Mi legyen?

Nos, sajnálom.

Első sorban ez illik. Második sor...: Komolyan, mi legyen?
Tudom, szeretitek ezt a sztorit de uramisten ha átéreznétek azt amit én mikor ezt olvasom. Annyira sok hiba van benne, minden létező téren, hogy szégyellem magam miatta :D Újra írhatnám fogalmazásban legalább jobb volna, de durva logikai buktatók is vannak benne, amihez meg már a sztorit kéne átírnom ami meg már ugyebár nem ugyan az lenne. Tudom, hogy régen írtam ide bármit is, de próbálkoztam, folyton írni egy új részt, vagy valamit. Újra olvastam a blogot, már amennyit bírt az agyam és nem tudom. Szívem szerint azt látom, hogy ott rontottam el, hogy tovább írtam mert titeket érdekelt és olvasni akartátok és tini énem imádta, hogy van egy blogom ami viszonylag jó számokkal fut. De hiba volt. A második évad vége volt számomra a zárás, a rendes zárás. Szóval összességében úgy érzem, a harmadik évad hiba volt. Szimplán az elkezdése is...
Úgy érzem képtelen vagyok arra, hogy befejezést írjak neki, mert egyszer már megtettem.
Személy szerint az preferálnám, ha engedélyt kapnék rá tőletek, hogy töröljem a harmadik évad minden részét. Úgy ahogy vagy, hogyha esetleg valaki idetéved, olvassa a rendes végéig. A második évadig.
Nyilván, mondjuk fent hagyom még egy hónapig, hogy aki szeretné, újra olvassa a részeket, ahogy gondolja. Vagy netán kierőszakolok magamból egy prológust ami fájna. Szóóóval... komiban várom a kommentek által a válaszokat.
Előre kérném, hogy amennyiben még valaki olvassa a blogot, és komizni és fognak ne legyen vita a komi szekcióban. Nyugodtan lehet szidni, megértem én. Ez az első blogom, a legelső sztorim és úgy érzem minden hibát beleraktam ami kell, ezzel együtt a blog befejezése/időszakos abbahagyása/ tanácstalanság hibáit is magával hordozza.
Sajnálom még egyszer.
Imádás van!

Harmadik Évad: Harmincadik Rész

x--- Jade Wyne ---x

Persze, házasodjunk össze, mert az olyan egyszerű. Mert nem kell maffiát vezetnünk, és egyébként az F.B.I. sem akar minket levadászni. Bementem egy esküvői ruhaboltba és abban a pillanatban megláttam három rendőrt elsétálni az ablak előtt, szóval úgy döntöttem sztorno az ötlet. Szimplán vissza osontam a szállásra, amit addigra elfoglalt egy csomó egyenruhás és tekintve, hogy minden telefont ki kellett iktatnunk, fogalmam sincs ki hol van! Ami kicsit idegesítő és aggasztó is. Szóval próbálok találni egy drogdílert, aki elvisz majd az osztójához, aki a főnökéhez, aki megint a főnökéhez... és sikeresen eljutok egy ajtóig ami mögött elvileg a helyi maffia van. Bennel általában ezt szoktuk csinálni, a helyi maffiához fordulunk. Bese nyitok de már hallom a fegyverek jellegzetes kattanását.

- Nemár - csak felsóhajtok míg kinyílik az ajtó és rám fogja mindenki a csőre töltött fegyvert. - Üdv - fintrogok Lukera személy szerint mire egy fintorral leengedi a kezeit. 

- Elbaszott egy szituáció.

- Rémlik mikor még iskolás voltam és nehéznek hittem egy történelem dolgozatot - rávigyorgok míg szerzek magamnak valaki kezéből egy fegyvert és tovább sétálok Luke mögött. - Most meg az F.B.I. keres minden erejével. Nem mondom, hogy szimpatikus az állás.

- Volt már szarabb is - Zoe rám vigyorog én pedig elnevetem magam. Tény, volt már rosszabb is.

- Ideje volt - Zayn felnéz rám, aztán újra vissza a térképre.

- Esélytelen ez a házasosdi, ha érdekel. Aligha léptem be, már jöhettem is ki a zsaruk miatt - legalább egy bocsánatot elvárnék, hogy egy napomba telt megtalálni őket! 

- A terv - mutat az asztalra Dervish egy mosollyal - hogy legyen valami házasosdi.

- Mi az?

- Tudod ki lesz a kulcs alany? - Dave csak vigyorog én pedig értetlenül nézek körbe. - Én - mi a fasz.

- Ki tud törölni minket a rendszerből.

- Túl nagy halak vagyunk, esélytelen. Szerintem jóval több információ él már az agyunkban is rólunk.

- Tény, de körözést nem tudnak kiadni ha nincs vád.

- A vád, hogy nincs vád - tárom szét a karomat.

- Mire jön a vád az hogy nincs vád, az leglább fél év. Tönkre teszem az egész rendszert.

- Van egy kemény vírusa - osztja meg velem Ben.

- Több évig dolgoztam a picikén - von vállat lazán Dave mintha nem az éltünk múlna azon a szaron.

- Értem. És hogy juttatjuk a rendszerbe?

- Egy ottani gép kell, nagy hozzáféréssel.

- Áh értem - nevetek fel leülve egy üres székre. - Szóval betörünk egy fegyveresekkel teli helyre, ahol mindenki kivan képezve az ilyen esetekre, leülünk egy gép elé, aztán kisétálunk.

- Vagy ez, vagy fejbe lőjük magunkat. - Zoe felhördül én pedig megdörzsölöm a fejemet.

- Egyszer már voltál börtönben és ki is jutottál - Zayn halkan jegyzi meg én pedig felnevetek.

- Örsön voltan, nem egy F.B.I. épületben. Teljesen más!

- Hát, nem igazán látok más esélyt az éltere, szóval... - Luke rám néz és felvonja a szemöldökét én pedig nézem az alaprajzot. Ez túl nehéz döntés. Ez túl veszélyes meló.

- Ehhez minimum hat pár fekete szem kell - Ben közbe szól pedig én még éppen hogy csak megfontolom, hogy megfontoljam.

- Ben, ez egy kibaszott F.B.I. Főépület, rengeteg ember. Rengeteg jó ember kiképezve. Mármint, nem csak térden rúgom és meghal a fájdalomban, hanem térden lövőm, eltörőm az orrát, eltöröm a karját és még akkor is nekem jönne fajta ember. Annyi golyónk nincs, hogy eljussak addig a számítógépig...

- Amúgy is késsel dolgozol inkább - veti fel Dervish.

- Persze, kivéve ha hatvanan lőnek rám gépfegyverrel egy irányból. 

- Tereljük el a figyelmüket - Zoe olyan lazán von vállat... 

- Ötletet is mondasz vagy csak jó tanács? - Kezdem úgy érzeni, hogy csak én használom az eszemet ennél a csapatnál. Itt mindenki megőrült! 

- Hagyjuk, hogy lecsukjanak párat közülünk, pár másik keltsen balhét valahol ahova még onnan vezényelnek embereket. A maradék ember beviszi Davet, kiszabadítja azokat akik ott vannak. A másik részleg túlél.

- Csukják le Zaynt, mennek az újságírók - veti fel Dave.

- Akkor vesztünk egy fekete szempárt - ellenkezik rögtön Ben.

- De tény, hogy foglalkozniuk kell az paparazzo tömeggel - Zoe fintorogva néz rám, aztán Zaynra.

- A hírnevem minden amivel segíteni tudok? Hagyjam, hogy mások vigyék a piszkos melót?

- Igen - akkor ő legalább biztos ponton lenne. Az ügynöksége mindenképpen kihozná... nem? Ez jó, ez eddig jó.

- Én megyek túlélni valakivel... Jade te mész Davvel.

- Dervish túlélni megy, az talán nem olya...

- Dervish jól oson, velünk kéne jönnie - vágok közbe gyorsan. 

- Dervish, Jade és én. Zayn és én sitt. Zoe és Luke túlél. Megfelel? - Néz ránk Dave, de most senki sem poénkodik. Ez most tényleg az életünk, de a későbbi életünk is. Hogy egyáltalán lehessen életünk, vagy csak esélyünk arra, hogy legyen. 

- Időinterrvallum? - Kell egy idő keret.

- Amint beviszik őket az épületbe - mutat Zaynékra Dave. - Akkor jeleztek nekünk, adok hozzá eszközt. Akkor szólunk minden lapnak. Utána Zoék mennek műsort csinálni, és amint elindult az első kocsi bemegyünk mi. Fél óra alatt intézzük el. Aztán kihozzuk Benéket, végül elmegyünk Lukért és Zoéért. Megfelel?

- Túlságosan másoktól függ a tervünk.

- Minél gyorsabban mérsz csapást, annál nagyobbat üt Jadey - Zayn széttárja a karjait és rám fintorog.


Kukucs. Tudom, rövidke, de legalább alkottam valamit... azt hiszem...
Sajnálom.

Harmadik Évad: Huszonkilencedik rész

- Miért nekünk kell vissza vinni egy drogos fegyver kereskedőt? - morogja Derivsh.

- Mert igent mondtál - vágok közbe rögtön majd megfogom a kezét és végleg elhasal. A ház alatt vagyunk. Hátamra fordulok, ha felrúgok a lábammal a ház aljára, egyszerűen felreppen a konténer alján a padló. Fegyverek helyett pedig minket találnak itt. Végül is, Zoe szerint ugyan úgy fegyver lesz ott. Csak másé. Azaz mi.

- Fekete kocsi - suttogja Zayn.

- Fehér kell - röhög fel Zoe.

- Mit szólnál ha tovább álcáznád magad függönynek? - szól közbe Ben.

- Te inkább ásd mélyebbre azokat a plusz tárakat - vág vissza rögtön Zoe.

- Hölgyeim - kuncog fel Luke.

- Megtennéd hogy figyeled a kurva kocsit? - mordul fel Zayn.

- Túl messzire mentél, hogy jössz vissza? - kezdek rögtön aggódni Zaynért. Sok konténer ház van itt, és egy hosszú út vezet be. Nekünk egy fehér kocsi kell, amit Luke figyel mikor ér ide. Zayn és Luke az, aki először rajtaütnek. Olyan formán, hogy a házba jöjjenek, mi pedig itt elintézzük a többit.

- A motorháztetőn babe - kuncog fel.

- Tényleg egy fán van - figyelmeztet engem Luke.

- Ez hülye - néz rám Dervish.

- Hamvasztás vagy koporsó? - kuncog fel Zoe én pedig felhördülök.

- Fehér kocsi fehér kocsi! - szól rögtön Luke.

- Koporsó, ne porként gondoljanak rám - mordulok fel.

- Ugrok, hamvasztás. Ne egyenek belőlem bogarak - hördül fel, majd csattanás hangja.

- Meghalt, tuti meghalt - nyögők fel.

- Két gépfegyver... - morogja és tényleg hallom a lövések hangját.

- Megfog halni, megfog halni - módosítom saját szavaimat.

- Fő a bizalom - nevet fel Ben.

- Poénos vagy, mehetnél vissza felé, mert én tuti nem érek oda - lihegi Luke.

- Szerintem húsz másodperc és érkezünk - morogja Zayn. - Baszdmeg! - mordul fel és hallom a törés hangot... te jó ég, ez megörült.

- Meghal - motyogom Dervisnek.

- Meg - ért velem egyet.

- Azt kéne mondanod, hogy nem - hördülök fel.

- Akkor nem - nyög fel. Ahj már... Csikorgó fékek. Pár lövés hang. Ajtó csapódás. Meglökőm Dervisht, miszerint készüljön.

- Most - suttogja Zoe. A konténer alja, amit eddig bámultam most eltűnik. Helyette egy csapzott férfi néz rám. Lehúzom magunkhoz. Dervish máris eltöri a gégéjét. Felállok, térdemig ér a "ház" alja. Oldalra ránt az erős kéz, de addigra Zoe már kezelésbe veszi a férfit. Kimászok, kimegyek... Zayn legyen jól... kérlek. Valakit éppen a kocsira nyom... hasonlít a csávohóz, akit be kell vinnünk. Viszont fegyvert tartanak a tarkójához.

- Hey! - szólok rá a csávóra. Ne szegezzen Malikra senki fegyvert! A cső felém fordul, egy riadt tekintettel együtt. Zayn könyöke anélkül találja orron a férfit, hogy ő megfordulna, és az összeesik. Odalépkedem, elveszem tőle a fegyvert és fejbe lövőm. - Minden oki? - kérdem meg őt mosolyogva.

- Valahol még van egy cica - rázza meg a fejét.

- Remek - fordulok körbe. Aztán elsápadok. - Guggolj - suttogom neki halkan. Oda fordul...

- Az egy rakétavető? - kérdi meg értetlenül.

- Ben! - mordulok fel, ezt nem találta meg?! Apró kattanás... látom, hogy a legalább száz méterre lévő csávó, meghúzza a ravaszt. A fegyvert felemelek és lövök, bele se gondolva. Robbanás... az ereje hatalmas. A házak beleremegnek. A kocsit megdöngeti. Zayn megkapaszkodik a kocsiba de én fenékre huppanok. Jézusomdefájafülem. Felnyögők és kezeimet a fülemre tapasztom.

- Kelj fel! Takarodjunk - szól rám Zayn míg a férfit a kocsi felé lökdösi. Luke segít neki, hogy megkötözzék és a csomagtartóba behajtogassák.

- Fáj a fülem - morgom Zoenak panaszkodva.

- Véletlen szokás a fülvédő szerinted, ha robbantanak? - nevet rám elterülve az ülésen.

- Vicces - morgom neki míg a többiek is beülnek.

- Jól vagy? - dől előre hozzám Zayn a leghátsó sorból.

- Nem - fintorgok rá.

- Majd Shark megnézni - vigyorog rám.

- Ezen aztán van mit nézni - forgatom meg a szemem míg elindulunk. Luke úgy vezet mint egy örült...

- Vendégek - nyög fel Ben, én pedig értetlenül nézek körbe. Egyenesen megyünk előre, egy úton... át az erdőn.

- Hol? - Zoe olyan értetlen, mint én.

- Kapaszkodjatok - suttogja Luka, én pedig értetlenül nézek előre... Három kocsi jön velünk szemben.

- Mindenki balra! - kiabálja el magát Dervsih... Luke balra rántja a kormányt... az egyik kocsi belénk jön... telibe talál oldalról minket... fejem az üveg helyett egy kéznek ütődik... tele van tetkóval... nem nehéz kitalálnom kié. És legszívesebben elsírnám magam, hogy mennyire édes... Aztán a kocsi egyszerűen fordul egyet... a tetején csúszik érzéseim szerint úgy jó tíz métert... de lehet, hogy a másik kocsi tol minket. Aztán fordulunk még egyet... az ajtómon az ablak betörik, a beton kegyetlenül fáj, ahogy ráesek. Én már a földön vagyok, lévén nem kötöttem be magam. A többiek lassan pogyonak le az ülésekből. Zoe éppen rám...

- Remélem az a fasz hátul meghalt! - csattan fel Dave.

- Ha nem, én ölöm meg - morogja Ben, míg kirúgja az ajtót és kimásznak. Zoe is rugdossa, de nem ér vele sokat... végül Zayn tépi ki, és nyúl be Zoért. Kihúzza, értem is nyúl de a golyók hangja miatt inkább leugrik. Oh de fasza.... Már csak ez hiányzott! Áttapogatom magam... de azon kivül, hogy lenyúztam a felkaromat, mást nem találok. Egy fegyvernek jobban tudnék örülni, mint a sebnek magamon. Felsóhajtok, majd kikukucskálók. A három kocsi mint egy sorfal úgy állt be... Lebukok a golyó zápor miatt. Előre mászok, ahol eddig Ben ült. Kinyitogatom a kesztyűtartókat, a legtöbből értelmetlen dolgok esnek ki. Aztán végül találok egy kis marokfegyvert is. Úgy érzem magam, mint azok a sünök... mikor különböző lyukakon bújnak ki, neked pedig le kell ütni őket a kalapáccsal. Most az első ajtón dugom ki a fejem és már lövők is. Két ember elterül... vissza esek ahogy egy golyó pattanva megcsíp. Nézem a piros foltot a vállamnál... Zayn kinyírja őket. Leghátulra mászok... kirúgom a csomagtartót. A férfi farkas szemet néz velem... A férfi akit elfogtunk. De nincs lekötözve. Mellette pedig még két csávó is engem bámul. 

Ez a szopás definíciója, ugye?

Lövők és rúgok. Az egyiknek folyni kezd a vére a torkából... ehh... ez nagyon csúnya és fájdalmas halál... A másik is ilyen sorsra jut, mivel gégén rúgom. A férfi akit elkaptunk viszont felém üt. A fegyver kirepül a kezemből. Reflexből válaszolok egy ütéssel. Kivédi, keze a hajamba talál kapaszkodót és ki is ránt a földre.

- Fuss! - az ordítás lényegét értem... a miértjét nem. Egész addig, amíg meg nem érzem a füst szagot és a hőt... a kocsi ég. 

- A picsába - dermedek le. A férfi is ledermed. Most vagy hozom magammal és itt döglünk meg. Vagy mind ketten futunk. Ő az én döntésemre vár... én is magamra várok. Az F.B.I. nem örülne, ha elengednék. Most már nehezebb lesz begyűjteni, ha hagyjuk elmenni. Rejtőzködni fog és készülni. Nehezebb lesz őt elfognunk, és tuti nekünk kell... akkor a csapatot rakom ki nagyobb veszélynek. 

Döntök...

Felé rúgok, elkapja a lábam ahogy gondoltam. Felemelkedem és a másikkal tarkón sújtom. Összeesik én pedig húzni kezdem. A kocsit kezdik lőni... az emberi kezdik a kocsit lőni... hát nem élve akarják tudni a főnököt?! Ezek idióták?!

- Hagyd és fuss! - Zoe szinte sikít a fák menedékéből. Rohadjak meg ha hagyom itt dögleni ezt a faszt! Magam után vonszolom... Zayn az első aki megindul felém rohanva. Fél úton jár. Én úgy hét-nyolc méterre a kocsitól. Az pedig robban... hangos, forró... és letaroló. Szó szerint... egyszerűen elterülök a földön. Kábán pihentetem a fejemet pár pillanatig... a forróság elönti a hasamat... felnyögők, ahogy felhúznak a földről. Szédülök...

- Mond, hogy ez nem a te véred - Zayn halk... pedig látom rajta, hogy valószínűleg ordít. Túl sok robbanás volt ma a fülemnek. Felhúzza a pólómat, én is kíváncsi vagyok, vajon én sérültem-e meg, vagy más. - Szerencséd - közli a tiszta hasamon végig simítva. Lepillantok a férfira... a hátába állt valami... rázkódik a teste... folyik a vére... nemár! Zayn meredten nézi. Nem tudom, hogy ő is azért akadt-e ki, mint én. Eddig eljöttünk vele. Tök jól alakult minden... erre most meghal! Elvonszoltam direkt eddig! És képes meghalni ez az idióta paraszt! Hát életben maradni sem képes?! Zayn szája mozog... de nem értem.

- Mi? - kérdezek vissza, de a saját hangomat sem hallom... Jézusom. 

- Húsz centire volt tőled az a szar! Húsz centi és halott vagy! - az ordibálása hatásos. Először is, végre meghallom ha koncentrálok, hogy mit mond. Az ideges ábrázolata, ahogy a kezeibe kap és a fák között kezd futni annyira nem jó. De legalább rájövők, hogy majdnem meghaltam, amibe eddig nem gondoltam bele. Kezdek hosszá szokni, azt hiszem. Ehhez hozzá lehet szokni. Zúg a fejem... arcomat a mellkasához nyomom. 

---

Ütemesen rázkódunk... felpillantok. Új kocsi... beugrik minden ami történt. Zayn engem néz. Piszkos.

- Hova megyünk? - kérdem meg értetlenül kipillantva az ablakon.

- Ahova akarjuk - közli ridegen.

- Mi? - motyogom hajamba túrva, de a csomók nem engedik.

- Zayn úgy döntött elege van - osztja meg velem Luke.

- Oh ne - fintorodom el ránézve. Ez... akkor azt jelenti, hogy...

- Igen, leszarom az F.B.I.-t. A maffiát. A bandát. Baszok mindenre! Rohadtul elegem van! - ordítása már rendesen eljut az agyamig... hangos. Erre is elfintorodom.

- Akkor, mit akarsz csinálni? Csoportos öngyilkosság? - tiszta hülye, ha azt hiszi kiléphetünk.

- Kezdetnek? Rohadtul összeházasodunk! - mutat kettőnkre idegesen, én pedig jobban meghökkenek ezen, mint azon, hogy kabbét mutatunk az F.B.I.-nak.

- Mit csinálunk? - kérdek vissza bizonytalanul.

- Vegas elvileg gyorsan lerendezi ezt - szól közbe Ben.

- Hogy mit csinálunk? - újra felteszem a kérdést.

- Összefogunk házasodni. Addig nem halhatsz meg, amíg nem Mrs.Malik vagy. Addig én sem halhatok meg. Szóval legalább tisztességesen had dögöljek meg az isten szerelmére! - mióta lehetek kiütve, hogy ennyire ideges és ennyire megváltozott minden jövőbeli tervünk?

- Összefogunk házasodni? - neki erre lehet, hogy órái voltak... nekem perceim vannak felfogni. Összeházasodunk?

- Persze csak ha akarsz - néz rám értetlenül. Zayn meg én? Ajkaimat összepréselem... összeházasodunk.

- Lehet ruhám? - kérdem meg halkan és félve.

- Akármilyen - morogja a nyakamba míg az ölébe húz.

- Szmokingba leszel, meg minden? - kérdezgetek tovább... - Csak úgy megyek bele. Leszarom mibe vagyok, de szmokingba kell lenned! - kötöm ki rögtön. Úgy érzem magam mint egy örülten szerelmes húszas évei elején járó romantikus lány. Lehet hogy majdnem igaz rám.

- Abba leszel, amiben akarod, hogy legyek - vigyorog rám. Máris nyugodt. 

- Anyukádék is jönnek? Meg a haverok? Meg ilyenek?! Mármint, komolyan rendesen összeházasodunk vagy...

- Felőlem Vegast is megveszem neked, ha kell - kuncog rám halkan. Fogai közé szorítja a nyelvét, én pedig elolvadok... soha... nem gondoltam volna, hogy mi tényleg... hogy egyszer...

- Várjunk - akadok meg. Ő pedig kérdőn vonja fel a szemöldökét. - Mennyi időnk lesz a nászútra? - halkan kérdem tőle, nem akarom, hogy mások is hallják. Ő felröhög... mindenki elmosolyodik pedig azt sem tudják miről van szó.

- Annyi, ameddig bírjuk - az ajkaimra motyogja. 

- Kisujj eskü? - kérdem a csokibarna szemeibe bámulva.

- Akármilyen eskü - akasztja kisujját az enyémbe míg megcsókol... Vegas nem rossz...

Minden utálatot szívesen fogadok. Nem ígérek semmit, de azért igyekszem... komolyan... Imádás van(?)! <3

Harmadik Évad: Huszonnyolcadik Rész

x--- Zayn Malik ---x

Rendezem a légzésemet, fura a golyóálló mellény. Soha nem viseltük és kifejezetten kötöttnek érzem magam, hogy rajtam van. Bár hosszú távon valószínűleg jobb lesz. Nézem magam mellett Luke-ot és Bent... maguk elé merednek. Gondolom ők is igyekeznek ráhangolódni az egészre.

- El akarom venni, ebbe a káoszban is. Még mielőtt komolyan agyonlőnek és egy kis földkupacban végzem - hadarom el nekik úgyis minden mindegy alapon. Jade és Zoe nem velünk vannak... London egy elhagyatott részére megyünk, szinte külváros. Amolyan senki földje. Van ott egy bázis, régen katonai volt. Ma már valami szervezet birtokba vette, mivel elhagyatott volt. A lányok távolról mesterlövészkednek. Mi meg... mi bemegyünk. Egyszerűen tisztítunk, Dave pedig bejön, ha biztosítottunk mindent, feltöri a rendszert, menti ami kell és már ott sem leszünk.

- Gondoltam - morogja Ben.

- Már jóváhagytuk a lánykérést, nem? - néz rám értetlenül Luke fáradtan. Idők sincs a "B" terv kitalálására, annyi mindenben segítünk a rendőröknek. Napi négy óra alvás a mennyországunk.

- Igen, de ez most komoly. Esküvőt akarok, normálisat és...

- Normálisat? Zayn... cseszd meg most is éppen ölni megyünk. De már az FBI-nak! - nyög fel Ben előre hajolva, hogy rám nézzen.

- Ezért hoztam fel a témát... megoldható lenne egy nap, hogy csak róla szóljon? - bizonytalan vagyok, de csak mert tudom a választ. Nem.

- Akarnám, de kétlem - bár Luke mondja ki, Ben csóválja a fejét hozzá.

- Fasza - dőlök vissza míg leellenőrzöm inkább megint a két kis pisztolyt.

- Hey, engedném. Támogatnám, segítenék. De te is érzed mekkora a szarhullám most - nem tudok vitatkozni a szavak ellen. Főleg mert igazak, tudom, hogy azok.

- Megérdemel egy normális esküvőt - rázom tovább a fejem mérgesen míg gatyám szárába szúrom a két kis fegyvert. Ujjaimat végig húzom a nagyobb gépfegyveren mellettem... sokan vannak bent.

- Meg - biccent nekem Luke. - Ennek vége és...

- Sosincs vége. Vagy nekünk lesz vége, de másnak nem - vonom meg a vállamat unottan. Kezdek beletörődni, az egészbe. És bár egyedül Jade ellenezte ezt az egészet, most már lassan mindenki. Túl sok.

- Pesszimista vagy, mindent túlélünk - nevet fel Ben, hangja érdes. Vállán átdobja a gépfegyvert, úgy lóg rajta, mint Jaden szokott egy kis retikül... Most rajta pont ugyan így lóg egy mesterlövész puska.

- Egyszer valamikor meghalunk - mosolyodom el ahogy felhúzom a két sima egykezes pisztolyt és gatyám szárba szúrom őket.

- Ja, öregkorunkban - hördül fel Luke és felém nyújt egy kést, amit igyekszem a bokámhoz rőgziteni.

- Hamvasztást vagy koporsót akarsz? Tisztázzuk a következő szülinapod előtt - nézek fel Lukera mire felröhög velem együtt.

- Csak nehogy úgy legyen - sóhajt fel, míg feláll kissé begörnyedve a kocsiban.

- Csak nehogy úgy legyen - értek vele egyet egy biccentéssel. A fülest belenyomom a fülembe, és elfintorodom a kissé recsegő hangra.

- Hallod, mondom, hogy kilóg a segged - Jade hangja nevetve tölti be a fülemet.

- Cseszd meg mit csináljak? Ássam be magam a földbe? - morogja Zoe.

- Én csak szóltam - mentegetőzik Jade rögtön.

- Édes - mordul fel Zoe.

- Rúgjak rád egy kis földet? - ajánlja fel Jade könnyedén.

- Inkább maradj a helyeden - nevet fel hitetlenül Zoe.

- Közel vagy - szól közbe Dave is.

- Jó hogy mondod haver, képzeld, a tábor északi részének a fele, csak innen látszik - morogja halkan.

- Másfél perc és ott vagyunk - szól közbe Luke.

- Hello skacok - élénkül fel Jade.

- De boldog vagy, hogy a veszélyzónán kívül vagy - nevet fel Ben.

- Ja, tiszta fura érzés - nevet fel.

- Azért figyelj - csóválom meg a fejem.

- Igen is apuci - motyogja.

- Szóval ti ilyen pár vagytok... apucinak hív, meg minden - nevet fel Dave.

- Még nem próbáltuk ki ezt, de majd emlékeztess - nevetek fel Davenek címezve mondandóm.

- Még mindig nem vagyok erre kíváncsi - sóhajt fel Ben.

- Helyben vagyok - szól bele a beszélgetésbe Dervsih.

- Ideje volt uborka - morogja Zoe.

- Hagyd már ezt! - csattan fel Dervsih. Mi pedig felröhögünk. Zoe rendszerint zöldfülűnek hívja Derviht. Ahogy sokan mások is, mi is. Jade pedig megkérdezte tőle, mi jut eszébe a zöldről. Dervish pedig büszkén rávágta, hogy uborka. Így ő uborka lett.

- Majd hozzá szoksz - kuncog fel Jade.

- Komolyságot - szól közbe Dave. - Fél perc - közli az időt, velünk pedig lassít a kocsi. - Lóti-futi drágáim - motyogja koncentrálva Dave és mi már ki is ugrunk a kocsiból. A hatalmas bozontot használva megyünk közelebb az egyetlen hely felé, ahol betudunk jutni. A drótkerítés egy meglazult része. Felnézek a dombok és sziklák fele, de nem látok őket.

- Ne nézelődj szépfiú - kuncog fel Jade.

- Merre vagytok? - kérdem értetlenül és halkan. Látni akarnám...

- Elkapnának és megkínoznának titeket, attól én még lelépnék - nevet fel halkan Dervish.

- Tanul ő - szól közbe védelmezően rögtön Zoe.

- Három... kettő... - számol Ben unottan, de már ki sem mondja az egyet, bemegyünk. Katonai bázisnak tűnik... az is.

- Ők mindig ilyenek? - hallom meg Uriel mogorva hangját.

- Vissza fogjuk magunkat a kedvéért - szólok közbe, míg felegyenesedem egy láda mellett és kezemben a két marok pisztollyal belelövök a férfibe aki ott van.

- Balra tíz méterrel, jobb fordulással - hadarja Zoe. Ő azt hiszem Bennek...

- Menj egyenesen, ott egy ház, bent mozgolódás - suttogja nekem Jade. Mindenkienk megvan az embere, kinek beszél... Az egyik pisztolyt vissza szúrom a gatyámba, a kést a kezembe veszem, hátamat a falnak támasztom, mély levegőt veszek... - Várj! - szól rám Jade. - Ha azt mondom most...

- Jó - vágok közbe halkan, tudván mire érti. Apró csillingelés bent... ablak üveg tört..

- Most! - szól rám ezzel egyidőben. Az épületből pont kifutna valaki. Késem a torkába áll, majd hasába rúgok, és a házban terül el. Gyorsan lövők... négy hulla. Ebből egy Jade volt.

- Mozgolódás a keleti részen - avat be minket Dervish.

- Megyek - szól közbe Luke. Kilépek a házból, a fal mellett közlekedek. Izmaim megfeszülve várnak... akárkire. Valaki szembe fordul velem. Keze mozdul, könyököm a torkára sújt. Pólóját megmarkolom, felém húzom. A falnak vágom, egyszerűen lefejelem, majd a hasába lövők. Két lábán vonszolom el az ajtóig, majd lököm be őt is, utána küldve még egy golyót. Addig jó, amíg nem tudják, hogy itt vagyunk. Ismét megindulok, szűk rész, két ház között. Fegyverem előre fele szegezem, egy madarat is reflexből lelőnék. 

- Kapd el! - szólal fel Jade, és kijelentése után, apró nyögés, és valaki lehull a porba előttem, pont mikor kilépnék a két ház közül. Hosszú haja lévén belemarkolom és magam mögött húzom az első hatalmas falhoz, ami dobozokból és ládákból van. Talán fegyverek vannak benne... mögé dobom a testet, és már indulok is tovább.

- Valaki észre vett egy hullát szerintem - Zoe hangja kissé ideges. Nekem pedig ennyi kell, én is az leszek.

- Bemennek a többiek - szólal fel Uriel. 

- Remek - horkan fel Ben. Utálom mikor az FBI emberei is bejönnek. 

- Akartok zenét? - kérdi halkan Dave.

- Ne merje - szól rá rögtön Uriel.

- Aha - nyögöm ki elvágva valakinek a torkát. Halkan kezd szólni, én pedig hümmögök egyet...

- De király, ennek mi a neve? - lelkesül fel rögtön Jade.

- Ha túléled megkapod - morogja Dave.

- Előttem esik arccal a porba még egy ember, de már ott hagyom. Tudnak rólunk... a szíréna hangosan kezd szólni. Elnyom szinte mindent a fülemben.

- Szívesen - hördül fel Zoe mikor egyre halkabb lesz. Felnézek arra, ami mellettem szól, és végül az is szétrobban. Velem szembe futnak, a fejesek könnyedén osztom, a kést eldobom, mikor valaki oldalról eltarolna majdnem. De már csak feje csattan lábamon. Újra tárazok, és előveszem a másik kézi fegyvert is. 

- Jobbra - szól rám Jade, én pedig hiszek neki. Azt hiszem, akármennyire is akarok haragudni valakire, amiatt mert nem lehet esküvőnk... megértem. Ahogy ismét meghúzom a ravaszt, és amint fegyveraggyal csapok valakit orron... megértem. Előre esek, ahogy a hátamon lökés hullám szalad végig. Számon nyögés szalad ki. Hátam ívbe feszül. Fogaimat össze szorítva fordulok hátamra, az a férfi fegyvert fog rám továbbra is.... hátba lőttek?! Vészjósló mosolya az arcára fagy, miközben áll még pár dermedt másodpercig, majd a vércsík homlokából lefolyik az orránál át a szeme alá... mintha egy vérkönnycsepp lenne.

- Kösz - nyögöm ki valakinek... akárkinek. 

- Kelj fel! - szól rám Jade ridegen. Keljek fel?! Oh életem felkelnék én... ha tudnék. Olyan érzésem van, mintha eltört volna a gerincem a lövéstől. Golyóálló mellény... talán használhatnánk a maffián belül is. Négy kéz láb támaszkodok meg, míg szaggatottan véve a levegőt próbálom össze kaparni magam. Hunyorogva nézek fel, kezemet előre nyújtom és lelövök valakit. Próbaképpen húzom meg ismét a ravaszt, de már csak üresen kattan. Eldobom a porba, majd felállok, és két kezembe fogom azt az egy pisztolyt. Nem szeretem a gépfegyvereket! Lassan, kissé vontatottan indulok meg előre, felszisszenve olykor a fájdalomtól. A fegyver elreppen a kezemből, egy rúgás segítségével. Hátrább lépek, épp hogy nem talál orrba a bakancs. Ismét rúg egy ordítással az ember előttem... lábát elkapom, csavarok rajta egyet, ő térdre esik, majd tovább tartva a lábát, rárúgok... reccsenés, ordítást. Elengedem a lábát, hátába térdelek, arca a földhöz szegeződik. Mögöttem kattanás hang, a földre hemperedem, a testét magamra rántom. Felnyög, ahogy megakadnak benne a golyók. Nadrágjának a szárából húzom elő a fegyverét és lövöm le a saját társát vele. Végül őt fejbe, majd ledobom magamról a testét. Édes istenem... arcomról letörlöm a kevéske vért és már igyekszem is tovább. Az újonnan megkaparintott fegyvert magam előtt tartva lépkedem, és a ravaszt majdnem meghúzom... helyette pedig idegesen engedem le.

- Basszameg! - mordulok rá az FBI-os faszira. Utálom, hogy nem ismerem őket, és folyton lelőném őket. Szerencsétlen Luke valamelyikbe eresztett már golyót. Hálát adtak a golyóállómellénynek. De nem ismerjük őket! Egyértelműen felismerem Ben vagy Luke járását. Nincs arra veszély, hogy őket lelőném. De ők idegenek! Ezért utálom, ha bejönnek ők is! Egyet biccent, majd tovább áll mellettem.

- Zoe! - szólal fel élesen Jade, majd hörgés hang. Én pedig egy pillanatra lelassulok, majd tovább megyek. - Elhagyom a helyem! - jelenti ki Jade, felnézek a sziklás részre, ami a tábor mellett van. És abban a pillanatban látom, amint egy nagyobb szírtől, az alatta lévőre ugrik valaki... és tudom, hogy ő az. Remek... 

- Dave figyelj a hölgyekre - mordul fel Ben, amolyan "változott a terv" stílusban. A hörgés megszűnik... én pedig könnyedén sóhajtok fel, ahogy ismét magam mögött hagyok egy hullát.

- Kösz - nyögi ki Zoe, gondolom én Jadenek.

- Vissza menjek? - kérdi meg Jade, és bár én rávágnám, hogy ne... nem én döntök ebben.

- Látatlanban képes rá? - hadarva kérdez Uriel.

- Láttam, hogy leugrott. Más is láthatta - vetem közbe, ennyivel azért tartozom. 

- Maradjanak együtt - jelenti ki Uriel. - Küldünk oda valakit - teszi még hozzá. És felajánlanám, hogy majd én megyek. De ez esélytelen.

- Első gép - szólok közbe, belépve egy újabb házba. Zsebembe nyúlok, és az asztalra rakok egy apró gombot. Igazából, jel adó... Dave hamarabb ide talál majd. Kilépek... aztán vissza ahogy golyó pattan mellettem. Hátamról leveszem a gépfegyvert. Kibiztosítom, épp hogy kinézek, aztán vissza. A fegyvert dugom csak ki, és húzom meg a ravaszt. Aztán ismét kimegyek, és már halott. 

- Tiszta! - közli Ben - indulok a déli felé - folytatja higgadt de lihegős hangon. Én is fáradt vagyok... 

- Tiszta - sóhajtok fel.

- Tiszta - ejti ki Luke is.

- Tiszta - jön még a többi hang is... idege hangok. A fegyvert leeresztem magam mellé, a szikla felé nézek, és remél náluk is tiszta annak ellenére, hogy nem szólnak semmit. Hangtompító nélküli fegyver hang... onnan ahol ők vannak. A dombok és sziklák visszaütik a hangját...

- Tiszta - morogja Jade.

- Tiszta - vágja rá Dervish és Zoe is.

- Futok - közli kellemesen dallamos és nyugodt hangon Dave. Mínusz egy felesleges melo a többi hatvankétezer mellet. Soha nem végzünk ezzel... én pedig soha nem vehetem el feleségül. Idegesen indulok meg kifelé, agyam magától rögzítette az útvonalat amin ide jutottam. Egy nyöszörgő testebe belelövök még egyet, biztos, ami biztos alapon. Vagy csak a tipikus, hogy ne szenvedjen alapon. Igazából, csak mert azon az emberen vezettem le minden dühömet. Ez nem elég tiszta meló az FBIhoz. És nekünk nem elég mocskos meló. Ezek a faszok remekül kiterveltek mindent... mi pedig nem rájuk lövünk... nem a fejesekre, csak a jobb kezeikre. De hát, előbb utóbb a fejhez is el kell érnünk, nem?

Kukucs, javítatlanul, de kirakom nektek, hogy élvezhessétek. A holnapi napon átfogom nézni, hogy minimálisan elfogadhatóbb legyen, elnézést kérek.

Blog avagy egy apró próbálkozás

Kukuuucs! Tudom-tudom, új részt vártatok. Már írom:) Egyenlőre nem azt hozom, hanem a másik blogomat. Ott aktívabb vagyok (azt hiszem már mind tudjuk miért). Sokaktól megkaptam, hogy elkezdték, és abba is hagyták az olvasását. És mikor ismét elkezdték, már tetszett nekik. Csak annyit kérek, hogy olvassátok el mondjuk a tizedik vagy ötödik részig az egész storyt, és ha akkor sem jön be, megértem:) KATT IDE <- ez oda dob arra a blogomra.
Aki esetleg nem érzi a késztetést, hogy elolvassa, ide másolnék alább egy nagyon tömör blogajánlót amit szintén Klau csinált nekem:) Csak ennyi lenne most, illetve kérném azokat, akik olvassák azt a blogomat is, hogy kommentbe biztassák a többieket, hogy annyira nem förtelmes, mint látszik:D Imádás van! A résszel pedig igyekszem:)

Prológus

- Ha ő vissza költözik, én el költözöm. Megmondtam neked aznap mikor kiléptünk a ház ajtaján. Ha vissza fogadod, elmegyek... - írom le neki, míg beharapom alsó ajkamat.
- Már pedig vissza fog hozzám költözni! - írja le, mire szemeimet lehunyom és remegve kifújom a levegőt. Nem mindenki való anyának... Bezárom a chatablakot és tovább meredek a gépre. Nincs miről beszélnünk többé, úgy érzem. Az éltem eléggé elbaszodott. És hogy mindezt mikor?! Óh, röpke tizenkét évvel a születésem előtt.
- Jay vissza költözik - fordulok hátra, mire apám szemei elnyílnak. Felállok, mikor a kopogás ketté szakítja a dermedt csöndet. Nagyot nyelek és lelkiekben készítem magam arra, hogy mi lesz, mikor kinyitom az ajtót. Légy erős Zoe. Kell neki hogy erős légy. Az ajtót kinyitom és Lilith rám néz könnyes szemeivel és látom, hogy próbálja tartani magát. Szomorúan rá mosolygok, majd felzokog, én pedig behúzom, majd átölelem remegő testét. Megilletődve ölelem, tovább mikor nyakamba temeti az arcát. Soha nem szoktam hozzá az ilyen kitörésekhez, ő is mindig rideg szokott lenni. Persze testvérek vagyunk, de kevés olyan alkalom volt mikor zokogva ölelt volna magához. Fordítok rajta, és könnyedén veszem le válláról a táskát. Lábammal rugóm be az ajtót és így kezdem simogatni a hátát.

2. rész

-Kate leküldött boltba- morogja Li míg felkapaszkodik hozzám- lejössz velem?- kérdi fintorogva mire rögtön bólintok. Szar környék, nem hagyom hogy egyedül mászkáljon Lilith. Ő nem olyan mint én, ő törékeny, ő nem verekszik, ő csak aláz hidegvérrel. Féltettem mindig is a huszonkét éves nővéremet de most csak még jobban féltem. Hisz én hallottam minden fenyegetést amit Jay ordított. Nem értem hogy felejtheti el mindezt Anya- Úgy érzem rosszba leszünk még ezzel a nővel- sóhajt fel Li magára húzva a cipőt.
-Már most rosszba vagyok vele- nevetek rá halkan.
-Léptünk!- kiálltja el magát Li majd kilépünk a lépcsőházba. Látszik hogy gettó, teljesen lelakott, szemetes és piszkos. Kilépünk az útra és a kis csoportok máris megbámulnak minket az utcákon. Bárki aki felénk néz rögtön szemkontaktust teremtek és megvárom míg elfordítják a tekintetüket. Visszahúzódó és csendes vagyok, de a nővéremet senki nem baszogathatja majd. Márpedig ezen a környéken mindenki baszogatnak, gyengén vagy durván de baszogatnak. Előre is kíváncsi leszek milyen szar helyzetekből kell kihúznom majd a seggem. A kérdés a következő, melyik banda a legerősebb? Ki a helyi fasza gyerek akinél be kell vágódnom vagy le kell aláznom hogy meglegyen a tekintélyem csak hogy Lilithez hozzá se merjenek szólni. De még rá nézni se merjenek...

4. rész

Mély levegőt veszek majd beírom a keresőbe azt hogy Omegle. Rögtön kiad egy csomó találatot mire rá megyek az elsőre. Két lehetőséget ad. Szöveges beszélgetés vagy webkamerás, már most jobb mint chatroulette. Megtekintem magam a tükörben majd megigazítom a hajamat és végül az órára nézek. Este tíz van...én meg unatkozom. Mély levegőt veszek majd rá kattintok a kék gombra. Alul rögtön megjelenik az én képem míg felül egy csajé. Rám néz, elfintorodik és már el is tűnik a képe.
-Ribanc- morgom az orrom alatt míg a next gombocskára megyek.
-Szia gyönyörű- jön rögtön az üzi egy harmincas éveiben járó férfitől. Szemem kikerekedik és most én lépek tovább. Duplán klikkelek hogy rögtön ki adjon valaki mást is és ne csak megállítsa a csevejt. Egy kattintással kilépek a beszélgető partnerrel folytatott csevegésből és minden kapcsolat megszűnik, a második kattintásra bedob nekem egy új embert.
-Hello- írom le a kis köszönésemet- Camod van?- kérdem míg értetlenül nézem a fekete képernyőt. Kamerája az van. Alsó gatyája? Az nincs. Fejemet megrázom és tovább klikkelek. Kezd tele lenni a faszom, bár ezen az oldalon nem nagyon van más csak fasz. Rosszabb mint valami szexchat. Vagyis körülbelül ez pont az, csak még kamera is van. Rá nézek az órára ami már tizenegyet mutat. Feltekintek a képernyőre ahol ismét egy mosolygós srácot látok, ádámkosztümben. A kamomat kikapcsolom így már az enyém is csak egy fekete kocka.
-Ezt nem mutogatnám- írom le neki még mérgesen majd klikkelek. Nekem elég volt ennyi mára! Ez az oldal szar...újabb fekete kocka. Na ne...duplán klikkeltem! Felsóhajtok míg szememet megforgatom. Taps Zoe, hiszen csak nekem nehéz megtanlni mi is a különbség egy és kettő között.
-Ahoy- írom le unottan. Ez lesz ma már az utolsó, és ennyi. De tényleg. Én ezt már nem bírom ami ezen az oldalon megy, ennél még a chatroulette is esztétikusabb.
-Hello:)- kapom a választ mire szemöldököm felszalad. Nem igazán szoktak itt köszönni.
-Mizu?- pötyögőm le lassan a karaktereket.
-Unalom:/ Arra?- válaszol rögtön gyorsan mire még inkább elcsodálkozom.
-Úgyszintén.
-Hogy hívnak? Kamod van?:3- jön az újabb üzi mire elfintorodom. Tuti fasz lesz.
-Zoe, és van- írom neki kelletlenül.
-És miért nem kapcsolod be?:D
-Így előbb túl lépnek a faszverősök- írom le neki felnevetve kissé.
-Oké, ez jogos érv...:/- kapom rögtön a választ.
-Kapcsold be a kamod- kérem alsó ajakamat rágcsálva. Könyörgöm ne legyen fasz...ne legyen fasz...
-Előbb te- olvasom el az üzijét mire szememet megforgatóm.
-Én kértem előbb- írom le neki nevetve.
-Én kérdeztem előbb!:P- mérgesen fújom ki a levegőt az orromon válasza láttán.
-Ez így sokáig fog tartani- pötyögőm le neki. Tuti fasz lesz.
-Na jó, akkor óra tizenháromkor mindketten egyszerre?:D- az órára pillatok amin most óra tizenegy van.
-Okés- írom a válaszomat mikor tizenkettőre vált. A kurzort a kis kockámhoz viszem és a kamerám bekapcsoló gombja felé. Tizenhárom. Megnyomom mire ő is feltűnik.
-Egyébként, Zain vagyok- olvasom el rögtön az üzijét. Rám mosolyog, míg int nekem a kamerán keresztül mire én is kissé kábán intek neki egy félszeg mosoly kíséretében.
Nagyon uralkodnom kell magamon hogy ne tátsam el a számat. Nem fasz, határozottan nem fasz...

6. rész

Érzem hogy telefonom rezegni kezd mire magam elé emelem.
-Jó reggelt cica:3- fejemet lehajtva mosolyodom el míg hajamba túrok és át dobom azt bal oldalamra csak hogy takarjon a lányok elől.
-Neked is, bár nem mondanám az enyémet éppen jónak...:D- alapvetően nem mondanám senkinek sem hogy bajom van de ő más. Tudom hogy ő felfog vidítani. Már ha van rá ideje.
-Karma! Amiért nem vetted le te is a pólódat tegnap este. Mondtam én hogy a sors elintéz emiatt:3- szememet megforgatóm míg veszek egy mély levegőt. Minden kamozásnál elérem hogy levegye a pólóját, sőt egy hete már automatikusan dobja le magáról mikor bekapcsolj a kamját. Egy hónapja minden áldott nap beszélünk és szinte minden nap kamozunk. Rutinná vált számomra hogy ha haza érek akkor leülök a gép elé és már hívom is őt vagy ő engem skypon. És minden sejtésem beigazolódott, java részt legalábbis. Sérült személyiség. De ő is megmondta, én is az vagyok. Bár nem is tagadom hogy nem lennék az, tudom hogy elég sok mentális problémám van. Ő volt az első akinek elmondtam anyámat és ő kapott idegrohamot mind attól ami történt. Majd közölte velem hogy muszáj megölelnie engem, találkozunk kell.

11. rész

- Önmagaddal mész szembe, jó hogy félelmetes és nehéz. Egyetlen szabály van az ősidőktől kezdve, életben maradni. Egy beléd ivódott, több ezer éves ösztönt kell legyőznöd, hogy megtedd - hadarom neki egyre inkább belemerülve a témába. Félő, hogy ez a beszélgetés túl nagy lesz. Olyan ez, mint a mindent eldöntő párbaj. Kitudom-e húzni végleg a gödörből, vagy sem. És én ki akarom, mindenkinél jobban.
- Legyőztem már Zoe - feleli keserves hangon.
- De itt vagy - súgom halkan.
- Köszönd Dannynek - hunyja le a szemeit, míg arcára kiül egy szomorú mosoly.
- Most, ebben a pillanatban, megtennéd? - kérdem kíváncsian, mire szemei kipattannak.
- Nem, mert látnád - rázza meg a fejét határozottan.
- Csak mert látnám? - kérdem szomorúan, mire rám néz még, ha csak kamerán keresztül is.
- Csalódnál, azt pedig nem akarom. Így is eleget csalódtál - rázza meg a fejét össze szorított ajkakkal.
- Én... - nem folytatom a mondatomat, nem tudnék mit mondani - Te tényleg azt hiszed, hogy az lenne az első érzelmem, hogy csalódott lennék? Te hülye vagy Malik! - hördülök fel sértetten.
- Miért? - kérdi értetlenül.
- Aggódnék, bűntudatom lenne, szomorú lennék én csak... én nem akarom, hogy így lásd az életet - rázom meg a fejemet. Ez annyira rossz érzés, tudni, hogy itt van ő, előtte az élet. Minden szempontból és... ő nem akarja. Ő boldogtalan így és ő inkább... inkább lenne öngyilkos.
- Édes - mosolyodik el.
- Zayn, mit szólnál, ha holnap megkapnád a hírt hogy este öngyilkos lettem? - kérdem mérgesen, mire megdermed és rám néz... Félve.
- Te nem - rázza meg a fejét, mire értetlenül felvonom a szemöldökömet - Te nem tennéd meg. Túl... erős vagy ahhoz. Ez csak a gyengék módszere. De te Zoe Fable - nevet fel keserűen - Te ehhez túl erős vagy. Nem tennéd meg, már csak azért sem, mert tudod, hogy mások is vannak, akik megtennék. És nem akarod hagyni, oda lenne minden, amiről eddig beszéltél. Te túl jó vagy egy ilyen mocskos dologhoz - mosolyog rám... Büszkén? Talán...
- Érdekes elképzelés, de ha megkapnád a hírt? Mégis... - kérdem hunyorítva csak, hogy jobban koncentráljak az arcára.
- Verekednék, aztán elmennék oda ahol vagy. Aztán magamat okolnám, vissza fordulnék. Még szarabbul érezném magamat, aztán végül ordítanék veled, majd a bocsánatodért esedeznék és féltenélek. Jobban, mint valaha, egy szabad lépésed nem lenne nélkülem - nevet fel harsányan, mintha nem is a képzeletbeli öngyilkosságomról beszélnénk. Mintha mindennapi témákat vennénk elő.
- Édes - utánzóm le a szót, mintha csak ő mondaná, mire felnevet.
- Ugyan már, mindenki sokra tartja az életét, de minek? Ez csak...
- Mert az életed vagy te magad. Bármit megtehetsz. Tény, hogy korlátozott körülmények között lévén a társadalom fejlődésének, de bármit megtehetsz. Ha ölni akarsz, ölsz. Ha teremteni akarsz, teremtesz, ha...
- Ha öngyilkos akarok lenni, öngyilkos leszek - villant rám egy fintort, majd hasra fordul, én pedig megszemlélem pár pillanatig a szálkás felsőtestét.
- A halál vissza vonhatatlan és végleges. Egy halott már nem tud változtatni semmin, egy halottam nem történik semmi érdekes - mordulok fel, szinte sértve érezvén magamat.
- Fáj beismerni, de ott a pont - nevet fel.

12. rész

- Vacsora van! - jön be az ajtón Trisha, majd meglát engem és a szájához kapja a kezét - Gyerünk lefele! - mondja sürgetően, mire Zayn villant felém egy fintor és már nyúl is a laptop felé, hogy lehajtsa, mikor az anyja rá szól - Hagyd, csak menj! - rántja el onnan, mire látom, hogy Zayn össze zavarodik de Safaa rá ugrik Wali pedig kifele kezdi rángatni. Trisha pár percig áll Zayn ajtajában, majd felém fordul - Fogalmad sincs mit tettél a fiamért és a családomért. Én... a minap kivittem a szemetet és láttam benne egy össze tépett és égetett papírt - mondja hadarva, mire értetlenül nézek rá, kissé félve - És én kivettem, hiszen a gyerekeim nem szoktak ilyeneket csinálni a papírral. Amúgy is tudni akartam melyik jutott gyufához vagy öngyújtóhoz és... - egyszerűen elsírja magát és tenyereibe temeti az arcát.
- Ne haragudj, de nem értem - felelem félve, mire feltekint rám könnytől csillogó szemeivel és kissé elfolyt sminkjével.
- Zainé volt a papír... az ő búcsú levele volt. Annyira köszönöm Zoe! Fogalmad sincs milyen érzés volt olvasni azt a levelet, ahol bocsánatot kér mindenkitől és...- zokog fel keservesen, mire nagyot nyelek és elhűlve eresztem le a vállaimat. Majdnem öngyilkos lett... Zayn...jó ég... Kezemet szám elé viszem lassan és megdörzsölöm a fejemet, mintha ezzel kimenne minden kétség belőlem. Mintha elfelejthetném, hogy egy hajszál választott el attól, hogy elveszítsem Zaynt - Tudom, hogy már tárgytalan úgymond, de szeretném a levélben kérteket teljesíteni és az anyai szívemnek is engedelmeskedni. Azt is írta a levélben mindazok mellett, hogy sajnálja, hogy köszönjük meg neked, hogy eddig itt maradt. Sokat segítettél neki, de nem akarta, hogy esetleg te zuhanj a mélybe... Köszönöm neked hogy éltetted, és köszönöm, hogy megmentetted. Mert megmentetted a fiamat! Ha bármi kérésed lenne felém, nyugodtan írj vagy, ha beszélni akarsz! Elmondhatatlanul hálá...
- Szerintem elég lesz Anyu, érti - szólal meg bátortalanul Zayn, mire a laptopomra kapom a fejemet és meglátom, hogy az ajtóban áll. Gyorsa törlöm meg a szemeimet, nem igazán szeretek sírni.
- Inkább öleld meg te idióta - mondom szipogva egy aprót, mire félszegen elmosolyodik és átkarolja a síró anyját.
- Ne haragudj - hallom meg tompán Zayn hangját.
- Szeretlek! - szorítja jobban magához Zaynt, mire elmosolyodom. Édesek... - Lent megvárunk, nyugodtan... uhm... lent megvárunk - legyint mély levegőt véve, majd szemeit törölgetve elhagyja a szobát.
- Melyik napra tervezted? - kérdem halkan rá nézve.
- Ne haragudj, soha nem akartalak megsiratni - mondja fészkelődve, szomorúan, míg engem bámul.
- Melyik napra? - kérdem újra szomorúan.
- Arra mikor elég bátor leszek, de miután... beszéltünk és ígéretet tettem képtelen voltam ránézni a gyógyszerekre, pengére... kötélre… - morogja halkan mire szemeimet hitetlenkedve lehunyom. Kötél... penge... gyógyszer... Mély levegőt veszek, majd mosolyogva felnézek rá.
- Köszönöm, hogy megtartottad az ígéretedet - bólintok kimerülve érezvén magamat... túl sok volt nekem ez az információ.
- Tartsd be te is - rántja meg a vállát szomorúan.

13. rész

- Haver, ő egy lány - mordul rá tippen szerint a második legidősebb.
- Gyűlöli a nőket az anyja miatt, szívesen megütne - felelem halkan míg őt nézem - az igazság kegyetlen de jobb beismerni mint elhallgatni. Nemde? - fintorodom el. Bármi is lesz, ezután átértékel mindent. És egy kis szerencsével még viheti is valamire. Többre mint egy drogos utcakölyök. Félre löki a két gyereket nekem pedig megragadja a felkaromat és ránt rajtam egyet.
- Azt hiszed okos vagy?! - ordít rám mire rezzenéstelenül nézek rá.
- Azt hiszed nagy és félelmetes vagy? Szánalmas vagy - szűröm a fogaim között. Sokan azt hiszik a pszichológiában kedvesnek és megértőnek kell lenni. Pedig ez nem igaz. Mi értelme ha elmennek hozzád és te is kegyes hazugságokat mondasz? Ő tényleg azt hiszi hogy hatalma van. És meg fogják ölni, ha ezt csinálja sokáig. Kézfeje csattan arcomon mire arcom elfordul az ütés erejétől és felnyögök. Légzésem gyorsul míg meredten bámulom az aszfaltot.
- Velem nem packázhat egy ilyen kis kurva mint te! - ordít a képembe de addigra már a többiek hátrább rántják rémültem. Érzem amint elkezdek remegni... a sok szabályom közül egy megsemmisült. Soha nem üthet meg senki többé. Lassan indulok meg apámék háza felé és újra átváltok futásba.

16. rész

- Ott van Zayn! - szólal meg halkan Chris, mire arra kapom a tekintetem és meglátom fekete szempárját. Nagyot nyelek és egy pillanatra elfeledem, hogy Ashton mindjárt eltöri a karomat.
- Ki? - kérdi értetlenül, míg ő is elnéz abba az irányba, ahova én. Szorítása enyhül, én pedig kitépem karomat a kezéből.
- Valamikor találkozunk - vetem hátra nemtörődő stílusban, míg megindulok Zayn felé. Ahogy lépkedem, a haragom úgy száll el.. ő ott... magasabb, mint hittem... Fekete halász gatyája kétségkívül jól áll neki. Fekete-piros kockás ingét pedig legszívesebben leszedném róla... a gondolatra az ajkamba harapok, majd megállók vele szemben. Köztünk az állatkert rácsa, ő pedig csak néz engem, én pedig őt. Barna, csoki szerű szemei végig futnak rajtam. Fekete haját kissé megmozgatja a szellő. Zsebre dugott, izmos karját most előhúzza és átnyújt nekem egy apró cetlit. Míg felvont szemöldökkel érte nyúlok, kezünk össze ér, engem pedig kiráz a hideg. Nem szólók semmit, kétlem, hogy menne anélkül, hogy hangom elcsuklana. Kihajtogatóm a kis papír lapot és meglátom benne az apró kis szavacskát: "Kukucs". Felnevetek, hiszen sokszor köszöntem neki így. Ő ezt mindig édesnek találta, a végén pedig már ő is sokszor így köszönt nekem. A táskámba nyúlva előveszek egy régi buszjegyet és a falnál írni kezdek egy tollal. "Kukucs". Oda adom neki, ám azt a lapocska darabot, amit ő adott, már el is süllyesztem a táskámban, egy biztonságos részen. Leül a rács elé és elővesz egy egész lapot. Követem a példáját és én is leülök. A térdünk össze ér, még így, a rácsokon keresztül is. A lapot ketté tépi és nekem adja az egyik felét, amit el is fogadok. Rögtön rá pedig egy újabb fecnit nyom a kezembe egy féloldalas mosollyal; "Elképesztően gyönyörű vagy". Érzem, amint arcom lángba borul és zavartan köhögni kezdek, csak, hogy eltakarhassam magamat. Remegő kezekkel tűröm el a hajamat, hogy ne lógjon az arcomba, majd írni kezdek... próbálok. Az izgalomtól túlságosan remeg a kezem. Végül letépem a papír darabkát és oda nyújtom neki a következő kis üzenettel; "Édes vagy, köszönöm <3". Alsó ajkát beharapja és rám kacsint, mire mindketten felnevetünk. A hangja kissé más, mint a gépen, vagy a telefonban, de sokkalta kellemesebb. Már most félek, hogy többet nem hallom ezt a hangot és hogy el fogom felejteni... utálom az emlékezetemet már most, hogy meg fog halványulni ez az emlék... amit még át sem éltem igazán.
- Menj el! - feleli hidegen Zayn, mire szemöldökömet össze ráncolom. Most hallom élőben először a hangját úgy igazán... és az az első mondanivalója hogy menjek el? - Addig tegyél hátrább három lépést, amíg nem megyek be és töröm el pár csontodat! - néz mögém újra, elsötétülő szemekkel. Óh... lehet nem is engem küld el... Hangjától kiráz a hideg, szememet nem tudom levenni megfeszülő állkapcsáról és kezéről, ami ökölbe szorul. - Komolyan mondom, őt is megkérdezheted, hogy képes vagyok-e megtenni! - int felém lágyan, mire most már hátra nézek. Szembe találom magamat Ashton mérges tekintetével, én pedig előrébb mozdulok... mintha Zayn megvédhetne.
- Zoe...
- Haver - sóhajt fel Zayn, míg feláll. Én is rögtön felállok és zavarta nézek a két srácra.
- Ki ez? - kérdi Ashton fájdalmas arckifejezéssel, mire Zaynra nézek.
- Zayn - szólalok meg előtte most először. Arcvonásai meglágyulnak, rám mosolyog. Tekintete újra Ashtonon van és végig méri a srácot.
- Menj! - feleli neki újra. Bólintok hozzá, azt akarom, hogy elmenjen. Mérgesen morog valamit, majd megfordul és elvágtat. - Meg fogom még verni! - állapítja meg Zayn, míg a távolodó alakját nézi. Elfintorodom, nem akarom, hogy ez legyen a témánk.
- Nem akarom, hogy verekedj! - nyögöm ki és érzem, hogy ismét elpirulok... ennél szánalmasabb dolgot nem is tudtam volna mondani!
- Tudom - nevet fel harsányan - Meg akarlak ölelni! Gyere ki! - néz rám kétségbe esetten.
- Itt bent van a gyülekező, ha kimegyek, nem tudok vissza menni! - eresztem le a vállaimat szomorúan. Kétlem, hogy ő jobban várna arra, hogy megöleljen, mint én.
- Most jön a Zoe pszichológia. Muszáj megöleljelek! Bekérőzöm, vagy fasz tudja! - mordul fel és megindul a pénztár felé. Karba tett kézzel, mosolyogva figyelem őt, amíg a biztonsági őrt győzködi és rám mutogat.

19. rész

- Ez az egyik kedvenc számod! - röhög fel Veron és tökéletesen hallom a hangját. Remekül van kialakítva a tér.
- I need to move a I need to fight, I need to lose myself tonight!
Mozdulnom kell, Harcolnom kell, El kell veszítenem magam ma este - nevetek fel Zaynre gondolva. Ő küldte ezt a zenét.
- Hogy mindened a körül a srác körül forog! - mordul fel Veron, míg kissé félve lépked mögöttem. Ám engem elkap egy igazán dühítő, de megnyugtató érzés. De nem, még magamban sem merem kimondani! Ez ő... ezt tuti ő! Ők a csapat... nem....
- Most szopatsz, ugye?! - kérdem meg a mosolygós Zaynt ugyan olyan hanyag stílusban mellettem tartva a fegyvert, míg a hat idegen srácra nézek, akik füttyentenek egyet.
- Meglepetés! - lépked felém egy sunyi mosollyal. Ajkamra nyom egy puszit, de a figyelmeztető kiáltások, amik a haverjaitól jönnek, már nem jut el hozzá, mikor hasba lövöm. - Zoe! - förmed rám sértetten.
- Kint felhúzták, én vigyáznék vele! - nevet fel kínosan Veron, mikor elfutok mögötte. Jobb kanyar, bal kanyar. Lépcsőn fel, majd megállok. Új zene...tetszik. Zayn stílusa, ezek szerint sokat járnak ide. Nem volt nehéz nekik időpontot szerezni. De, hogy miért nem szólt róla! Viszont Veron szavai is eszembe jutnak... "mérgesen jött be ide". Ashton. Mit is képzel ő magáról?! Nekem jön, beszólogat?! És még lekezelően is akar velem bánni?! Talán hagynom kéne, hogy Zayn megverje...Zayn! Zaynt én fogom megverni! Fegyveremet két kézre fogom és halkan lépkedni kezdek. Megállok egy folyosó végén, hátamat a falnak vetem. A tükör velem szembe van. Látom, hogy jön egy sárga ellenfél. A fegyverek lézerrel működnek... Mély levegőt veszek, majd a tükörbe lövők. Úgy tűnik az elv gyakorlatban is működik, a srác meghal!




Nem csak 1D, azaz Zayn Malik rajongóknak ajánlom az oldalt! Mindenkinek érdemes benézni. Már csak azért is, mert olyan problémákkal küzdő fiatalokról szól, akik a saját környezetünkben is megtalálhatóak. Sőt! Maga az alap helyzet is előfordul az életben! Hihetetlenül jól megírt történet, ami igaz, hogy nem rózsaszín ködfelhőbe borul, de megtalálod benne a szerelmet, igaz ott vannak mellette a negatív érzelmek is. Csalódások, remények, és természetesen nem hiányozhatnak az élet nagy pofonjai sem. Eléggé komoly alaptéma, de nem nehéz olvasmány! Megtudhatod belőle azt is, hogy milyen jelekre figyelj valakinél, ha úgy gondolod, hogy baj van! Nem kicsi baj...
Olvass bele, ha felkeltettem az érdeklődésedet! Nálam ez a történet a favorit, pontosan azért, mert valósághű történéseket ír le, amik bár nem minden esetben a legkellemesebbek, de mégis könnyen olvasható formában, oly módon, hogy csak azt érzed: Még, még, még...

A történet bár jóval előrébb jár, úgy érzem megér egy próbát, köszönöm, hogyha elolvastad és szántál rám ennyi időt:) Imádás van! <3

Harmadik Évad: Huszonhetedik Rész

Fintorogva nézek fel a nagy épületre, az elején még csak titkolni való sincs... FBI... remek.

- Jöjjenek - szól ránk a férfi, míg megindul a lépcsőn felfelé.

- Várjunk már egy kicsit, haver! Ez nem úgy megy, hogy menjünk rögtön... több oka is van. Maffiózók vagyunk. Minden hitelességünket elveszítjük, ha oda belépünk és amúgy is, fél lábam van csak - hördül fel Dave, míg ő is bámulja a hatalmas épületet. Vajon mit hihetnek rólunk mások? Egy csapat eléggé tépett kinézetű fazon áll és bámulja az FBI épületét. Ahol persze Zayn Malik is ott van. Fejemet megrázom, majd elindulok felfelé a lépcsőn. Mindenki megindul, de Dave-nek azért segít Luke és Zayn is.

- Ugye minden nyilvános dolgot eltüntetnek rólunk? - kérdem halkan, mellé lépve.

- Mr. Malik miatt jobban, mint szükséges lenne - biccent nekem.

- Tegeződhetnénk, sokáig egymásba fogunk kapaszkodni - nézek vissza magam elé. Az undor minden egyes lépéssel jobban átjár. Soha az életbe nem jöttem volna ide. És tudom, hogy mindegyikünk így van ezzel. Tudom, hogy nem vállaltuk volna el, ha Stan élne. Akkor leszarnánk, mert akkor Zoe is leszarná.

- Oké - villant rám egy rideg mosolyt és még csak meg sem próbálom viszonozni. Kinyitja az ajtót, én pedig a hajamba túrva lépek be... elsőnek. Esküszöm, érzem, ahogy minden karrierem, amit felépítettem az alvilágban, az összedől. Árulók lettünk, bejöttünk segíteni. Ebből újabb bandaháborúk lesznek és ezt tudjuk mindannyian, de persze mi jó emberek vagyunk, önfeláldozók... csak éppen bűnözők. És amúgy önfeláldozók sem vagyunk. Ez is, mint érdek számunkra, Stan féle érdek. Na meg persze Dave fél lába. Vagyis a fél lábának a fele. A combja... szóval... baszki. A lényeg, hogy nem teljesen kellett levágni és a combja nagy része még... megvan. Ennyi kell. Kellően felcukkolom magam ezen ismét. Annyira kellően, hogy már nem érdekel, hol vagyok, csak öljek meg olyanokat, akik erről tehetnek.

- Rögtön ennyire bele? - kérdi morogva Dervish, mire fejemet kissé megrázom, ahogy felocsúdok.

- Mi? - kérdezek vissza reflexből, míg végigsimítok zavartan a nyakam vonalán.

- Kiképzés - néz rám Uriel, én pedig felsóhajtok.

- Miért kell kiképeznünk embereket? - kérdem értetlenül, míg bepréseljük magunkat a liftbe. Mindannyian...

- Mi képzünk ki titeket - néz rám értetlenül, mire olyan szinten hökkenek meg, hogy teljes testtel és eltátott szájjal felé fordulok. Ahogy mindenki a liftben. Az ajtó kinyílik a döbbent percek után, de mi nem mozdulunk, csak ő.

- Mármint, hogy minket? - nevet fel Luke elsőnek, kilépve idegesen.

- Igen - biccent nekünk a férfi, én pedig továbbra is hitetlenkedve meredek rá. A legjobbak vagyunk... mit akar ez kiképezni rajtunk?!

- A lófasznak is van ám vége - néz rá értetlenül Dave, amíg biceg mellettünk.

- A szabályok szerinti kiképzésen részt kell venniük, mive...

- Adja oda a legjobb emberét és még Dervish is leveri - mordul rá Zayn idegesen.

- Önök szabályokat állítanak fel, mi nem. Ezért vagyunk mi jobbak - magyarázza meg Luke, ahogy egyszerűen kitárja előttünk Uriel a kétszárnyú ajtót és meglátok egy jó kis edzőtermet. Vagyis, majdnem olyan. Oldalt edzeni lehet, középen meg a küzdősport.

- Tudod, miért élünk? - csap a vállára Ben, míg lazán belépdelünk a felszólítása nélkül. - Mert mi nem versenyzünk, nem azt tanuljuk, mi sportszerű. A túlélést tanítom - súgja halkan, majd megindul. Én pedig még csak nézek. Felfog törni bennem a feketeség... zsaruk. Nem tehetek róla.

- Ne próbáld megcáfolni - szólók rá halkan, ahogy Ben után szólna. - Higgy nekünk - közlöm vele egyszerűen és én is elsétálok mellette. A tekintetek végig követnek, de nem nézek rá senkire. Odasétálok Benékhez... frusztrálna, ha most szétválasztanának minket. A szőnyegen épp megy a küzdelem. Kemény. De nem hiszem, hogy ne tudnám leverni.

- Matt! - mordul fel Uriel, mire a két srác, aki verekedett lelépdel a szőnyegről és felsétál egy másik srác. Kopasz fején látszik, hogy amúgy barna lenne, csak borotválja. Mosolya kedves, eléggé nagydarab. Olyan, mintha kötött lenne, de jól tudom, hogy valószínűleg ő a legkeményebb. Barna szemei alatt karikák vannak, talán úgy, mint a mieink alatt. Nem állítom, hogy az ő munkájuk könnyű, de azt se, hogy a miénk az lenne.

- Nekem mindegy, tőlünk ki megy - vonja meg a vállát Ben.

- Választhatok? - kérdi Matt. Hangja mély, hideg... rázósan mély.

- Bárkit a kölykön kívül - szólók bele Dervish felé biccentve. Ő nem reagálja le, nem fintorodik el, nem hördül fel és rám sem pillant. Tudja, mik az esélyei. És nem akarom, hogy a legjobb ellen ő menjen.

- Nőt nem ütök meg - néz rám a srác, mire Zoe előrébb is lép és azzal a lendülettel húzza vissza Luke.

- Fekete szemes vagyok - vonom meg a vállam, ahogy rálépek a szivacsra.

- Mi? - kérdi rám pillantva értetlenül és kissé zavarban. Fejemet oldala biccentem, a leszarom érzés átjár... pislogok egyet és a cinikus énem, akit úgy emlegetnek mások, hogy tökéletes bérgyilkos, karöltve elhelyezkedik bennem az alap énemmel. Magyarán ők annyit láthatnak ebből, hogy a szemem sötétebb lett, szürke... Látom, hogy Uriel elmosolyodik, rá sem kell néznem. Fáradtan pillantok fel Mattre, ő pedig megrázza a fejét.

- Nőt nem - zárja le ismét.

- Hagyd! - sóhajt fel Zayn mellém lépve. Vállamat megrántom és lelépdelek a szőnyegről. Még le se érek, de hátam mögött az első ütéshangok elcsattannak. Megfordulok, még éppen időben kapom el a jelenetet, ahogy Zayn kitér egy ütés elől és bevisz egyet a csávó oldalába. Bordák... nem akarja húzni az időt. Senki nem ordibál, mint odahaza, senki nem szurkol senkinek. Mindenki csak feszült csendben nézi, ahogy kitérnek egymás ütései elől, vagy éppen bevisznek egy sikereset.

- A maffiából vagyunk - szólalok meg halkan és mindegy lenne, milyen hangerővel tenném, akkor is mindenki hallaná.

- Hm? - kérdi értetlenül Uriel, amint felém pillant.

- Ha ez most éles helyzet lenne, Matt már halott lenne. Már megöltem volna, miközben ők verekednek - jegyzem meg lazán, mire ők ketten a szőnyegen abbahagyják a verekedést.

- Jogos - fújja ki magát Zayn, ahogy otthagyja a csapzott és kissé vérző Mattet.

- Rendben - biccent nekünk komoran Uriel. - Ki, milyen szinten áll különböző területeken? - motyogja, míg a mappájába néz, ahova oda se kell pillantanom, hogy tudjam, ezeket az adatokat kéne beírnia.

- Nálunk Skillek vannak - hördül fel Luke a fejét rázva. Nem csodálom, hogy kezdi mindenki sokalni ezt a túl hivatalos dolgot.

- Skillek? - pillant ránk értetlenül a drága aktakukacunk.

- Igen - neveti el magát Zayn. Eléggé fura ez a szitu...

- Ő leszed egy fegyverrel akárhonnan akárkit, akármilyen körülmények között - mutat Zoe-ra Ben. - Ő közelharcban verhetetlen és éles helyzetekben - mutat Zaynra most. - Ők bárhol elrejtőznek és bárhova bejutnak - mutat most rám, majd Dervish-re. - Akármi, ami kés, az nála tökéletes - húzza ujját vissza rám. - Fekete szemük van, ha előjön, akkor mindenkit megölnek - hadar tovább Ben, amíg végigmutat ismét rajtam, Zaynon, majd Luke-on is. - Ő volt egykor a legjobb, mindent megcsinál. Fő Skill inkább a támadás - néz felé Ben.

- Én meg betörök mindenhova és tervezek. Ben olyan, mint Luke - veszi át a szót Dervish. Uriel meredten bámul minket, majd minden szó nélkül megfordul és egyszerűen ott hagy minket.

- Szerintetek kiakadt? - kérdi Zayn utána nézve, mire elfintorodom én is a férfi hátát figyelve.

- Fasz tudja - közli lazán Zoe.

- Valószínűleg igen - adja meg a választ Dave, bár azt hiszem, mindegyikünkben ugyan ez a kis mondat fogalmazódott meg.

- Meg fogunk halni - veti fel az egyik apró problémát Dervish.

- Hát... talán - röhög fel Luke.

- Előtte még el akarom őt venni! - emeli fel a kezeit Zayn, mintha csak az időt kérné, meg, hogy álljunk már meg egy rohadt pillanatra.

- Biztos? A pénzeteket költhetnénk piára is. Egy gyűrű ide, vagy oda. Ha meghalsz nem mindegy? - kérdi Ben felvont szemöldökkel.

- Ha esküvő van, pia is van - emeli fel az ujját Zoe, csak, hogy megjegyezze ezt a kis dolgot nekünk.

- Nem gondoljátok, hogy ez nem pont alkalmas időszak egy esküvőre? - kotyogok közbe.

- Miért, az életünknek lesz időpontja, mikor az lesz? - néz rám értetlenül Zayn.

- Hát, nem azt mondom, hogy biztos, de talán - vonom meg a vállam.

- Mindenki úgy van itt, hogy meghalunk és te azt hiszed, lesz ennél a pontnál nyugodtabb életünk a maradék óráinkban? - néz rám értetlenül Dave, mire elfintorodom.

- Én mondtam, hogy ne vállaljuk el. De úgy dobálózunk a saját életünkkel, mintha lenne még a farzsebembe másik kettő - hördülök fel, elvégre ők akarták ezt, nem én.

- Kilépjünk? - veti fel az ötletet Zayn, mire egyszerűen ráütök a hasára.

- Az FBI épületében bejelentenéd, hogy kilépünk és az első az lenne, hogy letartóztatnak. Nem tudom, melyik a jobb. A börtön, vagy a halál - nézek rá felhördülve. Ezek hülyék?! Most jut eszükbe, hogy; hmm, lehet nem kéne részt venni ebben az egészben.

- Börtön, ott még elvehetlek - nevet rám.

- Kikészülök - nyögök fel, ahogy tenyerembe temetem az arcom.

- Adom - biccent nekem Dervish.

- Akkor most mi van? - sóhajt fel Luke, ránk nézve.

- Meghalunk - rántja meg a vállát Zoe.

- Remek - csapom össze a tenyereimet.

- Csak próbáljuk meg túlélni valahogy - tárja szét a karjait Ben.

- Hogyan? - néz rá értetlenül Zayn, míg a fejét megrázza.

- Hát... segítünk nekik. De mindig kell, hogy legyen "B" terv is, nem? - néz ránk Dervish egy sunyi mosollyal.

- Egy menekülős terv? - kérdi halkan Zayn. Én bólintok helyette, mire Ben rám néz, ahogy beharapja az alsó ajkát.

- Vissza a menedékhelyre? - körbenéz rajtunk és én indulok meg elsőnek.

- Hova? - néz rám értetlenül Uriel, előtte jó pár mappa, mire villantok felé egy mosolyt.

- Haza. Szólj, ha terv van, nincs mit tanulnom itt - intézem el őt gyorsan és már kétszer akkora sebességgel igyekeznék kifelé, mint befelé, amikor visszaránt. Dühösen figyel engem, a légkör megfagy és tudom, hogy nem jutunk ki.

- Meló, kint a kocsi. Két emberes. Nők - mordul rám, majd el is enged, én pedig hátranézek Zoera. Mi vagyunk ketten nők...

- Elsőre? Felejtsék el! - röhögi el magát Zayn, míg beáll elém, bár sokat nem ér vele.

- Nekem csak egy aktatáska kell, hozzák ki, hozzák ide, csinálják végig csendesen és élve. Aztán mehetnek, amíg nincs következő feladat. - ujját egyenesen Zayn mellkasába döfi, mire ő lenéz rá egy értetlen fejjel. Mind tudjuk, hogy egy mozdulata lenne eltörni azt az ujjat. - Mert hát, ugye, önöknek nem kell kiképzés - köpi felénk a szavakat most már, míg Zayn lesöpri a kezét magáról.

- Fegyver nélkül is végigcsinálom,  bassza meg! - üvölt rá Zoe, mire mindenki megdermed. Végül pedig csuklómra fonja a kezét... és már rángat is kifele. Visszanézek a bezáródó ajtón egyenesen arra a jelenetre, ahogy Ben a tarkójára simítja a kezét, Luke a plafonra üvölt és Zayn csak megcsóválja a fejét.

- Fegyver nélkül? Én azért vinnék, Zoe - motyogom neki, míg beülünk hátra a kocsiba.

- Leszarom, jobbak vagyunk ezeknél a kis puha pöcsöknél - mordul fel, ahogy a fegyverét tényleg ledobja a lábunk mellé.

- Két nőt küldenek be oda, miért? - szólok előre a sofőrnek, de nem szól semmit.

- Tesztelnek, nem mindegy? - kérdi morogva, míg elveszi tőlem a fegyveremet és azt is odadobja.

- Hát nem is tudom, azért annyira nem - hördülök fel, ahogy megigazítom a pólómat. - Előre szólok, bemegyek és szerzek fegyvert attól, hogy te most elvetted - motyogom neki, míg kissé lejjebb csúszok az ülésen, hogy pihenjek. Legalább addig, amíg odaérünk... Túl gyorsan megyünk... lazán kiszúrhatnának minket.

- Az engem nem érdekel - nevet rám, míg a lábait felrakja az ülésre. És ez az egyetlen, amire a sofőrünk még reagálni is tud... felmordul. Mindössze ennyit tesz. Jobban tudtam volna értékelni, ha a kicseszett kérdésemre adna egy választ. Kegyetlen élet.

- Téged csak a bosszú érdekel - súgom neki, míg oldalra pillantok rá.

- Nem érted - csóválja meg a fejét.

- Stant elvesztetted. De minket nem, Zoe - rázom meg a fejem.

- Elvesztenéd Zaynt... de minket nem. Oh, könyörgöm, Jade! Meghalt, érted?! - ordít rám ismét, én pedig kissé hátrahőkölök.

- Sajnálom - félve nyögöm ki az egyetlen szót, amit jogosnak tartok. Mert képtelen vagyok neki azt mondani, hogy igaza van, makacsságból sem. Megölnék mindenkit, ha megölnék Zaynt. Zoe is ugyan ezt teszi. Megöl mindenkit, mert megölték Stant.

- Azon az ajtón menjetek be, lefelé vezet egy lépcső, ott van a helyiség. Többet nem tudok - hadarja el nekünk a sofőr, amikor a kocsi megáll, mi pedig kiszállunk, majd odasétálok Zoe mellé. Ez csak egy szimpla ajtó... semmi extra.

- Ha bent szerzel fegyvert, akkor is fegyvertelenül mentél be... mutassuk meg, hogy jobbak vagyunk. Oké? - pillant le rám.

- Oké - sóhajtok fel, míg kissé magamhoz ölelem. Lazán sétál az ajtóhoz, majd bekopog. Vállal nekidőlök a falnak, míg ő lazán áll az ajtó előtt, majd kinyílik és meglátok egy fél talpat lent.

- Igen? - kemény hang szólal fel, elfintorodom. Nem piskóták hang alapján.

- Kéne valami aktatáska, itt van? - biccenti félre a fejét Zoe hanyagul. Ennyi kell, a férfi előre lendül, Zoe pedig elmosolyodik... ez a férfi már halott lesz. Ellépek mögöttük és megindulok lefelé a lépcsőn. Kilenc fok... befordulok balra. Csak erre lehet. Egy asztal, kártya, pókereztek. Kár a party-ért, de ahogy a lapokat nézem, a fenti mindenképpen vesztett volna. Lazán indulok meg felé, jobb oldalt. Kezemet elé viszem, majd felhúzom és hátra rántom a fejét. Jobb kezemmel belenyúlok a cipőmbe,ahogy lábamat kissé felemelem, majd a pengével elvágom a torkát. Fejemet elfordítom, amíg kicsit tartom a fejét, hogy kivérezzen, majd fintorogva elengedem és egyszerűen ráhanyatlik az asztalra. Ujjaimat ráfonom a fegyverre, ami mellette pihent, majd kibiztosítom. Hallom Zoe lépteit, amint leér hozzám, mire felé pillantok, csak a biztonság kedvéért, hátha a halálvágya miatt mégis csak az ipse jött volna le. Végül viszont tényleg ő küld felém egy halovány mosolyt, míg a fegyvert megszemléli a kezemben. - Látom szereztél magadnak fegyvert...

Sziasztok!

Des Tiny kérésére kijavítottam a részt és most ki is tettem nektek. Remélem mindenkinek tetszett a fejezet. Nekem nagyon. Kíváncsi vagyok, mit is akar ebből kihozni a drága írónőnk. Remélem, hogy nem öleti meg az összes főszereplőt... bár tőle még ez is kitelik. Szerintetek? Véleményeket szeretettel várom! :D

Kellemes szünetet nektek!

Puszi: Klau

Harmadik Évad: Huszonhatodik Rész

Annyira aludnék még tovább, de valahogy képtelen vagyok. Pedig a szemeimet csukva tartom, hátha visszaragad magával az álom. De hiába próbálkozok percekig, tudom, hogy ez esélytelen. Szemeimet végül kinyitom és ahogy lenézek a karomra, fel is nyögök. Jobb kezemmel tépem ki az infúziót a bal kezemből. Hiába, herótom van az infúzióktól így inkább a fájdalom. Felülök, míg az infúzió helyére szorítom szabad kezemet. Körbe nézek, de semmi extra, csak egy szoba. Itt, a főhadiszálláson. Fejem kissé zúg, de azt hiszem, ezt nem csodálom. Bizonytalanul lépkedem végig a folyosón, egészen az irodáig. Ritka az olyan, hogy nincs ott valaki. Nekem most pedig szükségem van valakire, hogy elmondja, mi minden történt... A lendület, amivel benyitok, olyan, mint mindig. Az érzés, mikor benyitok, olyan, mint mindig. Én, ahogy benyitok, olyan vagyok, mint mindig. De ami bent fogad, az olyan, amit soha a büdös életben nem gondoltam volna. Nem, egyszer sem. Soha. Esküszöm, még elképzelni sem tudtam soha. Rendőr.

- Mi a fasz? - csúszik ki a számon, ahogy egyet már hátrább is lépek. Nem mondom, hogy utálom a rendőröket, de szakmámból adódóan megnehezítik az életemet.

- Ülj le - sóhajt fel engem nézve Ben.

- Jól vagy? - kérdi Zayn, ahogy lehuppanok mellé.

- Nem, és most nagyon nem - szűröm ki a fogaim között, ahogy leülök mellé.

- Te kitépted az infúziót?! - mordul rám, ahogy megfogja a kezem és megnézi.

- Nem szeretem - nézek rá értetlenül, mire megrázza a fejét és szám sarkába nyom egy puszit. Én pedig meglepődök... szóval most akkor így vagyunk? Most jóban vagyunk.

- Mrs. Wyne - köszörüli meg a torkát az egyenruhás férfi.

- Azt hiszem eljöttünk valami olyanhoz amihez még soha - dől hátra nevetve Luke én pedig felvont szemöldökkel nézek körbe.

- Hol van Stan? - kérdem értetlenül.

- Föld alatt - néz rám Zoe karikás szemekkel...

- Mi? - nyögök fel.

- Meghalt - simít végig a combomon Zayn én pedig elkerekedett szemekkel nézek körbe.

- Oh te jó ég mi a fasz - takarom el a szememet mikor Davere nézek.

- Gondoltam minek egy láb - nevet fel keserűen.

- Cseszd meg! - állok fel idegesen ahogy tovább takarom arcomat és igyekszem feldolgozni mindent amit pár másodperc alatt láttam és hallottam. Stan halott, Dave... Davenek mű lába van. Mi a jó büdös faszom. - Hány napja vagyok távol? - kérdem meg Zaynt nézve. És hirtelen össze szorul a szívem... mert ő itt van. Lehetett volna ő Stan helyében. Akkor valószínűleg azt érzeném amit Zoe. Hogy elbasztam. Mert ők elbaszták... Baszki... a kurva életbe!

- Körülbelül két napja hoztunk ki, és azon belül négy napig voltál bent... - néz rám ahogy vissza húz maga mellé a székbe.

- Részvétem - nézek fel Zoera mire ő elnéz oldalra és látom amint a könnyek gyülni kezdenek a szemébe, szinte kibuggyannak de nem engedi.

- Kösz az én lábam miatt is, van icipicit sietősebb dolgunk - nevet fel Dave mire elképedve ránézek. - Érted... sietős - nevet fel jobban mire elmosolyodom.

- Te teljesen örült vagy - rázom meg a fejem hitetlenkedve.

- Komolyan, levágják a lábad egy robbanógolyó miatt és de még poénkodsz - nyög fel Luke. - Legközelebb valaki a nyelvét vágja ki - kéri könyörgően mire Zoe felnevet.

- Szövetkezni akarnak - szól közbe Dervsih mire rá kapom a fejem.

- Ja igen, a rendőrségnek szüksége lenne ránk - villant felém egy mosolyt Ben majd az egyenruhás felé.

- Ránk? Mi történt, jön a harmadik világháború? - hökkenek meg. Ez most komoly? Ők kérnek segítséget tőlünk? Nem minket kéne lecsukni, megölni, elfogni majd megölniük?!

- FBI - szól rám a férfi mogorván.

- És az NCIS na meg egy kis CIA... - kotyog közbe Dervish.

- Nem - nyögöm ki felröhögve. Ez csak egy szar vicc?! - A picsába is a világ legnagyobb nemjét adom most! - dőlök előrébb ahogy senki nem röhög velem. Ez nem egy szar vicc... ezek komolyan gondolják.

- Maga szerint ide jöttünk volna ha nem kéne? - néz rám értetlenül a férfi.

- Látja? Én ezt leszarom - tárom szét a karomat. - Maga egyenruhában virít, én most keltem fel. Megölték egy barátomat, a másik már nyomorék, nekünk pedig van elég bajunk - szögezem le durván. Ezt senki nem gondolta komolyan hogy majd ilyen dolgokba belefolyunk!

- Maga szerint az én barátaimat nem ölik halomra? - nevet rám... engem ne nevessen ki ilyen kis pöcs.

- Maga van nálunk, tartoztassa magát. Nem mondta hogy élve ki is jut, attól amiért bejöhetett - szól rá Zayn mire a férfi mély levegőt vesz.

- Azt sem tudja miről van szó - néz rám undorral.

- Adj egy esélyt neki - nyög fel Zoe hátra hajtva a fejét. Ajkaimat össze szorítom, kezeimet pedig össze fonom mellkason előtt. Esélyt? CIA...FBI...NCIS... ha csak egyet mondanak ezek közül már sikítva rohanok hogy a mélybe vessem magam. Inkább mint ezek. Ez már azért az én becsületemnek is túl sok.

- Akik megtámadtak titeket köze van ehhez - ül le velem szembe és most már megértem. Zoe benne van. Akkor is ha mi nem... és nekem is benne kéne lennem ennyi miatt Stan miatt. Meghalt... képtelen vagyok felfogni hogy ő meghalt!

- Ennyi? - kérdem felvont szemöldökkel mikor ő nem fojtatja.

- Ha azt mondom hogy vannak olyan emberek akik azt hiszik átvehetik országok felett a hatalmat, akkor mit szólsz? - kérdi egy gyenge mosollyal.

- Hogy ott a CIA - villantok vissza rá egy mosolyt.

- És ha azt mondom hogy ezek fő országok? Az is ahol ti laktok? - sóhajt fel.

- London? - nevetem el magam.

- És még jó pár főváros - biccent nekem.

- Árulja már el nekem hogy lett egyik napról a másikra valakinek ekkora hatalma? - kérdem meg felnevetve. Ez abszurd. Esélytelen hogy ilyen könnyen valaki ekkora méretű terveket eszeljen ki.

- Remek kérdés, úgy hogy elbuktunk - ismeri be egyszerűen. Ez fáj, még nekem is. - Azonban tudunk mindenről szinte. A Threeről - sóhajt fel rám nézve.

- Szóval ezért van itt? - kérdésnek hangzik de ez kijelentés.

- A legjobban kellenek - fekteti tenyerét az asztalra és körbe nézek. A legjobbak?

- Mit várnak? Hogy helyre hozzuk a maga faszságukat? - nézek vissza rá értetlenül. Csak mert ez nagyon úgy hangzik.

- Nem pontosan így. Azt hogy segítsenek helyre hozni - rántja meg a vállát egy kínos mosollyal. - Én tárgyaló vagyok az ügynökségemnél. Általában hazudok, most nem fogok...

- Hányszor lőtte már ezt el? - vágok közbe mire féloldalas mosolya megjelenik az arcán.

- Komolyan mondom, ezt tudjuk mi és önök is. Ahhoz hogy Londont átvegyék, önöket kell kiiktatni, nem minket. Maguk irányítanak itt, legalábbis egyre inkább maguk - motyogja oldalra nézve Zoera. Tudja a történetét, valószínűleg mindannyiunk történetét tudja.

- De nem csak Londonról lenne szó, nem igaz? - motyogja közbe Zayn ahogy maga elé mered.

- A világon önök a legjobbak összesítettben. Maguk nem buknak le, önök tüntetnek el nyomokat, hoznak létre nyomokat másokhoz, önök akik betörnek akárhova és megölnek akárkit és akármennyi embert. Ismét őszinte leszek, maguk csak ölnek. Kedves Dave betör helyekre és dolgokat tüntet el. Önök a piszkos munkát végzik és mások takarítanak önök után, ami nehéz, ne higgyék hogy nem - hördül fel megrovóan. Szóval ő is egy ilyen takarító?

- Bemenni több ember közé és egymagad megölni őket az életed kockáztatásával, az nem nehéz - biccent neki Luke szemrehányóan.

- Mint mondtam, maguké a véres rész. A lényeg amit ki akarok ebből hozni hogy önök viszik az aranyat ezek területén. Nem véletlen kellenek nekünk.

- Kellünk... - mosolyodom el lehajtva a fejemet.

- Több millió ember élete fog megváltozni... sőt az egész világ megváltozik ha akár egy nagyobb országot is elfoglalnak - néz mélyen a szemeimbe én pedig tekintetemet elkapom. Egy kertes ház, egy férj és egy gyerek. Átlag ember élet. Fogva tartás, halott barátok, állandó rettegés, új melók, újabb lehetőségek a meghalásra és egyre rosszabb kapcsolatok. A mi életünk.

- Ti mit mondtatok? - kérdem meg halkan az asztal nézegetve.

- Igent - feleli elsőnek Zoe.

- Mindenki más - szól közbe Ben. - Úgyis mindegy már, nem? - kérdi gyöngén én pedig megrázom a fejem.

- Ha így állunk hozzá biztos - nevetek fel keservesen.

- Ön re is számítunk, Mrs.Wyne - szólal fel a férfi.

- Hogy hívják? - kérdem őt nézve ridegen míg belülről már harapdálom az ajkaimat.

- Uriel - biccent nekem én pedig felsóhajtok. Beletúrok a hajamba és Zoera nézek. Ő pedig állja a tekintetemet, itt mindenki más állná a tekintetem. - Kés, közelharc, fegyverek, osonás... és nő. Sajnálom de túl sok minden kiemelkedő ahhoz hogy elengedjük - szólal meg halkan.

- Elengedni? Most sorolta fel az indokokat miért sétálok el ha úgy óhajtok - mordulok rá.

- Jogos - feleli kimérten.

- Te miért mondtál igent? - nézek rá Zaynra értetlenül.

- Mert ez kurva fontos Jade - hangja halk, fáradt. Mióta vagyunk mi fáradtak? Mióta benne vagyunk ebbe... hány éve?!

- Szóval? - kérdi a férfi mire mérgesen dőlök hátra az ülésben.

- Kurvára mind megfogunk dögleni - közlöm velük a száraz tényt. - Itt ütöttek rajtunk és Stan meghalt, Dave egyik lába meg nyaralni ment... És azt hiszitek túléljük majd ezt? - félve nézek rájuk... mert halottak lesznek. - Az csoda hogy eddig nem halt meg senki. Most pedig Stan halott, én pedig kurvára élni akarok - csapok az asztalra idegesen. Hát nem értik?! Ezzel vége! Ha azt mondják hogy igen akkor mehetünk csoportosan koporsót választani! Koporsó? Felnevetek, de ők nem értik miért... koporsóra nem lesz szükségünk. Esetleg urnára...

- Zayn igent mondott már. És ő megfog halni. Jade, abba te halsz bele... leszarom hogy ti most szarba vagytok-e vagy nem - néz rám Zoe, hangja rekedtes. Talán a sok zokogás...

- Ez a bajom - nyögöm ki ránézve. - Mi itt kurvára mind megfogunk halni! - világítok rá a tényre amit úgy tűnik még mindig nem fogtak fel.

- És? - szólal meg halkan Dervish mire rá pillantok. Meredten bámulja azt az ujjait ami között egy töltényt forgat.

- Csesszétek meg! Kurvára csesszétek meg mind! - üvöltök rájuk, de senki nem válaszol. - Baszki én szeretek itt mindenkit... nemár - nyögök fel ahogy egyik tenyerem mögé temet az arcomat. Basszameg...

- Önök a legjobb ha...

- Fogja már be! Mi vagyunk a legjobban és kurvára megfogunk dögleni míg ön az irodájában néz utána más faszfejeknek. Lefogadom hogy valaki már Oroszországban beszél Puskinékkal, vagy hogy Mexikóban Xavierékkel és még millió országot tudok mondani nagy maffia fejesekkel. És valamennyien megfogunk halni. Már pedig képzelje el, csak azért mert a legjobban között vagyok még élni akarok. Sőt, terveim voltak a jövőre nézve. És ha ki mondom azt hogy igen, akkor ezeket akár ki is dobhatom a kukába! - hangon erőteljes, de nem tehetek róla. Most döntsem el hogy meghalok és feláldozom magam közvetetten a népért vagy... vagy élek egy darabig és mindenképp belefolyók Zayn miatt. - Leginkább te baszdmeg! - bökök rá Zayn mellkasára mire értetlenül rám pillant. - Tudod jól hogyha te azt mondod igen, akkor nekem már nincs más választásom! Mert kibaszottul függök tőled és mert szeretlek. De menj a jó kurvaanyádba Malik! - állok fel idegesen míg össze vissza kezdek járkálni. Ez nem az a pillanat amikor képes vagyok ülni. Nem... ritkán vagyok ennyire ideges. De beleegyezni abba hogy haljunk meg mindnyájan?!

- Akkor igen? - kérdi a férfi mire szúrósan ránézek, alig tart vissza valami attól hogy megfogjak egy fegyvert és hozzá vágjam. Ha esetleg olyant fognék ki a falón lógok közül amibe még töltény is van, akkor hasba lőném.

- Igen, és basszátok meg - közlöm szárazon.

- Jó, akkor indulhatunk - áll fel a férfi és vele együtt mindenki.

- Mi? Hova?! - kérdem értetlenül mikor Zayn felém indul.

- A kurva anyámba - villant rám egy mosolyt míg megfogja a karomat és húzni kezd maguk után.

- Ez tényleg nem poén. Meghalunk Zayn - szólók rá halkan ahogy lemaradunk a többiektől.

- Azt mondod? Eddig nem haltunk meg - néz le rám hetykén.

- Ha jól értettem, egy olyan világ méretű terror szervezet ellen kéne mennünk amihez nem elég az FBI, NCIS és még a CIA sem. És még fasztudja hány hivatalos szervezet. Szerinted túléljük? Nem. Szóval, nemsokára majd írok neked valami búcsúlevelet. Mert kettőnk közül úgyis én halok meg előbb - csapok mosolyogva a mellkasára. Hiszen ha ők így kezelik, akkor én is. Bár rohadtul nem így akarom, és rohadt nehéz is, és tudom hogy nem fog ez menni végig.

- Ne mond ezt - húz vissza közel magához ahogy egyik karjával lazán átölel és magához húz.

- Mit akarsz mit mondjak? - nézek fel rá értetlenül. - Ez az igazság, elvenned és esküvőt szervezned már nem kell. A viták is lazán megoldódnak majd. És úgy jöttem ki arról a helyről hogy nem leszek veled többet fasz ha túlélem, és akkor sem leszek fasz ha te az lennél. És tudod mit? Most ezt kurvára leszarom. Mert kibaszott köcsög akarnék veled most lenni, de nem leszek. Mert hát tudod... a harmincas éveimet már nem élem majd meg. Pedig esküszöm neked azt hittem megfogom... de rohadtul nem. És ez a te hibád lesz, mert leléphetnénk a picsába. Csak akartam hogy ezeket tudd - hadarom el neki mérgesen.

- Még ebben a hónapban elveszlek feleségül - suttogja a fülembe én pedig eltolom magamtól a fejét.

- Soha nem lesz családunk, házunk, életünk. Vagy egy nyugodt délutáni vasárnapunk. Nem lesz gyerekünk. Nem lesz semmink - mondom kétségbe esve. - Meghalunk. Ennyi. Ez halálos ítélet. És ne mond hogy ez nem igaz, tudod hogy az - csuklik el a hangom.

- Babe - szorít jobban magához míg hangja mélynek tűnik... gondolom igyekszik erős lenni.

- Zayn... kurvára ajánlom neked hogy én halljak meg előbb. Mert ha te, esküszöm szétrúgom a segged - nézek fel rá idegesen ahogy ajkaimat lebiggyesztem ahogy a sírás fojtogat.

- Nem halunk meg, nyugi. Profik vagyunk, ott van a csapat - hadarja halkan ahogy puszikat kezd az arcomra nyomni.

- Stan is meghalt - szögezem le szárazon.

- Meg - csuklik el a hangja.

- Baszki Malik! - sírom el magam... ennyi kellett. Stan meghalt, látom amint Dave a lábával biceg... a mű lábával. És a csapatunk újra megindul, egy feladatot elvégezni. Csak ez a feladat most tízszer akkora mint szokott lenni. Ez nem London... ez az egész kibaszott világ. Akiket most nekünk kéne megmenteni. De esküszöm nekem nem ér annyit minthogy végre nyugodt életem legyen Zaynnal. Leszarom a többi embert, én csak végre magamnak akarok egy rendes és normális életet. Hívhatnak önzőnek, nem érdekel. Itt mindenki beleegyezett elsőnek, kivéve én. És én még mindig nem akarok. És nem érdekel ha ezért akárki is elítél, kíváncsi vagyok ő hogy döntene. Zayn... minden döntésem mögött ő áll. A gyomrom össze ugrik ahogy beszállunk a hatalmas fekete furgonba. Aztán megindulunk... megindulunk ugyan arra a kibaszott irányba mint Stan. Egyenesen a halálba...

Kukucs! Huh de sok mindent kéne most ide leírni. Először is, nyersen kapjátok a részt, amit sajnálok, de mivel olyan régen volt már rész, hogy egyszerűen nincs pofám tovább húzni. Igyekszem írni, a blog nem zárja be a kapuit, a storyt mindenképp lezárom. Egyszerűen a részek jönnek nagyon ritkán amit sajnálok, igyekszem összekapni magamat. Többet is szívják a véremet érte:D Szóval összességében: A blog nem zár be, a stroyt mindenképpen befejezem, észre fogjátok venni ha vége van, mivel írok lezárást és minden szépet jót, félbe hagyni biztosan NEM fogom. A részek ritkán jönnek, de igyekszem hozni őket. És nagyon sajnálom amiért kerek egy hónapot kellett várni erre a kis nyamvadék részre. Remélem azért örömmel olvassátok és nem okozok nagy csalódást. Imádlak titeket és köszönöm a végtelen türelmeteket:)