújja ki magát Zayn, ahogy otthagyja a csapzott és kissé vérző Mattet.

- Rendben - biccent nekünk komoran Uriel. - Ki, milyen szinten áll különböző területeken? - motyogja, míg a mappájába néz, ahova oda se kell pillantanom, hogy tudjam, ezeket az adatokat kéne beírnia.

- Nálunk Skillek vannak - hördül fel Luke a fejét rázva. Nem csodálom, hogy kezdi mindenki sokalni ezt a túl hivatalos dolgot.

- Skillek? - pillant ránk értetlenül a drága aktakukacunk.

- Igen - neveti el magát Zayn. Eléggé fura ez a szitu...

- Ő leszed egy fegyverrel akárhonnan akárkit, akármilyen körülmények között - mutat Zoe-ra Ben. - Ő közelharcban verhetetlen és éles helyzetekben - mutat Zaynra most. - Ők bárhol elrejtőznek és bárhova bejutnak - mutat most rám, majd Dervish-re. - Akármi, ami kés, az nála tökéletes - húzza ujját vissza rám. - Fekete szemük van, ha előjön, akkor mindenkit megölnek - hadar tovább Ben, amíg végigmutat ismét rajtam, Zaynon, majd Luke-on is. - Ő volt egykor a legjobb, mindent megcsinál. Fő Skill inkább a támadás - néz felé Ben.

- Én meg betörök mindenhova és tervezek. Ben olyan, mint Luke - veszi át a szót Dervish. Uriel meredten bámul minket, majd minden szó nélkül megfordul és egyszerűen ott hagy minket.

- Szerintetek kiakadt? - kérdi Zayn utána nézve, mire elfintorodom én is a férfi hátát figyelve.

- Fasz tudja - közli lazán Zoe.

- Valószínűleg igen - adja meg a választ Dave, bár azt hiszem, mindegyikünkben ugyan ez a kis mondat fogalmazódott meg.

- Meg fogunk halni - veti fel az egyik apró problémát Dervish.

- Hát... talán - röhög fel Luke.

- Előtte még el akarom őt venni! - emeli fel a kezeit Zayn, mintha csak az időt kérné, meg, hogy álljunk már meg egy rohadt pillanatra.

- Biztos? A pénzeteket költhetnénk piára is. Egy gyűrű ide, vagy oda. Ha meghalsz nem mindegy? - kérdi Ben felvont szemöldökkel.

- Ha esküvő van, pia is van - emeli fel az ujját Zoe, csak, hogy megjegyezze ezt a kis dolgot nekünk.

- Nem gondoljátok, hogy ez nem pont alkalmas időszak egy esküvőre? - kotyogok közbe.

- Miért, az életünknek lesz időpontja, mikor az lesz? - néz rám értetlenül Zayn.

- Hát, nem azt mondom, hogy biztos, de talán - vonom meg a vállam.

- Mindenki úgy van itt, hogy meghalunk és te azt hiszed, lesz ennél a pontnál nyugodtabb életünk a maradék óráinkban? - néz rám értetlenül Dave, mire elfintorodom.

- Én mondtam, hogy ne vállaljuk el. De úgy dobálózunk a saját életünkkel, mintha lenne még a farzsebembe másik kettő - hördülök fel, elvégre ők akarták ezt, nem én.

- Kilépjünk? - veti fel az ötletet Zayn, mire egyszerűen ráütök a hasára.

- Az FBI épületében bejelentenéd, hogy kilépünk és az első az lenne, hogy letartóztatnak. Nem tudom, melyik a jobb. A börtön, vagy a halál - nézek rá felhördülve. Ezek hülyék?! Most jut eszükbe, hogy; hmm, lehet nem kéne részt venni ebben az egészben.

- Börtön, ott még elvehetlek - nevet rám.

- Kikészülök - nyögök fel, ahogy tenyerembe temetem az arcom.

- Adom - biccent nekem Dervish.

- Akkor most mi van? - sóhajt fel Luke, ránk nézve.

- Meghalunk - rántja meg a vállát Zoe.

- Remek - csapom össze a tenyereimet.

- Csak próbáljuk meg túlélni valahogy - tárja szét a karjait Ben.

- Hogyan? - néz rá értetlenül Zayn, míg a fejét megrázza.

- Hát... segítünk nekik. De mindig kell, hogy legyen "B" terv is, nem? - néz ránk Dervish egy sunyi mosollyal.

- Egy menekülős terv? - kérdi halkan Zayn. Én bólintok helyette, mire Ben rám néz, ahogy beharapja az alsó ajkát.

- Vissza a menedékhelyre? - körbenéz rajtunk és én indulok meg elsőnek.

- Hova? - néz rám értetlenül Uriel, előtte jó pár mappa, mire villantok felé egy mosolyt.

- Haza. Szólj, ha terv van, nincs mit tanulnom itt - intézem el őt gyorsan és már kétszer akkora sebességgel igyekeznék kifelé, mint befelé, amikor visszaránt. Dühösen figyel engem, a légkör megfagy és tudom, hogy nem jutunk ki.

- Meló, kint a kocsi. Két emberes. Nők - mordul rám, majd el is enged, én pedig hátranézek Zoera. Mi vagyunk ketten nők...

- Elsőre? Felejtsék el! - röhögi el magát Zayn, míg beáll elém, bár sokat nem ér vele.

- Nekem csak egy aktatáska kell, hozzák ki, hozzák ide, csinálják végig csendesen és élve. Aztán mehetnek, amíg nincs következő feladat. - ujját egyenesen Zayn mellkasába döfi, mire ő lenéz rá egy értetlen fejjel. Mind tudjuk, hogy egy mozdulata lenne eltörni azt az ujjat. - Mert hát, ugye, önöknek nem kell kiképzés - köpi felénk a szavakat most már, míg Zayn lesöpri a kezét magáról.

- Fegyver nélkül is végigcsinálom,  bassza meg! - üvölt rá Zoe, mire mindenki megdermed. Végül pedig csuklómra fonja a kezét... és már rángat is kifele. Visszanézek a bezáródó ajtón egyenesen arra a jelenetre, ahogy Ben a tarkójára simítja a kezét, Luke a plafonra üvölt és Zayn csak megcsóválja a fejét.

- Fegyver nélkül? Én azért vinnék, Zoe - motyogom neki, míg beülünk hátra a kocsiba.

- Leszarom, jobbak vagyunk ezeknél a kis puha pöcsöknél - mordul fel, ahogy a fegyverét tényleg ledobja a lábunk mellé.

- Két nőt küldenek be oda, miért? - szólok előre a sofőrnek, de nem szól semmit.

- Tesztelnek, nem mindegy? - kérdi morogva, míg elveszi tőlem a fegyveremet és azt is odadobja.

- Hát nem is tudom, azért annyira nem - hördülök fel, ahogy megigazítom a pólómat. - Előre szólok, bemegyek és szerzek fegyvert attól, hogy te most elvetted - motyogom neki, míg kissé lejjebb csúszok az ülésen, hogy pihenjek. Legalább addig, amíg odaérünk... Túl gyorsan megyünk... lazán kiszúrhatnának minket.

- Az engem nem érdekel - nevet rám, míg a lábait felrakja az ülésre. És ez az egyetlen, amire a sofőrünk még reagálni is tud... felmordul. Mindössze ennyit tesz. Jobban tudtam volna értékelni, ha a kicseszett kérdésemre adna egy választ. Kegyetlen élet.

- Téged csak a bosszú érdekel - súgom neki, míg oldalra pillantok rá.

- Nem érted - csóválja meg a fejét.

- Stant elvesztetted. De minket nem, Zoe - rázom meg a fejem.

- Elvesztenéd Zaynt... de minket nem. Oh, könyörgöm, Jade! Meghalt, érted?! - ordít rám ismét, én pedig kissé hátrahőkölök.

- Sajnálom - félve nyögöm ki az egyetlen szót, amit jogosnak tartok. Mert képtelen vagyok neki azt mondani, hogy igaza van, makacsságból sem. Megölnék mindenkit, ha megölnék Zaynt. Zoe is ugyan ezt teszi. Megöl mindenkit, mert megölték Stant.

- Azon az ajtón menjetek be, lefelé vezet egy lépcső, ott van a helyiség. Többet nem tudok - hadarja el nekünk a sofőr, amikor a kocsi megáll, mi pedig kiszállunk, majd odasétálok Zoe mellé. Ez csak egy szimpla ajtó... semmi extra.

- Ha bent szerzel fegyvert, akkor is fegyvertelenül mentél be... mutassuk meg, hogy jobbak vagyunk. Oké? - pillant le rám.

- Oké - sóhajtok fel, míg kissé magamhoz ölelem. Lazán sétál az ajtóhoz, majd bekopog. Vállal nekidőlök a falnak, míg ő lazán áll az ajtó előtt, majd kinyílik és meglátok egy fél talpat lent.

- Igen? - kemény hang szólal fel, elfintorodom. Nem piskóták hang alapján.

- Kéne valami aktatáska, itt van? - biccenti félre a fejét Zoe hanyagul. Ennyi kell, a férfi előre lendül, Zoe pedig elmosolyodik... ez a férfi már halott lesz. Ellépek mögöttük és megindulok lefelé a lépcsőn. Kilenc fok... befordulok balra. Csak erre lehet. Egy asztal, kártya, pókereztek. Kár a party-ért, de ahogy a lapokat nézem, a fenti mindenképpen vesztett volna. Lazán indulok meg felé, jobb oldalt. Kezemet elé viszem, majd felhúzom és hátra rántom a fejét. Jobb kezemmel belenyúlok a cipőmbe,ahogy lábamat kissé felemelem, majd a pengével elvágom a torkát. Fejemet elfordítom, amíg kicsit tartom a fejét, hogy kivérezzen, majd fintorogva elengedem és egyszerűen ráhanyatlik az asztalra. Ujjaimat ráfonom a fegyverre, ami mellette pihent, majd kibiztosítom. Hallom Zoe lépteit, amint leér hozzám, mire felé pillantok, csak a biztonság kedvéért, hátha a halálvágya miatt mégis csak az ipse jött volna le. Végül viszont tényleg ő küld felém egy halovány mosolyt, míg a fegyvert megszemléli a kezemben. - Látom szereztél magadnak fegyvert...

Sziasztok!

Des Tiny kérésére kijavítottam a részt és most ki is tettem nektek. Remélem mindenkinek tetszett a fejezet. Nekem nagyon. Kíváncsi vagyok, mit is akar ebből kihozni a drága írónőnk. Remélem, hogy nem öleti meg az összes főszereplőt... bár tőle még ez is kitelik. Szerintetek? Véleményeket szeretettel várom! :D

Kellemes szünetet nektek!

Puszi: Klau